Love from the past

Sziasztok! Itt a folytatás. Sajnálom, én is ember vagyok, az én életem sem csak arról szól, hogy írjak. Nem zavarnak a kritikák, ha normális hangvételűek és az írójuk hajlandó vállalni önmagát. Mert névtelenül általában olyanok írnak egy-egy szurkálódó megjegyzést, akik valójában semmit nem tesznek, hogy a dolgok változzanak. De akkor legyen, csináljunk egy bizalmon alapuló dolgot. Meg van írva a következő rész. Ha kapok vasárnap délután 4-ig 15 olyan kommentet, ami minimum 5 sor (köszönés, elköszönés, név nélkül), akkor felteszem nektek a folytatást vasárnap. Ez bizalmon alapszik, hiszen bízva abban, hogy meg tudjátok csinálni, megírtam még egy részt. Ennyi voltam mára.

33. rész

(Mila szemszöge)

Belgium… az a hely, ahová mindig szívesen mentünk, mióta Kimi a Forma-1 világában versenyzett. Sajnos egyre kevesebb jegy kelt el, pedig a pilóták imádták a helyet. Az biztos, hogy még egy olyan izgalmas pálya nem volt, mint Spa. Ezzel tisztában volt mindenki és izgatottan vártuk, hogyan is fog alakulni az idei verseny.

Hosszú szünet után tért vissza a mezőny a pályákra. Ez persze felbolygatta a médiát is. Én is dolgoztam egész hétvégén, Bruno visszament a szerkesztőségbe otthon. Furcsa és ijesztő volt a csütörtök és a rengeteg ismeretlen ismerős, de elég sok dolgot sikerült elintéznem. Interjút készítettem a legtöbb pilótával, aki érdekelt a világbajnokságban, valamint még néhány csapatfőnök is megállt beszélni velem néhány szót.

Pénteken a szabadedzéseket a Lotus home-jában töltöttem. Néhány interjúmat jegyeztem le, de közben természetesen nagyon figyeltem, hogy is halad az autónk. Az eső persze közbeszólt, nem nagyon mocorgott a banda. Habár Kimit ismertem annyira, hogy ő ment volna, hiszen ismerte a helyet, mint a tenyerét.

Délután még arra sem méltatták a pályát, hogy kimozduljanak, akkora eső és víz volt. Én személy szerint ennek örültem a legjobban, hiszen biztonságban tudhattam a férjemet. Kaisa mellettem ücsörgött olyan arccal, mintha citromba harapott volna, hiszen a rossz idő megfosztotta őt a paddockban tapasztalt szabadságától. Ahol volt ismerőse, oda kérdés nélkül beengedték bármikor.

-Köszönjük, Spa!- huppant le mellém egy morcos finn.

-Ne morogj!- kértem kedvesen és nyomtam egy puszit az arcára.

-Ki sem kellett volna jönnöm- hajtotta a fejét a kezére. Lágyan simogatni kezdtem a fejét.

-Tudjuk már évek óta, hogy ez ilyen- folytattam. – Hidd el, ettől még lehet egy jó hétvégénk.

-Legyen igazad- pillantott fel rám. Ekkor lépett oda hozzánk a sajtósa. – Mi már megint?- pillantott a beosztására.

-Esetleg lehetne, hogy igent mondj?- kérdeztem szempilla rebegtetve. Éppen egy új interjúról volt szó, méghozzá a két Räikkönennel.

-Mi hárman egy interjún?- nézett rám már vidámabban. – Annak sosincs jó vége.

-De meg lehet próbálni- fogtam meg a kezét.

-Oké, benne vagyok- nyújtotta vissza a papírt, de a szemét le nem vette rólam.

***

RÄIKKÖNEN & SEPPÄLÄ-RÄIKKÖNEN: MI A KÖZÖS BENNÜK?

A nagy leleplezés, avagy milyen titkot rejteget a Forma-1 világbajnoka és a jövő nagy úszólánya

Spa-Franchorchamps paddockjából csütörtök este olyan képek kerültek ki, melyek nyíltan tudatták: Kimi Räikkönen mellett jelen van a fiatal olimpikon, Kaisa Seppälä-Räikkönen is. Az úszóval készült korábbi interjúnkban már olvashatták, hogy valószínűleg csak névrokona a pilótának. Most azonban együtt jelentek meg a nyilvánosság előtt. Vajon mi a nagy igazság?

Gratulálok a sikeres olimpiai szereplésedhez! Hogy érzed magad?

Kaisa: Köszönöm! Remekül vagyok, sikerült kipihennem az izgalmakat és a versenyeket. Habár nem sikerült egy számomban sem továbbjutni, a célomat elértem. Minden időmön javítottam és még a váltót is erősíthettem, ami nagy megtiszteltetés volt. Rióban már sokkal több esélyem lehet.

Kimi, azt mondtad, nem fogsz kimenni az olimpiára, mégis lekaptak téged Londonban.

Kimi: Igen, tényleg elmentem. De szünet volt, nem a média előtt élem a magánéletemet.

Mit gondoltok a másik sikereiről?

Kaisa: Mindig is elismertem, hiszen világbajnok lett annyi küzdelem után. Pontosan tudom, hogy mennyit kell tenni azért, hogy sikeres lehess és látom, hogy ő mennyire küzd. Büszke vagyok rá!

Kimi: Nincs is jobb, mint amikor van, aki inspirál. Sokat jelent hallani egy ilyen fiatal lány szájából ezeket a szavakat, még többet jelent látni, hogy mennyi erő van benne, és hogy nem fecsérli el. Azt hiszem, hogy valamennyire egymás sikereiből táplálkozunk.

Csütörtökön az internetes sajtóban megjelentek képek, amin együtt voltatok láthatók. Nagy a hasonlóság, de eddig mindig azt mondtátok, hogy nincs közötök egymáshoz. Továbbra is marad ez a vélemény?

Kimi: Nem, határozottan nem. Eddig úgy gondoltuk a legjobbnak, ha mindenki ezt tudja. Hiszen melyik gyerek akarna csak azért előrébb kerülni, mert a nevét ismerik a szülei miatt? Kaisa így is rengeteget küzd, hogy ne a keresztanyja, Hanna-Maria miatt tiszteljék. És a Räikkönen név is egyfajta átok. Egy lány, aki tele van olyan rokonokkal, akik mind világbajnokok.

Akkor végül mi is az igazság?

Kaisa: Kimi Räikkönen csak annyira a névrokonom, hogy ő az édesapám.

Kimi: Még mielőtt bárki azt hinné, hogy tagadni akartam a lányom létezését, szeretném leszögezni, hogy mindez csak azért történt meg, hogy normális gyerekként tudjon felnőni, anélkül, hogy fotósok és újságírók követik. Most már elég nagy, hogy ezt megértse és tudja, mivel jár. Közös döntés volt, hogy elmondjuk.

Milyen apa is Kimi Räikkönen?

Kaisa: A legjobb! (nevet) Mindig ott volt mellettem, amikor szükségem volt rá. Nagyon szeret, elhalmoz minden jóval, de csak egy határon belül. Odafigyel arra, hogy ugyanolyan értékekkel rendelkezzek, mint ő vagy az édesanyám.

Kimi: Elfogult vagy! (puszit ad a lány fejére) Igyekszem úgy nevelni a lányomat, ahogyan az én szüleim neveltek minket a bátyámmal. Úgy gondolom, hogy remek példa állt előttem és szeretnék én is olyan felelősségteljes ember lenni, mint ők.

Kaisa, most sokat beszéltünk édesapádról, aki melletted ül. De mi a helyzet édesanyáddal? És a kérdés szólhatna akár Kiminek is…

Kimi: Őt szeretnénk kihagyni ebből a dologból, habár lehetetlen, hiszen a médiában dolgozik.

Kaisa: Anya pontosan tudja, hogy mivel jár velünk élni, és amíg nem muszáj, nem mutatkozik a nagyközönség előtt csak azért, hogy tudják, ki ő.

Kimi, régen hallottunk a feleségedről, Jenniről. Esetleg beszélnél róla?

Kimi: A magánéletem mindig is tabu volt.

Kaisa: Apa, szerintem ezt elmondhatod…

Kimi: Jennivel már több mint másfél éve elváltak az útjaink egymástól. Azóta más a feleségem.

Esetleg elárulod az ő nevét is?

Kimi: Nem.

Kaisa, mi a véleményed édesapád új feleségéről?

Kaisa: Ő nem beszél róla, én sem fogok.

Tipikus Räikkönen válasz. Akkor maradjunk kettőtöknél. Milyen a kapcsolatotok? Mennyi időt tudtok együtt tölteni?

Kimi: Igazi apa-lánya kapcsolatunk van, mindent meg tudunk beszélni és szerencsére bizalommal fordul felém, ha problémája van.

Kaisa: Mióta megengedte, hogy futamokra is járhassak, sokkal több időnk van együtt. Idén még nem hagytam ki egyetlen Forma-1-es versenyt sem.

Beszéltek egymással úgy is, mint sportoló a sportolóval?

Kaisa: Azt hiszem, hogy tanácsokkal nem tudom ellátni. De mindkettőnk edzője Mark Arnall.

Kimi: Igyekszem segíteni a pszichológiai felkészülését, de valóban nem sokat konyítok az úszás technikai oldalához.

És most hogyan tovább? Valószínűleg a bejelentés után mindenki rátok lesz kíváncsi.

Kimi: Továbbra sem szeretnénk, hogy a lányunk a média embereinek egyik fő látványossága legyen. Az emberek már tudják, hogy kicsoda és ennyi elég is. A magánéletünk csak ránk tartozik és ezen a jövőben sem fogunk változtatni.

Sok sikert nektek a jövőre nézve és egy nagyon sikeres futamhétvégét!

Bruno Siskalinen

***

(Kaisa szemszöge)

Szerencsére a tegnap elkészült cikk csak a jövő héten fog bekerülni az újságba otthon, ezért még nem kellett rejtőzködnöm. Az utolsó pillanatban találták ki anyáék, hogy ideje lenne színt vallanunk, mert jobb, ha mi jelentjük be a rokoni kapcsolatokat, mintha rájönnek, mert akkor apró darabokra leszünk szedve. Ezért is Bruno csinálta az interjút és nem anya.

Életemben először volt most alkalmam kimenni a rajtrácsra. Most már minden mindegy alapon mozogtunk, hiszen aki még nem érti a dolgot, annak úgyis tiszta lesz minden hamarosan. És nekem is sokkal nagyobb lett a mozgásterem, már nem voltam annyira féltve, mint akkor, amikor titkok vettek körül mindent és mindenkit.

A 11. rajtkockához sétáltam. A csodaszép sötétkék autót most is szerelők hada vette körbe, mint már annyiszor. Láttam, hogy a pilótája a fal mellett áll, fejben már készül, de a média még körülötte lézeng. Oda akartam menni és bátorítani, de túl sokan voltak. Idegesen toporogtam, nem tudtam, mit tegyek. Ott kellett volna hagynom, de a szívem nem engedett.

-Kaisa!- hallottam meg a hangom. Felkaptam a fejem és Christian állt velem szemben. – Gyere, leányzó!- mosolygott rám.

Mialatt Seb felé irányított, láttam, ahogy Heikki, Britta és Rocky közös erővel küldi el a médiát, hiszen lassan futam. Nekem is már a szüleim mellett lett volna a helyem, de nem tudtam elmenni. A kis hármas engem azonnal odaengedett a kicsi némethez, akinek csukva voltak a szemei.

-Sok sikert, Basi!- súgtam a fülébe. – Tudom, hogy képes vagy rá!- nyomtam még egy puszit az arcára, nagyon közel a szájához, majd el is tűntem onnan.

Akár elhitte, hogy ott voltam, akár csak egy hirtelen jelenésnek gondolt, úgy éreztem, hogy ennél többet nagyközönség előtt én nem tehetek. Így is fel kellett vennem a nyúlcipőt, hogy eljussak a negyedik kockához. Apa pont akkor forgatta a kezében a tűzálló maszkot, amikor megérkeztem.

-Dobogó a minimum, jó?- csimpaszkodtam a nyakába.

-Tudod, hogy már régen nem rajtam múlik- ölelt meg. Adtam neki két puszit, majd hagytam anyának is, hogy biztassa.

Együtt mentünk vissza a csapathoz és elfoglaltuk a helyünket hátul a tárolókon. Az első alkalom volt, hogy kinn, a szerelők között néztünk futamot. Izgatottan vártuk mind a rajtot, ami egy kisebb sokkot okozott. Tátott szájjal néztem, ahogy a Lotus repül és éreztem, hogy még levegőt venni is elfelejtek. Lehet, hogy csúnya dolog, de megnyugodtam, amikor kiderült, hogy Romain volt.

Persze, sokáig ez volt a téma a garázsban. Egyet tudtam kiérteni a fiúk szavaiból: az autó kuka és valószínűleg a következő hét kissé kaotikus lesz. Anya mellettem idegesen dobolt a kezeivel, amit csak akkor hagyott abba, amikor megfogtam a kezét és rámosolyogtam.

A vége nagyon szép lett: Seb második, apa harmadik. És a győztes is Jenson, akitől én személy szerint nem sajnáltam. Szívem szerint rohantam volna a dobogóhoz, így azonban csak maradtam benn ünnepelni. És természetesen tapadtam a kivetítőkre, majd remekül szórakoztam apán és Seben. Pontosan tudtam, hogy ez azért egy jó dobogó, mert olyannal állhat ott, aki a barátja. És ez okozta a legnagyobb problémámat is. Hogy egy olyan emberhez vonzódok egyre jobban testileg és kötődök érzelmileg, aki a barátja, és aki idősebb nálam 10 évvel.