Love from the past

Sziasztok! Tudom, tegnapra ígértem, csak még mindig kóros időhiányban szenvedek. Most, hogy végre vége a vizsgaidőszakomnak, a szobám átalakításával foglalatoskodom. De nem is baj, hogy ma került fel. Mert így tudom ajánlani valakinek, akiről ez a mai nap szól. BOLDOG SZÜLINAPOT, LIINA!!! Ez a mai csak neked. ;)

31. rész

(Mila szemszöge)

A Bahamák egy régi közös álom volt, ami csak most valósult meg. De tökéletes hely volt az újrakezdéshez és ezt Kimi is nagyon jól tudta. A reptéren tudtam csak meg, mi is az úti cél, és a nyakába ugrottam, annyira örültem. Most pedig, a harmadik nap reggelén nem is tudtam volna jobbat elképzelni, mint egy napfényárban úszó szállodai szobában ébredni úgy, hogy mellettem az a férfi durmol, akit a világon a legjobban szeretek.

Rendeltem reggelit, majd kiültem az erkélyre. A hatalmas, csodaszép tenger elkápráztatott. Bele tudtam merülni a végtelen kékség bámulásába, teljesen megnyugtatott. Ilyenkor mindig eszembe jutottak a pozitív, jó emlékek. Olyanok, amikor felhőtlenül és tökéletesen boldog voltam és semmi nem hálózta be a boldogságom.

Miután megjött az étel, elhelyeztem a nappaliban, majd visszamentem a hálóba, hogy felébresszem a párom. Tudtam, hogy nem szeret korán kelni, de talán elnézi nekem, ha 10 óra után megpróbálkozom felkelteni. Visszamásztam mellé, majd apró puszikkal borítottam be először a meztelen vállát, majd a nyakát és az arcát. Már az első pillanatban mosollyal jutalmazta, így tudtam, hogy ébren van.

-Mmmm- fordult felém.

-Szia!- mosolyogtam rá. Mellette nem éreztem már, hogy félek, hogy a világ összeesküdött ellenem.

-Gyönyörű látvány ébredéskor- simított végig a derekamon. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. – Szeretlek!

-Én is szeretlek!- súgtam és nyomtam egy puszit a szájára.

Együtt reggeliztünk, majd nekiindultunk szétnézni a kisvárosban, ahol nyaraltunk. Élveztem a meleget, hogy senki és semmi nem zavar, hogy Kimi velem van. Kerestünk ajándékokat is a többieknek, hiszen mindig vitt mindenkinek valami csecsebecsét. Remekül szórakoztunk a mókásabbnál mókásabb kis ajándékok között.

-Vegyünk neked is egy ruhát!- fogta meg a kezem Kims, mikor éppen néhány hűtőmágnest néztem és berángatott a másik oldalon lévő kis ruhaüzletbe.

-Drágám, tele vagyok ruhákkal- mosolyogtam, de hagytam, hogy válogasson.

-Ez tetszik- emelt ki egy hófehér, lenge, térdig érő, ujjatlan ruhát. – Felveszed?

-Fel- vettem el tőle elnéző mosollyal és bementem a próbafülkébe, hogy magamra öltsem a ruhát. – Milyen?- léptem ki.

-Tökéletes- pillantott rám hatalmasra nyílt szemekkel. – Megvesszük.

Nem lehetett ellenvetésem, tényleg megvette nekem a ruhát. Utána egészen más hangulatban volt, álmodozó lett, még talán soha nem is láttam ilyennek. Ha kérdeztem valamit, volt, hogy csak percekkel később kaptam választ. Nem értettem, de tetszett, hogy végig jelezte valahogy, hogy hozzá tartozom – fogta a kezem, ölelte a derekam, csókok százaival kényeztetett.

-Gyümölcskehely?- kérdezte, mikor visszaértünk a szállodába csomagok tucatjaival.

-Igen- csillant meg a szemem.

-Megrendelem- nyomott egy puszit a számra.

Felmentem a szobába és lepakoltam. Elégedetten konstatáltam, hogy mindenkinek vettünk ajándékot és még így is marad helyünk a bőröndben – pedig pakolás terén képes vagyok besokallni. Az erkélyen készítettem elő a helyet és mire beléptem a szobába, láttam is a finnem a kezében egy hatalmas kehely gyümölccsel és fagyival felém lépdelni. Kiengedtem, majd én is követtem a szabadba.

-Olyan jó, hogy visszakaptalak- súgta Kimi és a karjaiba vont.

-Sajnálom- suttogtam és hozzábújtam.

-Már nem érdekel- simított végig a hátamon. – Már visszakaptalak, itt vagy velem.

-És mindig itt leszek- ígértem neki.

-Ebben nagyon is reménykedtem- engedett el, majd leültünk.

Jelentősen nagy mozdulattal tolta elém a kelyhet. Rápillantottam, de nem volt más, mint amit előző nap ettünk. Rengeteg édes és színes gyümölcs, 4 gombóc fagyi, a teteje pedig 3 csodaszép orchideával díszítve. Már nyúltam volna a kanálért, de a finn túl furcsán nézett. A tekintete ismeretlen volt számomra, ezért újra megnéztem az elém rakott kelyhet. És akkor, ahogy egy picit arrébb mozdítottam a fejem, megcsillant a fény azon, amit látnom kellett.

-Kimi…- pillantottam fel rá.

-Túl sokáig vártam rád. Túl sokáig voltam olyan idióta, hogy hagytam kicsúszni a kezemből a boldogságot. És mikor végre újra boldog lehettem volna, megint úgy tűnt, hogy a világunk összeomlik. Még egyszer nem akarom hagyni, hogy bárki elszakíthasson tőletek. Ezért- ereszkedett le elém és kivette a virágot a kehelyből – hozzám jönnél feleségül?

-Igen- nevettem fel sírósan. Nem várattam egy pillanatig sem a válasszal, megérdemelte, hogy azonnal megkapja.

-És akkor is, ha arra kérlek, hogy itt és még ma este?- csúsztatta a kis ékszert az ujjamra, de csak félig.

-A fehér ruha…- értettem meg mindent. – Igen, már ma.

-Remélem, megbocsátod nekem, hogy így rászedtelek- húzta fel a gyűrűm, majd végre megcsókolt.

-Minden meg van bocsátva- bújtam hozzá.

Már nem külön székbe ültem le, hanem az ölébe és úgy ettük a kelyhet. Minden falat után mámorító csókot váltottunk, nem bírtunk betelni a másikkal. Majd amint elfogyott, magamra lettem hagyva, hogy készülődjek. Elmentem zuhanyozni, hajat mosni, majd a hajam megszárítottam és kértem a portáról egy hajsütő vasat. Amíg elkezdtem a tincseimet loknikká alakítani, tárcsáztam Svájcot. Úgy éreztem, hogy bármennyire szerethetem Kimit, csak akkor helyes, ha hozzámegyek, ha arra Kaisa is igent mond.

-Vettel-ház- vette fel a készüléket a kicsi német.

-Szia, Seb, Mila vagyok- köszöntem.

-Szia! Minden rendben? Jól telik a nyaralás?- faggatott vidám hangon.

-Igen, remekül- mosolyodtam el. – Minden rendben a vendégeddel?

-Semmi panaszom nincs- nevetett fel. – De már adom is!

-Szia, anyu!- csilingelt szinte azonnal a hercegnőm a vonal túlsó végéről.

-Szia, babám!- köszöntem vissza.

-Na, milyen a nyaralás? Apuval minden rendben? És veled? Mi mindent csináltatok? És mit kapok?- sorolta a kérdéseit.

-Minden nagyszerű- nevettem fel vidáman. – De van itt valami…

-Ugye, nincsen semmi baj?- kezdett azonnal aggódni.

-Apád megkérte a kezem- mondtam ki, nehogy túlságosan beleélje magát az aggodalmaskodásba.

-Mi? Tessék? Ez szupeeeeeeeer!- visított a készülékbe.

-Ez nem minden- folytattam. – Ma akar elvenni. De ha te…

-Mondd, hogy nem jutott eszedbe, hogy nemet mondasz csak azért, mert nem vagyok ott- háborodott fel.

-Kicsim, én…

-Ugyan már, anyu!- szólt rám a lányom. – Mióta ismered őt, erre vágysz, ne tagadd! És nem fogok azért duzzogni, mert nem lehettem ott. Itthon úgyis kénytelenek lesztek csapni egy hatalmas bulit, képtelenség, hogy ha mindez kiderül, megússzátok. Majd akkor kiélvezek minden pillanatot. De ha lehet, a képeket azonnal küldjétek át nekem, jó?

-Olyan szerencsénk van veled- sóhajtottam fel. – Nem is kérhetnénk tökéletesebb gyermeket, mint te.

-Csak érezzétek jól magatokat, rendben?- kérte vidáman.

-Nagyon szeretlek, hercegnőm!- súgtam a készülékbe.

-Én is szeretlek!- kaptam a szívből jövő választ.

Elbúcsúztunk egymástól és jöhetett is a további készülődés. A hajam befejeztem, majd néhány tincset eltűztem és azt az orchideát is beletettem, amiben a gyűrűm volt. Utána nekiláttam sminkelni, majd belebújtam a ruhába, amit kiválasztott a vőlegényem. Kissé idegesen topogtam, korábban készen lettem, mint ahogy számítottam rá.

Végül egy pincér szólt, hogy várnak engem odalenn, a hallban. Amikor leértem a lifttel és körbenéztem, nem láttam egyetlen ismerős arcot sem. Már kezdtem azt hinni, hogy vicc az egész, amikor mellém lépett egy férfi és azt kérte, kövessem.

-Nem megyek sehová- léptem egyet hátra. Idegen volt, nem tudtam bízni.

-Kérem!- pillantott rám, de csak nemlegesen rázta a fejét. Elővett egy borítékot és felém nyújtotta. A tetején Kimi jellegzetes betűivel ott állt a nevem. Kinyitottam és egy lapot húztam elő, amin ez állt:

„A férfi a szálloda egyik alkalmazottja. Ő fog elvezetni hozzám. Ne aggódj, már várlak! Szeretlek! K.”

Bólintottam és elindultam a férfi után, de a 3 lépés távolságot megtartottam. Csak Kimster írása volt, ami megnyugtatott. A part felé tartottunk, mialatt a lemenő nap az eget narancsszínűre festette. Biztos voltam benne, hogy párom a kedvemért választotta ezt az időpontot és a romantikus lelkemnek akart kedveskedni, ami tökéletesen sikerült is.

Egy eldugottabb részre fordulva már láttam is őt. Egy férfivel vártak rám. Hófehér inget és tört fehér nadrágot viselt. A szemei csillogva bámultak engem. A férfi, aki eddig kísért, most megtorpant. A kezembe nyomott egy csokor virágot, majd hátat fordított és elmasírozott arra, amerről jöttünk. Remegő lábakkal mentem oda életem szerelméhez.

Egymás kezét fogva hallgattuk a szertartást, ami angolul zajlott. Nem volt hosszú, de pont megfelelő nekünk. Rövid eskütétel után gyűrűt cseréltünk, majd aláírtuk az anyakönyvet és megkaptam az első csókomat, mint Mrs. Räikkönen.

-Elképesztően gyönyörű ma este, Mrs. Räikkönen- ölelt át Kimi, mialatt még tovább vezetett a parton.

-Maga is remekül fest, Mr. Räikkönen- pillantottam rá mosolyogva.

-Azt terveztem, hogy az éjjelt kinn töltenénk a szabadban- forgatott maga felé. – Van egy barlang, a szállodához tartozik, ki lehet bérelni romantikus estékhez. Én ezt megtettem.

-Mesebeli- leheltem, mert nem tudtam többet mondani. Ez az egy szó lefestette minden gondolatom és érzésem.

Plédekből és puha szivacsból volt elkészítve a helyünk. Egy kisebb asztalon mindenféle finomság sorakozott, csak arra várva, hogy mi megkóstolhassuk őket. Egy hűtőláda is helyet kapott, ami sejtésem szerint a pezsgőt rejtette – a két karcsú pohár mindent elárult. A világítást néhány elemmel működtetett gyertya adta, az egész helyen félhomály uralkodott. Olyan volt, amire minden lány vágyik egyszer.

A következő órák teljesen összefolytak. A csókok, ölelések, szavak melódiája kusza színkavalkádként vett körbe, sokszor nem is nagyon hittem, hogy ez a valóság. Azonban minden alkalommal emlékeztetett egy apró sebhely a karomon, amit egy cigarettacsikk okozott. Habár rossz emlék volt, mégis most örültem, hogy van, mert biztosított arról, hogy nem álmodom.

Nem tudnám megmondani, hogy a ruháim mikor is tűntek el a testemről. Eddig még a nyaralásunk alatt is nagyon vigyáztam, hogy ne lásson meztelenül, mivel még mindig voltak látható foltjaim, amiket szégyelltem. Kimi azonban nem szólt semmit, csak cirógatott, csókolt, ölelt és egyre közelebb juttatott a beteljesüléshez. A mennyekben éreztem magam a karjai között és egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy nem is olyan régen miket kellett átélnem.

-Istenem!- sóhajtottam fel, amikor a testünk egyesült.

-Hiányoztál- súgta a fülembe és lassan megmozdult.

Minden mozdulat, minden sóhaj, minden szívdobbanás eggyé vált azokban a pillanatokban. Nem létezett a világ, nem volt senki és semmi, csak mi ketten, egyként. Úgy, ahogyan mindig is vágytunk rá. Két lélek, amelyek egyszer elszakadtak egymástól, most újra megtalálták a másikat. És nem szándékoznak szétválni soha többé.