Somewhere I belong

Sziasztok! Ez is elérkezett, itt az utolsó rész. Remélem, hogy tetszett ez a rövidebb kis történet és olyan vége lett, amire vágytatok! :))

 EVERYTHING IS POSSIBLE

Álmosan fordultam át a másik oldalamra az ágyban. Nem volt kedvem felkelni, mert az már azt jelenti, hogy betöltöttem a 30-at. Ezért úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha még alszok egy kicsit, mert akkor talán nem talál rám ez a szám. De nem sikerült visszaaludnom, mert motoszkálást hallottam.

-Ügyesen- suttogott Kimi, majd az ajtó visszakerült a helyére. – Jól van, hercegnőm, nagyon ügyes voltál!- dicsérte meg a kíséretét. – Te is, nagyfiú. Na, gyertek!

Éreztem, ahogy az ő oldalán az ágy besüpped egyszer, kétszer, majd harmadszor is. Már tudtam, hogy ezen a napon nem alszok tovább, tényleg itt van, és azokkal tölthetem, akik a legtöbbet jelentik nekem. Nem mozdultam, vártam. Kims már valószínűleg tudta, hogy ébren vagyok, de nem rontotta el a dolgot azzal, hogy elárul engem.

Négy apró kezecske, két apró gyermek puszija, ami megédesítette a reggelemet. Feléjük fordultam és kinyitottam a szemem. Foltokat láttam, alakokat, színeket, de nem többet. Már ez is több volt a semminél, annál a fényérzékelésnél, amiben annyi évet éltem le. A tudománynak és a férjemnek is rengeteget köszönhetek ezen a téren.

-Boldog sülinapoooot, ajaaaaa!- hallottam meg a két hangot, amint ébernek találtak.

-Köszönöm!- nyúltam feléjük és az ölelésembe húztam a két kincsemet.

-Boldog születésnapot, szerelmem!- súgta a fülembe Kimi, hogy utána kicsit fészkelődve mögém fekhessen.

-Nem akarok 30 lenni- nyafogtam, amin csak nevetett.

-Akkor én mit mondjak? A 40 közelebb van, szinte már érzem a szelét- suttogta és megcsókolta a nyakam.

-Aja, én csináttam a kakajót!- dicsekedett az egyik pöttöm.

-Én meg a jeggejit!- jött rá a válasz.

-Igen?- kérdeztem és felültem. – Akkor kóstoljuk meg, hogy milyen ügyesek is vagytok.

Az ölembe került a tálca, amin a mennyei falatok voltak. A számhoz emeltem a szendvicset és beleharaptam. A kedvenc sonkám, saláta, paradicsom és sajt ízei keveredtek rajta. Majd leöblítettem egy korty kakaóval, ami pont annyira volt édes, amennyire én szerettem. Sejtettem, hogy életem párja figyelt ezekre, de határtalan szeretetet éreztem a két manó iránt is.

-Emily, soha nem ettem még ennél finomabbat- dicsértem meg a kislányom. – És Tobias, a te kakaód sokkal finomabb, mint keresztapué.

-Látjátok, mondtam, hogy anyának minden nagyon fog tetszeni- mondta a gyerekeknek Kimi. – Gyertek, törpék, egyetek ti is!- vonta őket hozzánk.

Az ágyban elfogyasztott családi reggeli után megmosakodtam és felöltöztem, majd a két kincsünket is átöltöztettük. Négyesben mentünk ki a konyhába, hogy nekikezdjünk a napi dolgainknak. Hétfő volt, de ez nem akadályozta meg anyáékat abban, hogy bejelentkezzenek ebédre Fabival kiegészülve.

-Boldog születésnapot, te nagy ökör!- öleltem át a bátyámat, amint mögé értem.

-Én? Nagy ökör?- kérdezte nevetve. – És akkor te…?- nyomott egy puszit az arcomra. – Boldog szülinapot!

-Lányok?- érdeklődtem, míg felültettem mellé a kisfiamat.

-Deena mesét néz Hannaval, Jule pedig teli pocakkal szundizik- kelt fel. – Szóval kell a segítség, ha akarunk is ebédelni.

-Kejestapu, én kakajóm jobb- dicsekedett azonnal Tobi.

-És én jeggejim is- folytatta a húga.

-Látom, a gyerekeid megelőztek- sóhajtott fel színpadiasan. – Na, majd a torta evésekor megbeszéljük.

-Seb, ne neveld rosszra az ikreinket!- szólt Kimi.

-Mintha te nem befolyásolnád a 3 éves lányomat- méltatlankodott az említett.

-Oké, elég volt!- vetettem véget nevetve a civódásnak. – Édes, itt a lista, menjetek el vásárolni, jó?- nyújtottam oda Kiminek a papírt. – Te meg csábítsd ki a lányod az ágyból, hogy a feleséged segíthessen nekem, és akkor haza is hozhatjátok a reptérről anyáékat- magyaráztam Sebastiannak.

-Rendben- egyezett bele a két férfi és már el is indultak.

Évekkel korábban nem hittem volna, hogy ennyire csodálatos lehet az életem. Aztán a bátyám műtéte mindent megváltoztatott. Megtanultuk értékelni egymást. Az összeköltözésünk után azzal lephettem meg Kimit a 33. születésnapján, hogy kisbabánk lesz. A család gyorsan le is szervezett egy esküvőt, karácsonykor összeházasodtunk és májusban a világra jöttek az ikrek: Tobias és Emily.

Aznap érte Sebastiant is a nagy meglepetés, Hanna közölte vele, hogy nekiállhat egy másik vendégszoba átalakításának is. Január elején született meg Deena, majd a nyári szünetben ők ketten is összeházasodtak. Az ikreink 2. szülinapja után sikerült engem is rábeszélni egy teljes körű kivizsgálásra, majd egy műtétre, ami valamennyit javított a szememen, és ezzel önállóbbá tett.

Boldog családként éltünk ugyanabban a házban, ahová annyi évvel korábban Sebastian egyedül költözött. Szerettem ott lenni, emlékeztetett arra, hogy mennyi mindenért küzdöttünk már együtt. És a gyermekzsivaj pedig élettel telivé tette. Ezt a zsivajt azért mostanság panaszos sírás is betöltötte, mivel a kicsi Juliette már nagy, 6 hónapos baba volt és a fogacskái elkezdtek kibújni. Azonban úgy vettem észre, hogy a bátyám csak még jobban kényezteti a kislányát ezért.

A családom mellett megtanultam, hogy milyen a valódi élet. Igen, megesett, hogy bántottak, hogy szomorú voltam, de sosem cseréltem volna el ezeket a perceket sem. Megerősítettek és segítettek, hogy legyen egy hely, ahová tartozom.