Love from the past

Sziasztok! Van egy győztes finn, így van folytatás is. Már nem szabok kommenthatárt, nem látom értelmét... Egy héten egy folytatás lesz mindig péntek és vasárnap között. Ha valami miatt nem, akkor szólok előre. Tudom, megint nem túl sok a Kaisa-Sebastian rész, de ne feledjétek, hogy még csak találgatják az érzéseiket és elég sok minden akadályozhatja ezt a kapcsolatot. :) 

34. rész

(Kimi szemszöge)

Mire megérkeztünk Monzába, mindenki számára mi voltunk érdekesek. Bombaként robbant a hét elején a hír, hogy van egy lányom és azóta mindenhol velünk foglalkoztak. Fotósok hadai vettek minket körbe, ami kezdett az agyamra menni, de szerencsére a lányok bírták a nyomást. Féltem, hogy Milának talán túl sok lesz mindez.

-Még jó, hogy van mélygarázs- sóhajtottam fel, ahogy lehajtottam a szállodánál.

-Nem olyan vészes- mondta Kaisa, majd mindannyian kiszálltunk.

-Szerintem egy ideje vigyáznak veled- jegyezte meg hamiskás mosollyal az arcán Mark.

-Jól vagy?- öleltem át Mila derekát.

-Persze- hajtotta a fejét a vállamra. – Csak elálmosodtam.

-Megyünk, bejelentkezünk és pihenünk, jó?- nyomtam egy puszit a homlokára.

A recepciós készséggel segített nekünk és meglepő módon még azt is megúsztuk, hogy rajongóként viselkedjen. A lányunk majd’ kiugrott a bőréből, amikor megkapta a saját kulcsot és a saját szobát, hiszen eddig mindig egy lakosztályban voltunk. Azonban úgy gondoltuk, hogy részben elég nagy ahhoz, hogy saját maga lehessen, részben pedig máshogy nem tudtuk megoldani, hogy mi is kettesben lehessünk anélkül, hogy aggódnunk kelljen, ki mit hall.

-Egy kényeztető fürdő?- öleltem át hátulról a feleségem, mikor becsukódott mögöttünk az ajtó.

-Jól esne- sóhajtott fel.

Belecsókoltam a nyakába, majd a hatalmas sarokkád mellé mentem és elindítottam a vizet. Tettem bele habfürdőt is, hogy egy kicsit kényeztethessem őt. Pillanatok alatt kellemes szamócaillat töltötte be az egész helyet. Mikor Mila belépett a kezében néhány fehérneművel, mosolyogva fordultam felé.

-Ez tényleg kényeztető- jegyezte meg.

-Csak a világ legcsodálatosabb feleségének- sétáltam oda hozzá és egy végtelenül lágy csókot nyomtam a szájára. – Szeretlek!

-Én is szeretlek!- karolta át a nyakam.

Lassan hámoztam ki a ruháiból, majd pillanatok alatt ledobáltam a sajátjaimat is, hogy vele együtt merülhessek el a forró, habos, illatos vízben. Addig-addig mocorgott, amíg nem került a karjaim közé. A háta a felsőtestemnek simult, a fejét a vállamra hajtotta. Lassan kezdtem simogatni, mindent megadtam volna neki.

***

(Kaisa szemszöge)

Habár máskor valószínűleg elmegyek mászkálni, most úgy gondoltam, hogy sokkal biztonságosabb a szállodai szobám. Túl friss hír volt, hogy mégiscsak Kimi Räikkönen lánya vagyok, ezért mindenki felbolydult. Főleg itt, hiszen valaki olyanról volt szó, akit a tifosi a mai napig istenít, hiszen ő szerezte az utolsó bajnoki címüket.

Inkább lementem a medencéhez. Habár a pihenőidőm tartott még, nem felejtettem el, hogy lesz még egy világbajnokság, ahol szintén indulhatok. És ahhoz forma is kellett, habár mindenki az olimpiára időzített, én is természetesen. De nem ártott a szinten tartás. Ha más nem is, egy lassú kis úszás sosem ártott. Nekem az egyetlen volt, ami teljesen kikapcsolt.

Most is így ugrottam a vízbe, azonban a gondolataim most nem nyugodtak. Újra és újra visszatértek ahhoz a svájci héthez, amikor minden elkezdődött. Hogy mi változott? Én sem tudom, de abban biztos vagyok, hogy már nem vagyok gyerek és ez mindent befolyásol. Anya ideiglenes eltűnése miatt azonnal felnőttem, megtanultam értékelni az életet és a kapcsolatokat.

Soha nem jutott eszembe Sebastian potenciális férfiként. Persze, megállapítottuk keresztanyámmal, hogy jó pasi – egy alkalommal úgy fél éve leültünk és elemeztük, hogy a körülöttünk élő férfiak mennyire jó pasik. De amikor meghallottam, hogy már egyedül van, mintha egy gát szakadt volna át. A foglalt, tabu kategóriából átkerült egy másikba. És a bajok ott kezdődtek, hogy folyamatosan olyan jeleket küldött, mintha őt is érdekelném. Még akkor is, amikor anyáék is velünk voltak.

Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy várhatok bármit ettől a kapcsolattól, nem szabad lépnünk. Azzal magát a világvégét vonzanánk be. Merthogy apa soha nem hagyná szó nélkül a dolgot és engem minimum apácazárdába küldene, az is biztos. 10 év, bárhogy nézem, soknak számít, ha az egyik fél még csak a 15 felé kacsintgat.

Fordulásnál mintha egy ismerős embert láttam volna a parton ülni, amitől megemelkedett a pulzusom. Nem akartam elhinni, hogy megint egy szállodában vagyunk. Abba meg végképp nem akartam belegondolni, hogy saját szobám van. Ezt valahogy nagyon el kell titkolni. Most kell okosnak és felnőttnek lennem.

-Tudtommal még szüneted van- guggolt a medence mellé, mikor megálltam.

-Attól még szeretem, amit csinálok. Te is szoktál vezetni, amikor nincs versenyszezon- vettem le a fejemről a sapkát.

-Szia, hercegnő!- köszönt mosolyogva és arrébb lépett.

-Szia, bajnok!- köszöntem vissza és kimásztam a medencéből. Nem kerülte el a figyelmem, hogy nyelt egy nagyot. – Megint közös szálloda?

-Csak nekem meg Webbernek- terítette a vállamra a köpenyem. – A csapatot máshová vitték.

-Miért nem vagy akkor ott?- érdeklődtem.

-Én sem tudom- rázta meg a fejét.

-És miért vagy itt?- bontogattam a hajam.

-Mondjuk…- kezdte és a keze elindult felém. Igazgatni kezdte a kusza tincseimet, amitől úgy éreztem, hogy kiugrik a szívem. – Talán én sem tudom. Talán csak nem akarom tudni és tudatosan elrejtem ezeket a gondolatokat- hajolt közelebb. – Kérdezhetek valamit?

-Nem baj, ha nem válaszolok?- érdeklődtem suttogva.

-Spa-ban csak képzeltem, hogy sok sikert kívántál?- simított végig az arcomon és a hüvelykujja elkalandozott az ajkaimra is.

-Elég valóságos illúzió lehetett- leheltem kiszáradó szájjal.

-Nem…- rázta meg a fejét. Közben a hüvelykujja apró köröket rajzolgatott az arcomon. – A hangod most pont olyan volt, mint ott.

-Mennem kell!- téptem ki magam a karjaiból és futólépésben indultam a felvonó felé.

-Kaisa!- kiáltott utánam, de nem fordultam meg, mert tudtam, hogy akkor már nem lenne erőm magára hagyni.

***

„1998. március 8., vasárnap

Ma pontosan 4 hónapos a mi csodaszép angyalkánk. Az ember el sem hinné, milyen gyorsan változnak. Olyan szép nagy baba lett már. Habár nem volt már olyan egyszerű a dolog, hiszen Kimi számára elkezdődött a szezon. Hiányzott nekem is és a pici lánynak is. Nem tudtam, hogy fog reagálni rá, ha hazajön.

Ezt a délután folyamán megtudhattuk, amikor megjött. Még szinte meg sem érkezett, mikor már rohantam hozzá. Két hete nem láttam, csak néha beszéltünk telefonon is, mert drága volt. Habár kezdett beindulni a versenyzői karrierje, azért ez nem volt olyan nagyon jövedelmező még, hogy bármit megengedhessünk.

-Szia, Mimi!- forgatott meg, amikor a nyakában landoltam.

-Sziaaaa!- nevettem fel őszintén, vidáman és egy szenvedélyes csókkal köszöntöttem. Ez gyorsan abbamaradt, amikor meghallottuk a csilingelő babahangot.

-Kaisa!- ragyogott fel a tekintete. A kicsi lánykánk a nappaliban a kanapén a dédnagymamája felügyelete alatt tartózkodott. A kék szemek minket néztek érdeklődve. – Mennyire más- pislogott. Igen, a mi nagy lányunk már képes volt forogni, sőt, a kicsi kezein támaszkodva megtartotta magát. Közelebb mentünk, de ez nemtetszést váltott ki, azonnal sírósan nyafogni kezdett.

-Semmi baj, nagylány!- nyúltam felé és már ő is emelte a kis kezeit. – Apa az.

-Miattam sír?- kérdezte szinte pánikolva.

-Régen látott és még nem emlékszik az arcokra annyira- vittem közelebb a lánykát. – Néhány pillanatig még idegen leszel neki. Egy-két fintorral meggyőzöd ám.

Habár láttam Kimin, hogy még nem érti a dolgot, de elkezdett grimaszolni. Azonnal magára vonta a lányunk figyelmét és pillanatok múlva vidám gagyogás hangjai zengtek a házban. Kaisa azonnal visszafogadta apukáját a szívébe, oda, ahol már korábban szerepelt. Ahogy nyújt felé Kimi, már neki is nyújtotta a kezecskéit, hogy vegye magához.

A délutáni alvás után pedig bemutatót tartottunk apának. Olyan volt, mintha szeretne mindent megmutatni, amit csak felfedezett, amíg Kims nem volt vele. Nyúlt mindenért, ami a közelében volt, állandóan a szájába tömte a dolgokat, a hátáról a hasára fordul – vissza még kicsit nehézkesen ment, kellett a segítség, - a hangok felé forgott, kis érdeklődő felfedező lett.

-Mi mindent fogok kihagyni?- kérdezte Kimppa, mikor lefektettük este a pici gyönyörűnket.

-Hidd el, nem hagyom, hogy lemaradj a dolgokról- öleltem át szorosan. – Van is neked valamim- nyomtam egy puszit az arcára, majd megkerestem az elrejtett kis csomagot.

-Nincs semmilyen ünnep- pislogott, mikor megkapta az ajándékom, majd nagy élvezettel tépte fel a csomagolást. Egy videókazetta volt benne.

-Az elmúlt két hét legfontosabb dolgait felvettük, hogy te is a részese lehess- magyaráztam.

-Köszönöm!- húzott magához és megcsókolt. – Mila, esetleg tusolnál velem…?- simított végig a fenekemen.

-Persze- simultam a karjaiba, amennyire csak tudtam. Mindketten tudtuk, hogy nem a tisztálkodás lesz a zuhanyunk fő célja.”

***

(Mila szemszöge)

Álmosan nyújtózkodtam. A puha és hatalmas ágyban feküdtem betakarva gondosan, de a takaró alatt teljesen meztelen testtel. Lusta, boldog és kielégült mosoly került az arcomra, amikor visszagondoltam a délutánra. Megfordultam, de a Kimi helyén nem ő volt. Ott hevert egy szál vörös rózsa és egy papír. Kinyitottam, hogy lássam, milyen üzenetet kaptam.

„Édesem!

Ki kellett mennem a pályára néhány apró változtatás miatt. Ne aggódj, szóltam Kaisának, hogy alszol és én sem vagyok. Nincs egyedül, Valterri magával hozta a barátnőjét, Emiliát, így most a két úszólány együtt tölti az estét. Én sietek haza hozzád, legkésőbb 8-ra melletted leszek! Nagyon szeretlek!

Kimi

U.i.: Sajnos nem tudtak azonnal liliomot szerezni nekem, így maradt a rózsa. Remélem, azért tetszik. :)”

Az órára pillantva megállapítottam, hogy ha minden rendben ment, akkor a párom hamarosan itt is lesz. Mivel még mindig kissé fáradtnak éreztem magam, elhatároztam, hogy nem megyek sehová. Inkább gyönyörködtem a virágomban és végigolvastam mág ezerszer az üzenetét. Szerettem az ívelt, kissé olvashatatlan írását. Az évek alatt bőven volt időm megszokni.

Éppen kinyújtóztattam a tagjaimat, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta a hiányzó láncszem. Nagy szemekkel figyelte, ahogy a takaró alig fedi a kebleimet, mialatt az egész testem kifeszítettem, hogy minden porcikám megnyúlhasson. Mosollyal az arcomon igazgattam el az engem fedő anyagréteget.

-Szeretek ilyenre beérni- sétált hozzám és mellém ült. – Olyan gyönyörű vagy.

-Te meg elfogult- emelkedtem fel a párnáról egy csókért.

-Van kinn vacsora. Behozzam? Eszünk itt, az ágyban?- simogatta meg az arcom.

-Desszert is van?- kérdeztem csintalanul.

-Ne aggódj, lesz- nyúlt a takaró alá, hogy végigsimítson a meztelen testemen. – A feleségemnek mindent megadok, amit csak szeretne.

-Helyes- nevettem fel kacéran.

Nem mondtuk ki, de mindketten tudtuk, hogy kettős célja is van a szeretkezéseinknek. Részben azt a célt szolgálta, hogy még közelebb legyünk egymáshoz és természetesen így is kifejezzük az egymás iránt érzett szerelmünket, de nem volt elhanyagolható az sem, hogy mindketten szerettünk volna egy vagy több kisbabát. És mindent meg is tettünk, hogy ez az álmunk minél hamarabb valóra válhasson.