Alig 10 perce ült mellettem Sebastian és beszélgettünk, mikor megjelent Evangeline. Sebnek mégis részt kellett vennie a megbeszélésen, így megint egyedül maradtam. Elhatároztam, hogy a történtek nem akadályoznak meg abban, hogy felfedezzem a paddock szépségeit.
Újra nekiindultam sétálni, de most inkább a másik irányba, nehogy megint összefussak Kimivel. Így inkább a kisebb csapatok bázisai felé vettem az utamat. Szerencsémre most nem kellett 5 perc után megszakítanom a sétámat. Rengeteg ember szaladgált körülöttem és többen meg is bámultak, hogy miért vagyok ennyire higgadt.
Jólesett egy kicsit a levegőn mászkálni, tudva, hogy körülöttem mindenhol ott vannak a gépek, amelyekbe pilótát ültetve az autóverseny királykategóriájának csodadarabjai hajtanak a pályára. Bemehettem volna bármelyik csapathoz a jegyemmel, de nem akartam senkit zavarni a munkájában, maradt a séta.
Azonban nem lehetett megint nyugodt a délutánom. Már az utolsó boksznál jártam, mikor megláttam a pályáról a bokszba vezető egyenesen felém közelíteni egy kisebb különítményt a Ferraritól. A leginkább a szőke fej tűnt ki a többi közül, főleg nekem. És ő is észrevett engem… megint.
Volt közöttünk úgy 150-200 méter távolság, mikor mindketten lefagytunk a hirtelen találkozás miatt. Őt szólongatták a vele lévő mérnökök, mire feléjük fordult. Én pedig felvettem a nyúlcipőt, megfordultam és rohanni kezdtem visszafelé, remélve, hogy nem jön utánam.
- Prinsessa!- hallottam meg a finn hangját.
Hátra akartam fordulni és kiabálni vele, hogy ne merje használni a becenevemet, mert utálom. Nem tettem meg, futottam utána. Már alig volt néhány lépés a BMW motorhome-ja, mikor éreztem a szorítást a karomon és ez megtorpanásra késztetett. Szinte azonnal megperdültem és szembetaláltam magam vele.
- Miért menekülsz?- kérdezte halkan.
- Miért nem hagysz felejteni?- kérdeztem vissza, mialatt a kezemet próbáltam kiszabadítani.
- Felejteni… Erre vágysz? Elfelejteni mindent?- kérdezte nagyon szomorúan, a karomat elengedve.
- Te már megtetted mindezt 6 éve, mikor eltűntél az életemből- suttogtam.
- Prinsessa, én…
- Fejezd be!- kiáltottam rá. – És soha többé ne szólíts így. Utálom!
- Zoé, kérlek, hagy magyarázzam meg!- nyúlt felém, de hátrébb léptem.
- Számodra megszűntem létezni, mikor vége lett- fordultam meg és bementem a motorhome-ba.
Tekintve, hogy délután 3 múlt, kértem egy tányér gyümölcssalátát, majd az egyik eldugott sarokba ültem le falatozni. Kinézve a hatalmas ablakokon, láthattam, hogy Kimi még mindig a környéken toporog. Idegesen kopogtattam a villámmal, mert fogalmam sem volt, hogy mit mondanék Sebinek, ha itt találná a barátját.
- Mi finomat eszel?- jelent meg előttem az emlegetett kisszamár és Evangeline.
- Gyümölcssali. Kérsz?- nyújtottam felé a villámat, amin egy felnyársalt szőlőszem volt.
- Igen- felelte és meg is ette a gyümölcsöt.
- Ez most az ebéded?- kérdezte Eva. Bólogattam élénken.
- Ehetnél valami táplálóbbat is- ült le mellém Sebi, aki szerzett magának egy villát és dézsmálni kezdte az előttem lévő tálat. – Úgy tudtam, hogy szereted a hasad.
- Szeretem is. Tudod, valaki ígért nekem egy hatalmas pizzát vacsorára és szeretném az utolsó falatig eltüntetni- vigyorogtam rá.
- Ki volt ilyen elvetemült?- kapta fel a fejét.
- Nekem is tartozol egy pizzával azért, mert intéztem neked egy edzést- mosolygott rá Evangeline.
- Miről maradtam le?- kapkodtam a tekintetem közöttük.
- Holnap, az első szabadedzésen Sebastian helyett Robert lesz a társaságod, mivel az unokaöcséd fog az autóban ülni- mosolygott rám a lány, mialatt ellopta Sebtől a villáját, amin egy darab eper volt.
Szia Monshe :)
VálaszTörlésÓóóóh na szépen lassan kapjuk az infókat Kimi&Zoé múltjáról.
Nagyon tetszett a párbeszédüknél az a rész, mikor Kimi Prinsessanak hívja a lányt, majd amikor az szól, hogy ne hívja így, akkor rögtön Zoénak szólítja. Ezt azért emeltem ki, mert azért ez a beszélgetés közöttük ideges hangvételű volt, bár nem kizárt, hogy érzelmeket is kiváltott belőlük.
Köszönet az új részért!! :) Tetszett!!! :D
Millió Puszi,
Réka