Sziasztok! Boldog Új Évet minden olvasómnak! Ki az, aki tanul? *magasba emeli a kezét és fintorog, mert nincs kedve vizsgázni még 8 tárgyból* Most hozom a folytatást, mert szerdától péntekig van 3 vizsgám, meg a jövő héten a maradék, így kevés időm lesz. Ne felejtsétek a novellaötleteket, már volt, akiébe belekezdtem! :D Jó olvasást!
---------------------------------------------------------------------
A kedd délelőtt a gyárban ért minket. Christian szerint ideje volt egy újabb összegzésnek a csapat állásáról. Nem tudtam, hogy mit is akar annyira megbeszélni azon, hogy minden remekül halad, Seb vezet, nem is kicsit és a csapat is fölényesen áll a konstruktőri világbajnokság élén. Nem lehet egy szava sem velünk szemben.
A folyosón vártuk, hogy megérkezzen a csapatfőnök. A két versenymérnökkel, valamint Sebastiannal és Tommival ötösben beszélgettünk a tárgyaló előtt. Nem volt még kedvünk bemenni és mindenkinek volt mondanivalója, ami nem a csapattal kapcsolatos. Jól szórakoztam, főleg az apró megjegyzéseken, amiket Rocky fűzött hozzá mindenki történetéhez.
-Pärmäkoski!- hallottuk meg már a folyosó végén Christian üvöltését. Az említettre néztem, hogy mégis mit követett el. - Megöllek! Esküszöm, hogy megöllek!- közeledett a csapatfőnökök gyöngye, mint valami dúvad.
-Fiúk- szóltam félve, mert tudtam, hogy mi is fog következni.
Még mielőtt Horner sikeresen eljutott volna a finn edzőig és két pillanat alatt elintézte volna őt, Ciaron és Guillaume együttes erővel állította meg. Tommi a falnak lapult és mélyeket lélegzett. Tudtam, hogy ettől félt a legjobban, mikor nem akart belemenni ebbe a kapcsolatba Crystallal.
-Apa, higgadj le!- ért fel a lány is hozzánk rohanva.
-Dehogy higgadok!- fordult hátra szikrázó szemekkel.
-Seb, szólj a többieknek, hogy nem lesz ma semmilyen megbeszélés, jó?- néztem az említettre, aki csak bólintott. - Fiúk, be tudjátok cibálni az irodájába?- fordultam a mérnökök felé, akik küzdeni kezdtek a főnökkel. - Crys, menj, vigyázz a kisfiamra!
-De Chloe!- lépett mellém kétségbeesett arccal és könnyes szemekkel.
-Emlékszel, mit ígértem?- simogattam meg az arcát. - Azt, hogy mindenben mellettetek állunk. És ezt még mindig így gondolom. De az nem segít, ha most együtt lát titeket.
-És mi lesz vele?- nézett Tommira, aki még mindig ugyanott állt lehorgasztott fejjel.
-Semmi- simogattam meg a lány arcát. - Menj!- fordítottam az irodám irányába. Egészen addig követtem, amíg be nem csukódott mögötte az ajtó.
-Tönkretettem, ahogy azt az elején meg is mondtam- suttogta maga elé a finn.
-Nem tetted tönkre- mentem oda hozzá. - Nem tettél mást, csak mosolyt csaltál az arcára. Ő boldog melletted. Gyere, menjünk és magyarázzuk el Christiannak- nyújtottam felé a kezem.
Bámulni kezdte a tenyerem, amit felé nyújtottam. Nem sürgettem, csak türelmesen vártam, hogy hajlandó legyen megmozdulni és megfogni. De nem nagyon tűnt úgy, hogy ez meg is fog történni. Kicsit felemelte a fejét és egy pontot kezdett bámulni ugyanolyan szoborként. Én is odapillantottam.
-Ne már!- jött közelebb Seb. - Nem fogok attól féltékenységi jelentet rendezni, hogy megfogod a kezét és így megyünk el Hornerhez.
Erre már a finn is reagált valami kicsit, de még mindig nem nagyon volt mehetnékje. Én untam meg ezt az állapotot, ezért odaléptem hozzá, megfogtam a kezét és húzni kezdtem. Azt hittem, hogy majd óriási akadályokba fogok ütközni, de jött velem. Csak remélhettem, hogy elhitte nekem mindazt, amit mondtam.
Az irodába belépve az a kép fogadott, amire számítottam. A rengeteg papír a földön szétdobálva, az asztal arrébb lökve, a székek felborítva. Christian pedig az ablaknál állt, kifelé bámult. A kezében egy pohár volt, félig megtöltve whiskyvel. Odavezettem a még egyben lévő kanapéhoz az edzőt és leültettem rá.
-Mennyien csináltatok belőlem hülyét?- kérdezte túl halkan és túl komolyan a csapatvezető.
-Nem csináltunk belőled hülyét- ellenkeztem azonnal. - Csak próbáltunk segíteni a lányodnak, hogy ne küldd azonnal valami intézetbe.
-Azt kellene tennem- morogta maga elé. - Vagy beadni őt apácának. Meg is érdemelné.
-Te sem gondolod komolyan- mentem oda hozzá. - Miért nem hagyod, hogy bebizonyítsák neked, hogy szerelmesek?
-Szerelmesek?- fortyant fel és felénk fordult. - Könyörgöm, a lányom egy gyerek, aki azt sem tudja, hogy mit érez. Ő meg- bökött rá az edzőre – egy felnőtt ember, akinek a családalapításon kellene gondolkoznia, nem kölykök kergetésén.
-Szeretem Crystalt- szólalt meg Tommi végre.
-Persze, el is hiszem- húzta le az alkoholt a férfi. - Remélem, hogy egy ujjal sem nyúltál hozzá, mert akkor semmi nem akadályoz meg abban, hogy én magam öljelek meg a két kezemmel.
Sebastiannal mindketten Tommira kaptuk a tekintetünket. Nem tudtuk, hogy mi is lenne a helyes: ha bevallaná Christiannak, hogy lefeküdt a lányával vagy inkább csendben kellene maradni és bizonygatni, hogy egy ujjal sem ért hozzá. A hosszú hallgatás azonban az igazság felé terelte a beszélgetést.
-Te képes voltál megerőszakolni a lányomat?- emelte meg a hangját a főnökünk.
-Neked meg milyen képzelgéseid vannak?- kérdeztem vissza azonnal. - Senki nem erőszakolta meg a lányodat.
-Feljelentelek pedofíliáért- vagdalkozott azonnal Horner.
-Feljelented azért, mert lefeküdt a lányoddal?- kérdezte Seb. - Azért akarod eltüntetni a csapattól és a világról is, mert bele mert szeretni egy olyan gyönyörű és tiszta emberbe, mint Crystal? Azért akarod lecsukatni, mert hajlandó volt a lányodat két teljes hónapon keresztül lebeszélni arról, hogy ágyba bújjon vele? Azért akarod lecsukatni, mert megvédte a lányodat attól, hogy olyan élete legyen, mint neked meg az anyjának?
-Soha nem lenne olyan élete, mint nekem volt- csapta az asztalra a poharát Chris.
-Ne feledd, hogy ha te 20 évesen nem fekszel le az anyjával, akkor ő ma nincs- folytatta Sebi rendíthetetlenül. - És mennyi is volt a nő? 15, ugye? Akkor most miről beszélünk?
-A lányomról van szó- kötözködött tovább a csapatfőnök.
-Aki örökre utálni fog, ha most nem engeded meg neki, hogy boldog lehessen Tommival- nyomtam le a férfit a székébe, amit sikerült felállítanom. - Lehet, hogy csalódni fog, lehet, hogy utálni fogják egymást hónapok múlva, de neki is meg kell ezt élnie. Hagyd, hogy ő maga tapasztalja meg, hogy milyen is az élet.
-Neki kell megtapasztalnia, hogy milyen az élet, de nem mellette- mutatott rá a finnre. - Ki vagy rúgva!- jelentette ki Tommit bámulva.
-Felmondok- vágtam rá én is.
-Jó- bólintott Christian. Nem jött össze a tervem.
-És ha én is kilépek?- kérdezte Sebastian.
-Nem hagynád el a Red Bullt szezon közben- nevetgélt a főnök.
-Csak figyelj!- fordított neki hátat. - Menjünk haza pihenni, jó?- ölelte át a derekam. - Gyere te is, Tommi!- fordult a barátja felé, aki követett minket. - Oh, majd küldd át a szerződések felbontásáról a papírokat- szólt még hátra és együtt hagytuk el az irodát.
-Nem kellett volna miattam felmondanotok- piszkálgatta az edző a pulcsijának az ujját.
-Nem miattad mondtunk fel, hanem miattatok- simogattam meg a vállát. - Hozzátok el a cuccainkat a szobámból, jó? Addig én összeszedem a fiatalurat meg a dadáját és mehetünk haza.
A fiúk elindultak a hálók felé, míg én mentem az irodámba. Crystal az asztalom mögött ült idegesen, vörös szemekkel, papírzsebkendőkből álló halommal maga körül, apa pedig a fél szemét rajta tartotta. Még keservesebb lett az arckifejezése, mikor meglátott engem. Odamentem a járókához és kiemeltem a kisfiam.
-Hazamegyünk, jó?- nyomtam egy puszit az arcára. - Apa, ne lepődj meg, jelenleg egy pilótátok van, valamint egy tervezővel és edzővel kevesebb a csapat létszáma- fordultam oda hozzá.
-Újra kezdődik a rohangálás, igaz?- pillantott ránk. Csak bólogattam. - Akkor kizárom Christiant a házból, hogy ne kelljen szállodába menekülnie ennek a kis párnak.
-Szeretlek!- mentem oda hozzá és adtam neki egy puszit. - Este hozd magaddal Lindát, jó? Csinálok valami finom vacsorát és egy kicsit csak magunkra figyelünk.
-Ott leszünk időben- simogatta meg az unokája fejét.
-Mi lesz most velünk?- kérdezte Crystal, mialatt kifelé tartottunk az épületből.
-Minden marad a régiben- jelentettem ki magabiztosan. - Amíg apád nem hajlandó észhez térni, addig maradsz nálunk. Nem fogjuk hagyni, hogy a képzelgései miatt ne legyél boldog- öleltem át.
-És a munkátok?- érdeklődött tovább.
-Seb azonnal visszajön, amint Tommi maradhat. És valószínűleg én is. Most minden azon múlik, hogy Christian milyen hamar tudja megérteni azt, hogy nagyon is jól tudod, hogy mit csinálsz- öleltem meg egy pillanatra.
-Jól vagy?- jött elénk Tommi és azonnal magához vonta a lányt.
-Féltem, hogy bajod lesz- kezdett el újra pityeregni Crys.
-Semmi bajom- simogatta a hátát a férfi.
-Menjünk haza- bújtam oda Sebhez, és így közénk szorult Gareth, aki azonnal belekapaszkodott az apukája pólójába.
-Igen, szerintem is aludhatunk egy nagyot- vette át a kisfiút tőlem és a derekamat ölelve hagytuk el az épületet.
Szia!
VálaszTörlésHol is kezdjem...talán Christian reakciójánál. Őszinte leszek nem lepődtem meg, sejtettem, hogy ki fog akadni, ha megtudja. Mondjuk szerintem a legtöbb lányos apuka kiakadna, ha megtudná, hogy a 16 éves lánya egy 28 éves férfival van, valahol ez is a természetes. Akármennyire jól is ismeri a férfit, mégis mindketten az életüknek annyira különböző szakaszában járnak, hogy jogos az apai aggodalom. Azért remélem majd megbékél, mert azért a szívemhez nőtt a Crystal-Tommi páros. :)
A másik ami mély nyomot hagyott bennem a részt olvasva az Chloé viselkedése volt. Komolyan mondom falnak megyek tőle. Tipikusan ilyen tudálékos nőszemély. Rögtön ő osztja az utasításokat, hogy ki mit csináljon. Mindenki helyett ő beszél. Mindent jobban tud. Egyszerűen nem bírom az ilyet... Bocsánat a sarkos megfogalmazásét, de kikívánkozott. :$ És Móni úgyis tudod, hogy ezt nem úgy mondom. :)
Azért mondjuk az elég furcsán venné ki magát, ha Seb az évad közben csakúgy otthagyná a csapatát, amit szerintem nem is tenne meg úgyhogy gondolom szépen lassan azért visszatér majd.:)
Puszi, Dorka
Drága barátnőm!
VálaszTörlésAzaz igazság, hogy valamilyen szinten egyetértek Dorkával. Nagyon nehezen tudom elhinni, hogy Sebastian Vettel, aki már egészen kicsiként valahol mélyen autóversenyzőnek készült, egy ilyen eset miatt felmondana...
Oké, hogy szereti Chloét, de itt pont a lánynak kellett volna azt mondani, hogy a srác maradjon. Persze én sem tudnám elképzelni az évad elején távozó Vettelt, de ez valamilyen szinten kicsit zsarolás Hornernek.
Megértem a férfit, hogy félti a lányát, hiszen ezt a dolgot nem kellett volna eddig titkolni előle... főleg úgy, hogy az is megtörtént...
Amikor tisztázták az érzéseiket, akkor kellett volna a férfi elé állni, és elmondani neki.
Dorkának meg igaza volt, hogy Chloé egy kissé szószóló volt. Seb mondjuk más, mert Ő azért valamilyen szinten véleményem szerint van olyan viszonyban Hornerrel, hogy a fejére olvasson. Na de Chloé?
Ő is követett el hibákat, pont neki nem kéne papolnia... bort iszik vizet prédikál. Ő sem örülne majd annak, ha a 16 éves Eliza egy 28 éves pasival állítana be, ja és hozzáteszi, hogy már meg voltam neki...
Természetesen ez a kis regény nem ellened irányul, hanem arra, hogy milyen fantasztikus író is vagy!
Imádlak!
Pusz: szabus
Szia!
VálaszTörlésElőször is sok sikert és kitartást kívánok a vizsgáidhoz!!! Szurkolok, hogy sikerüljenek úgy, ahogy szeretnéd! (ez még hihetetlen sok ennyi idő alatt, csodállak :D)
A rész pedig... Christian érthetően kiakadt, de azért nem gondoltam volna hogy eddig fajulnak a dolgok. Egyet értek amúgy az előttem írókkal, hogy Chloe kicsit beleélte magát az intézkedésbe, de hát ő ilyen :D
Seb pedig... kilépni év közben, tudja szerintem, hogy Christiant ezzel azért észhez lehet téríteni, azért durva :)
Kíváncsi vagyok mi fog történni :)
Üdv, Andika
Ez ám a védőfal :) Reméljük Christiannak hamar megjön az esze vagy bajban lesz ő és a csapata is :) Annyira aranyosak, mindenkinek ilyen barátokat kívánok, mint amilyenek Seb, Cloé és a köréjük gyűlt kis "család" :)
VálaszTörlésÖröm volt olvasni, várom a kövit :)
Puszi: Timcsy :)