Kísért a múlt - 55. rész

Sziasztok! Itt a folytatás. Nem tudom, hogy a következő mikor jön, legkésőbb 20-án, addig lehet, hogy egyáltalán nem is lesz. Bocsi, de sokat kell tanulnom. :S Utána a helyzet már jobb lesz. :) Jó olvasást és  köszönöm a sok kommentet!
És ha bárkit érdekel egy rövidke összefoglaló az eddigi írásaimról: http://monshenapjai.blogspot.com/2010/12/tcoys-t-ii-aen-ba-kam-nit-amk.html
------------------------------------------------------

Barátnőm lábai a földbe gyökereztek és nem tudott mozdulni, mikor meglátta Heikét. Ő is meglepetten toporgott egy pillanatig, majd felénk indult, mint valami szélvész. Láttam, hogy a dologból nem fog semmi jó kisülni. Odaléptem mellé és átöleltem a vállát, hogy érezze, hogy minden rendben van, én mellette állok.

- Sebastian, örülök, hogy itthon vagy- ölelte át a fiát, majd velünk nem is törődve indult a házba.

- Gyere!- kezdtem el húzni a ház felé a lányt.

- Nem merek…- suttogta és nem mozdult.

- Valószínűleg levegőnek fog nézni és nem lesz hozzád egy szép szava sem. De ne feledd, hogy Seb szeret és Heike is be fogja látni, hogy el kell fogadnia téged, ha meg akarja tartani a fiát- biztattam barátnőmet. – Addig, amíg itt vagy, leszel a szobatársam?

- Hozzászoktam már Sebi jelenlétéhez- sütötte le a szemét kissé elpirulva.

- Akkor ezt igennek vettem- vigyorodtam el és felvezettem a szobámba.

- Zoé, én…- kezdte, de elhallgattattam, amint becsuktam az ajtót.

- Csak keresztanyu miatt- kezdtem el magyarázkodni. – Így láthatja, hogy te nem akaszkodsz rá a fiára és tiszteletben tartod, hogy a szülői házban vagy. Amúgy meg bármikor átmehetsz itt- nyitottam ki a szobákat összekötő ajtót.

- Köszönöm!- ölelt meg a lány.

Jól sejtettem, Heike nem figyelt oda barátnőmre. Végig Sebinek szentelte a figyelmét és mindent megtett, hogy neki egy perce ne legyen Evangeline-nel közösen. Láttam unokaöcsém keserves pillantásait és hallottam minden vágyakozó sóhaját. Heike csak azt felejtette el, hogy így esélyt adott barátnőmnek arra, hogy Norbert megismerje.

Ebédre is csak 4 személyre terített a ház asszonya, de még mielőtt leülhettünk volna, letettem még egy terítéket, majd barátnőmet a helyemre ültettem Seb mellé. Cserébe egész ebéd alatt gyilkos pillantások özöne szállt felém keresztanyámtól, de elégedettnek éreztem magam. Majd délután eljött a fellélegzés pillanata, mikor elmentünk a sulihoz Fabianért.

- Végre itt vagy te is!- huppant be a kocsi hátsó ülésére a srác. – Azt hittem, hogy a bátyám sosem hoz el hozzánk.

- Szia, Fabian!- nevettünk a lánnyal.

- Bocsi, sziasztok!- pirult el. – Mekkora a hadi helyzet?

- Anyukád keresztülnéz rajtam- felelte barátnőm.

- Sokat fog velem vitázni mostanában- jelentette ki komolyan. – Utálni fogja, hogy a te oldaladon állok.

- Hálás vagyok neked- fordult hátra a lány és rámosolygott.

*****

- Hol van az a bögrém, amit Sebi hozott Ausztráliából?- kutatott Fabi a konyhaszekrényben.

- Oda tettem el, a középső polcra- mutatott az egyik szekrényre Heike. – De miért kell az neked?

- Mert tetszik rajta a rajz- vágta rá a fiú és kivette a szekrényből, majd feljött a szobámba. – Szereztem negyedik bögrét.

- Ügyi- mosolyogtam. – A bátyád a szobájában, Eva a fürdőben, én meg lemegyek, megcsinálom a forró csokinkat.

- Én meg elköszönök anyától és elmegyek „aludni”- mosolygott, majd átment a szülei hálójába.

Lementem a földszintre, hogy megcsináljam a forró csokinkat. Heike egy pillanatig szúrósan nézett rám, mikor lejött, de nem érdekelt. Mikor készen lettem, gyorsan felvittem a kancsót, majd az éjjeliszekrényen lévő asztalra helyeztem. Barátnőm meglepve nézett szét, de én csak egy mindent tudó mosollyal nyugtáztam a dolgot. A fiúk bármelyik percben betoppanhattak.