Kísért a múlt - 50. rész

Virágnak, Rékának, Rékának, Zsaninak és Reninek a hétvégéért (L)!!! :)
------------------------------------------------------------------

Barátnőm el sem mozdult Sebastian mellől. Enni sem jött le, én vittem fel egy tálcán az ételt és a teát a hálójába. Unokaöcsém az ágy közepén feküdt, a lány pedig mellette ücsörgött az ágyon törökülésben. A srác fején ott volt a borogatás és már nem nézett ki annyira pocsékul, mint órákkal ezelőtt.

- Hoztam egy kis vacsorát- tettem le a tálcát az éjjeliszekrényre.

- Nem bírok enni- rázta a fejét Eva.

- Csajszi, szükséged van az erődre- simogattam meg az arcát.

- Egyel valamit- suttogta Seb. Álmos és láztól csillogó szemekkel nézett a lányra.

- Seb, neked is enned kellene valamit- fordult hozzá.

- Előbb látni akarom, hogy te eszel- kötötte az ebet a karóhoz unokaöcsém.

- Te felülsz, segítek neked, és akkor mindketten tudtok enni- ajánlottam, még mielőtt oda jutunk, hogy fél óra múlva is azon pörölnek egymással, hogy ki egyen előbb.

- Legyen- adta be a derekát Seb.

Együtt segítettünk neki felülni az ágyban, majd az ölébe tettem a tálcát. Evangeline elvette onnan a tányért, majd nekifogott enni. Sebnek én segítettem, hogy ne nagyon kelljen mocorognia, apró falatokra szedtem az ő szendvicsét. Ismertem annyira, hogy tudjam, ilyenkor iszonyatosan gyenge tud lenni. Olyan pasis gyengeség.

Egymást figyelve ették meg a nekik készített vacsorát, majd Seb kezébe nyomtam a gyógyszerét és egy nagy bögre teát, amit kötelezően megitattunk vele. Utána még beszélgettünk, majd magára hagytam a turbékoló szerelmeseket. Visszamentem a nekem adott szobába, ahol lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba és e-mailt kezdtem írni Fabiannak.

Már ezt is befejeztem, és aludni készültem, mikor halk kopogást hallottam, majd megjelent barátnőm. Nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy fáradt, csalódott, szerelmes, szomorú vagy esetleg valamilyen más érzés lappang benne. Leült az ágyam szélére, felhúzta a lábait és csak a takarót nézte.

- Heike nagyon utál engem?- kérdezte meg végül, ami a szívét nyomja.

- Keresztanyu csak azt látja, amit látni akar- adtam meg a választ. – És rossz szokása, hogy sokszor a tények tudta nélkül ítélkezik. Seb elregélte neki nagy vonalakban, hogy mi történt veled, de szerintem ez nem jutott el hozzá teljes mértékben.

- Akkor félnem kellene?- pillantott fel rám.

- Csak legyél türelmes- mosolyogtam rá. – Ha rájön, hogy Sebastiannak rossz, ha veled goromba és hideg, akkor változtatni fog. Mert látni fogja, hogy a fia téged választ.

- Honnan lehetsz ebben olyan biztos?- pislogott meglepetten.

- Ismerem Sebit, mint a tenyerem. És most fülig szerelmes, ez 100%.

- Én is az vagyok- pirult el. – Csak félek, hogy nem fogjuk bírni ezt a hatalmas nyomást.

- Itt vagyunk Kimivel és mindenben segítünk- biztattam. – És a családban szerintem Heikén kívül mindenki kíváncsi rád. Főleg Fabian.

- A kisöccse?- lepődött meg a dolgon.

- Igen, ő. Imádják egymást, mindent tudnak a másikról és a levelekben, amiket írunk a kissrácnak, mindig benne vagy. Lehet, hogy még sosem láttátok egymást, de úgy ismer, mint mi. Ő mondta, hogy jöjjünk el. És nem mellesleg szépnek talált.

- Meg akarom ismerni őt. Nagyon- mondta a lány elszántan.

- Reggel adok neked egy e-mail címet. De most menj vissza Sebhez, mert kellesz neki- terelgettem a lányt az ajtó felé, majd miután távozott, álomra hajtottam a fejem.