Kísért a múlt - 7. rész

Nem éppen erre vágytam korán reggel. Arra ébredtem, hogy odakinn minden vizes és jelenleg is esik az eső. Nem a legjobb kilátások Seb számára a mai edzéséhez. Gyorsan magamra kaptam néhány meleg ruhát, gyorsan felkötöttem a hajam és feltettem egy kis sminket, majd mentem is az unokaöcsémhez.

- Szia!- köszöntem neki mosolyogva.

- Szia!- köszönt vissza elkenődve.

- Mi a baj, nagyfiú?- húztam ki a szobából, mivel mindene nála volt és ideje volt indulnunk.

- Néztél már ki az ablakon?- kérdezte morcosan.

- Igen. Esik. Na és? Ilyen időben mutathatod meg igazán, hogy tehetséges vagy. Mindenki látni fogja, hogy őstehetség vagy- biztattam őt.

- Teljesen egyetértek- jött egy hang a hátunk mögül.

Azonnal megpördültem, remélve, hogy az egész csak egy álom. Sajnos nem volt igazam. Ott állt teljes életnagyságban előttünk. Eléggé mérgesen bámultam rá, mire ő csak megengedett felém egy vigyort, majd mire Sebastian is felénk fordult, újra pókerarccal nézett minket.

- Helló, Kimi!- köszönt neki, majd kezet ráztak. – Ő az unokanővérem.

- Zoé Michels- nyújtottam felé a kezem.

- Kimi Räikkönen- fogtunk kezet. – Nem is tudtam, hogy ilyen gyönyörű rokonaid vannak.

- Igen, szerencsém van- vigyorgott rá Sebi.

- Mi lenne, ha nem velem hencegnél?- fordultam az öcsém felé. – Van két nővéred, mi lenne, ha őket dicsérnéd.

- És veled ki fog hencegni? Nincs se bátyád, se öcséd. És 6 éve velünk élsz. Szóval veled is dicsekszem- húzta ki magát.

- Jó, dicsekedj- fújtam ki a tüdőmben tartott levegőt. Nem tetszett, hogy mindezt Kimi is végighallgatja. – De most tereld vissza a gondolataidat a kocsihoz, mert Robert leszedi a fejed, ha összetöröd az autót.

- Sok sikert, Sebastian! Majd a pályán találkozunk!- intett nekünk Kimi.

- Figyelj a visszapillantóban!- intett neki Seb.

- Irány reggelizni- fordítottam a lift felé az eltévedt ovist.

- Egy falat nem megy le a torkomon- rázta a fejét.

- Ne aggódj, majd én lenyomom a torkodon a falatokat- húztam be a liftbe.

Evangeline és Robert társaságát élveztük a szálloda éttermében és a lánnyal együtt könyörögtem Sebinek, hogy egyen. Nagy nehezen belediktáltunk egy teljes szeletnyi vajas pirítóst és két korty narancslevet. Már előre láttam, hogy mennyire éhes lesz majd, mikor kiszáll a kocsiból.

A kis négyesünk együtt is maradt a pályára menet, Robert volt, aki kivitt minket. A paddockban ismételten összefutottunk az idegesítő finnel, aki csak mosolyogva köszöntött minket, majd meg is állt, hogy beszéljen Roberttel. Úgy tettem, mint aki észre sem veszi, mentem tovább. Eva egyből látta is, hogy miért menekülök, így velem tartott.

Amíg meg nem kezdődött az első szabadedzés, ki sem mozdultam a motorhome-ból. Az volt a szerencsém, hogy rá tudtam fogni a dolgot a hideg időre és az esőre. Mikor elütötte az óra a 10-et, akkor mentem ki a kocsihoz, ahol már Sebi helyezkedett az autóban. Odaléptem mellé és adtam egy puszit a bukójára.

Majd az elkövetkezendő másfél órát Robert mellett ücsörögve töltöttem és izgultam Sebiért, hogy semmiképpen ne legyen majd csalódott, mert nem tudtam volna, hogy miként kellene felvidítanom. Szerencsére úgy tűnt, hogy erre nem lesz szükség, mert Seb nagyon jó időket ment a vizes aszfalton is.

- Ez tökéletes volt- jelent meg a monitor mellett Eva, miután vége lett az edzésnek.

- Valahogy majd meg kell ünnepelnünk a harmadik helyet- mosolyogtam rá és büszkén néztem a Vettel nevet, ami a harmadik helyen virított.

- És erről mit gondolsz?- bökött a 19. helyen virító Kimi nevére. – Ennyire nem menne neki?

- Altat. Ez csak egy szabadedzés. Szerinte semmi értelme. Majd figyeld meg, hogy mit mutat. Számára még el sem kezdődött a hétvége- mondtam a lánynak. Meglepve nézett rám. – Volt időm megtanulni mellette.

- Csak ne hangoztasd, mert Seb kezd gyanút fogni- bökött az éppen érkező autó felé.