Love from the past

Sziasztok! Itt is az esküvő... újra, nektek! Remélem, hogy elnyeri majd a tetszésetek. :D És azoknak, akik a Facebook-csoport tagjai: nem tudom, emlékeztek-e, valamikor régen volt egy kicsi történet Sebastiannal (Előítéletek gyűrűjében), ahol egy színes bőrű lányba volt szerelmes. Ennek a folytatását is megkaptátok ma, ott. ;) Éjfélig még lehet kérdezni, kritikát írni, stb. :) Boldog Valentin-napot!

 

 

32. rész - Kimi szemszöge, az esküvő

Nyaralás kettesben… ezerszer több mint amiről álmodhattam, köszönhetően az én tökéletes lánykámnak. Igazából családi nyaralást akartam, ahol velem van életem két tökéletes hölgye. Azt akartam, hogy együtt legyünk, hiszen olyan sokáig kellett nélkülöznünk Milát. Talán túlságosan is sokáig.

-Drágám, én lefekszem kicsit pihenni- lépett elém a Nő.

-Álmos vagy?- simítottam végig az arcán.

-Időeltolódás, meleg, tengervíz… igen- bólintott mosolyogva.

-Rendben- öleltem magamhoz. Nem olyan szorosan, mint akartam volna, még mindig féltem, hogy fájdalmat okozok neki. – Itt leszek kinn, jó?

-Jó- nyomott egy puszit a számra.

A tekintetemmel végigkövettem, amíg besétál a szobába, majd becsukja az ajtót. Magam elé húztam a gépem és elindítottam rajta egy filmet. Valójában kicsit sem figyeltem rá, már régen más járt a fejemben.  Egy olyan dolog, amit normális esetben késleltettem volna, de már minden más volt. Már nem számított semmilyen formaság vagy eltervezett esemény.

Elővettem a laptop táskáját és kinyitottam az egyik belső zsebet. Tökéletes rejtek volt, mert Mila soha nem nyúlt az elektronikus dolgaimhoz. Pontosan tudta, hogy erre kicsit allergiás vagyok, ezért nem is tette. És ezért is volt nekem nyert ügyem. Kivettem a kis bársonydobozokat, felpattintottam mindkettő tetejét és csak néztem a benne lévő gyűrűket.

Felemeltem a kagylót és azonnal telefonálni kezdtem. Először a recepció, majd amint megkaptam a megfelelő telefonszámot, máris intézkedtem. Szervezni soha nem szerettem, ebben a szépséges életem szerelme volt a profi, de most, hogy őt akarom meglepni, nem kérhettem a segítségét. Azt akartam, hogy minden tökéletesen olyan legyen neki, mint egy álomban.

Pont letettem a telefont, amikor meghallottam a motozást odabenn. Felkeltem és elindultam az ajtó felé. Mire odaértem, szélesre tárta és egy még kissé álmos, de gyönyörű nő állt előttem.

-Szia!- suttogtam és óvatosan az ölelésembe húztam.

-Nem tudok nélküled sokáig aludni- panaszolta és a fejét a nyakamhoz fúrta. A légvételei csiklandozták a nyakam.

-Nem is kell- súgtam és nyomtam egy puszit a homlokára. – Egy kis masszázs, kényeztetés, hasonlók?

-A foltjaim…- húzta összébb magát.

-Alig látszanak. És nem fájnak…- pillantottam rá várakozóan. Határozottan bólintott. – Megérdemelsz egy kis pihenést, lazulást, hasonlókat.

-De nem akarom, hogy bárki…

-Senki nem fog megszólni- csitítottam. – Ha megpróbálják, akkor meg megtudják egy életre, hogy ki is az a Kimi Räikkönen- mosolyogtam rá.

-Köszönöm!- súgta és felém hajolt.

Jó volt tudni, hogy már nem csak én kezdeményezem a csókjainkat. Már eljutott arra a szintre, hogy ő is akarja, neki is szüksége legyen erre a fajta fizikai érintkezésre. És ez az apró gesztus csak megerősített abban, hogy helyesen cselekedtem, amikor elterveztem az esküvőnket ilyen hirtelen.

***

Reggel arra ébredtem fel, hogy végtelenül puha és érzéki ajkak kényeztetik a vállam. Nem mozdultam, de egy mosolyt nem tudtam elfojtani. Élveztem a kényeztetését, jóleső érzés volt, hogy ez jutott az eszébe.

-Mmmm- fordultam felé.

-Szia!- mosolygott rám nyugodtan, vidáman.

-Gyönyörű látvány ébredéskor- futtattam végig az ujjaimat a derekán, amitől fülig vörösödött. – Szeretlek!

-Én is szeretlek!- súgta és kaptam egy puszit a számra.

Együtt reggeliztünk, majd nekiindultunk szétnézni a kisvárosban, ahol nyaraltunk. Ajándékkutatás volt a fő programunk az otthoniaknak. Még akkor, amikor elkezdtem külföldön versenyezni, én csináltam, hogy mindenhonnan vittem haza valami kicsi csecsebecsét, aminek örülnek és ez szokássá vált. Most is csak akkor tértem el a keresgéléstől, amikor megláttam egy ruhaüzletet.

-Vegyünk neked is egy ruhát!- ragadtam kézen Milát, azzal nem törődve, hogy éppen néhány hűtőmágnest szemlél.

-Drágám, tele vagyok ruhákkal- mosolygott elnézően, de nem fordult ki, hagyott kibontakozni.

-Ez tetszik- emeltem ki egy hófehér, lenge, térdig érő, ujjatlan ruhát. – Felveszed?

-Fel- vette el tőle és bement a próbafülkébe, hogy magára vegye. Előre tudtam, hogy meg fogjuk venni. – Milyen?- lépett ki néhány perccel később.

-Tökéletes- pillantottam rá hatalmasra nyílt szemekkel. Elképesztően gyönyörű volt benne. – Megvesszük.

Nem hagytam neki lehetőséget tiltakozásra, egyenesen az árushoz mentem, amint levette a ruhát. Utána egészen más hangulatom volt, nem tudtam megfogalmazni, miért. Talán az izgalom, a félelem, az aggódás. Ha kérdezett valamit, volt, hogy csak percekkel későbbre sikerült feldolgoznom, hogy hozzám szólt és választ vár. Reméltem, megbocsátja. Addig is mindenki számára egyértelművé tettem, hogy ő az enyém – fogtam a kezét, öleltem a derekát, csókok százaival kényeztettem.

-Gyümölcskehely?- kérdeztem, mikor visszaértünk a szállodába csomagok tucatjaival.

-Igen- csillant meg a szeme.

-Megrendelem- adtam neki egy puszit.

Bementem az étterembe és leadtam a rendelést. Amíg vártam, sikerült még egyszer mindent átbeszélnem a szálloda menedzserével, hogy rendben legyenek a dolgaink. Amint megkaptam a kelyhet, elővettem a csillogó eljegyzési gyűrűt és óvatosan az egyik orchidea szirmai közé rejtette. Felérve láttam szerelmem belépni az erkélyről, így arra vettem én is az irányt. Letettem az édességet, majd amint kilépett, magamhoz húztam.

-Olyan jó, hogy visszakaptalak- vallottam be neki.

-Sajnálom- suttogott bűntudatosan és hozzám bújt.

-Már nem érdekel- simogattam védelmezően. – Már visszakaptalak, itt vagy velem.

-És mindig itt leszek- ígérte.

-Ebben nagyon is reménykedtem- engedtem el, majd leültünk.

Jelentősen nagy mozdulattal toltam elé a kelyhet. Rápillantott, de nem tűnt fel neki semmi különös. Már nyúlt volna a kanálért, de megdermedt a mozdulat közben és rám függesztette a szemeit. Újra a kehelyre pillantott… És akkor, ahogy egy picit arrébb mozdította a fejét, észrevette, amit úgy vártam.

-Kimi…- pillantott fel rám.

-Túl sokáig vártam rád. Túl sokáig voltam olyan idióta, hogy hagytam kicsúszni a kezemből a boldogságot. És mikor végre újra boldog lehettem volna, megint úgy tűnt, hogy a világunk összeomlik. Még egyszer nem akarom hagyni, hogy bárki elszakíthasson tőletek. Ezért- ereszkedtem fél térdre előtte és kivettem a virágot a kehelyből, – hozzám jönnél feleségül?

-Igen- nevetett fel sírósan.

-És akkor is, ha arra kérlek, hogy itt és még ma este?- fogtam a gyűrűt a kezeim között és félig az ujjára húztam.

-A fehér ruha…- értette meg. – Igen, már ma.

-Remélem, megbocsátod nekem, hogy így rászedtelek- húztam fel a gyűrűt, majd semmire nem várva tovább, megcsókoltam.

-Minden meg van bocsátva- bújt hozzám.

Nem hagytam neki, hogy egy kicsit is eltávolodjon, az ölembe húztam, hogy együtt falatozzunk. Tinédzsereket megszégyenítő vággyal és lelkesedéssel hajoltunk újra egymás felé, hogy csókokat válthassunk. Nem tudtam betelni Milával és rádöbbentem, hogy soha nem is akartam mást, csak újra érezni ezt. Mindent, amit ő adhat nekem.

Átmentem abba a kisebb és jóval szerényebb szobába, amit mostanra béreltem, csak arra, hogy át tudjak öltözni. Amint megvoltam, elrendeztem még a csokrot, majd írtam egy üzenetet szerelmemnek, mert sejtettem, hogy egy vadidegen emberrel nem fog elmenni sehová, ha nem kérem meg rá. Már éppen indulni akartam, amikor megcsörrent a telefonom.

-Igen?- vettem fel, hiszen ismeretlen szám volt.

-Szia, apa!- köszönt bele a lányom csilingelő hangja.

-Remélem, Sebastian tudja, hogy nem fizetem ki a számlát, mert beszélsz velem- osztottam meg vele az első gondolatomat, hogy bosszantsam a kölyköt.

-Szerintem sejti, de ez most lényegtelen- nevetett vidáman. – Hogy jutott eszedbe?

-Nem tudom- vallottam be. – A gyűrűk azóta mindig nálam vannak, hogy együtt kiválasztottuk őket. És ez most olyan tökéletes pillanatnak tűnt. Bár te nem vagy itt.

-Az most nem számít- nyugtatott a maga módján. – Anya felhívott és az engedélyemet kérte, hogy hozzád menjen, mert nem akarta, hogy úgy érezzem, valamiből kihagytok.

-És te erre?- kérdeztem vissza, mert ismertem annyira Milát, hogy tudjam, képes lenne ezért nemet mondani nekem.

-Megmondtam neki, hogy ne beszéljen hülyeségeket- válaszolta a lányunk. – De kérek képeket! Rengeteget!

-Megkapod- nevettem megkönnyebbültem. – És Kaisa!

-Igen, apa?

-Nagyon szeretünk, kicsim!

-Akkor kérek kistestvért! Minél hamarabb!- szemtelenkedett kuncogva.

-Remélhetőleg megkapod egy éven belül- mondtam ki először a vágyamat. – Megyek, hercegnőm!

-Rendben, apu! Szeretlek!

-Mi is szeretünk- búcsúztam és kinyomtam a hívást.

Kisétáltam a megfelelő partszakaszra, ahol el akartam venni. Megismertem az anyakönyvvezetőt, majd vártunk. Nem sokkal később meg is jelent. Alig kaptam levegőt, teljesen elbűvölt, káprázatosan szép volt. Pontosan olyan tökéletes, mint mindig. A Nő, aki megváltoztatta az életemet még gyerekként most az enyém lesz… örökre.

Egymás kezét fogva hallgattuk a szertartást, ami angolul zajlott. Nem volt hosszú, de pont megfelelő nekünk. Rövid eskütétel után gyűrűt cseréltünk, majd aláírtuk az anyakönyvet és megcsókolhattam először úgy, mint Mrs. Räikkönen.

-Elképesztően gyönyörű ma este, Mrs. Räikkönen- öleltem magamhoz, mialatt még tovább vezettem a parton.

-Maga is remekül fest, Mr. Räikkönen- pillantott rám mosolyogva.

-Azt terveztem, hogy az éjjelt kinn töltenénk a szabadban- fordítottam magam felé. – Van egy barlang, a szállodához tartozik, ki lehet bérelni romantikus estékhez. Én ezt megtettem.

-Mesebeli- súgta nekem.

Csak álltam mellette és figyeltem. Tátott szájjal járatta végig a pillantását a helyen, amit ide varázsoltattam, csakis neki. Megérdemelte a gyertyákat, a pezsgőt, a romantikát, hogy minden álomszerű legyen. El akartam bűvölni már most, hogy soha többé ne kelljen felébrednie.

A következő órák teljesen összefolytak. A csókok, ölelések, szavak melódiája kusza színkavalkádként vett körbe mindkettőnket. Nem győztem biztosítani a szerelmemről, hogy nem érdekel a múlt és mindig együtt leszünk. Tudtam, hogy miképpen is kell vele viselkednem, nem léptem át a határokat, amiket maga köré húzott, amíg nem engedte.

Lassan és óvatosan vezettem azon a bizonyos nekünk kijelölt úton. Mióta újra velünk volt, most először láttam teljes, meztelen valójában, de nem tudott eltántorítani az sem, hogy még vannak a testén hegek és foltok. Igyekeztem úgy kényeztetni, hogy tudja, nekem nem kell más és csak az számít, hogy ő boldog legyen.

-Istenem!- sóhajtott fel, amikor a testünk egyesült.

-Hiányoztál- súgtam a fülébe és lassan megmozdultam.

Minden mozdulat, minden sóhaj, minden szívdobbanás eggyé vált azokban a pillanatokban. Nem létezett a világ, nem volt senki és semmi, csak mi ketten, egyként. Úgy, ahogyan mindig is vágytunk rá. Két lélek, amelyek egyszer elszakadtak egymástól, most újra megtalálták a másikat. És nem szándékoznak szétválni soha többé.