Love from the past

Sziasztok!  Tudom, 2 hónapja nem volt semmi új itt. Kellett az idő, mert nem éreztem semmi erőt a folytatáshoz. Nem szóltam, mert nem akartam ígérni, nem tudtam, hogy képes leszek-e még arra, hogy bepötyögjek bármit. Most hoztam a következő részt. Nem ígérek, nem tudom, mikor lesz újabb - az életemben pont elég dolog van ahhoz, hogy ne tudjam az írást tenni első helyre.

42. rész

(Mila szemszöge)

Kaisával éppen képeket néztünk, amiket Hanna-Maria küldött át. Az asztaldíszítések között válogattunk kedvünkre, nem tudtuk igazán, hogy mire is vágyunk, ezért szerencsére több opciónk is volt. Mialatt mi ezeket válogattuk, megérkezett Kimi is. Felnéztem, de az arcán az égvilágon semmi nem látszott. Nem volt túlságosan pozitív, ha felém is a közömbösség árad.

-Figyeljetek!- pattant fel mellőlem lányunk. Meglepetten pislogtam rá és Kims is csodálkozva nézte őt. – Lehetne, hogy ahelyett, hogy napokig nem beszéltek és meg vagytok sértődve egymásra, normálisan megbeszélitek a dolgokat most? Légyszi!- kért minket.

-Esti levezető edzés?- érdeklődött az eddig csendben szemlélődő Mark.

-Jövök- hagyott ott engem Kaisa.

Kisétáltak minden szó nélkül. Ott maradtunk ketten, néma csendben, a köztünk lévő hatalmas feszültséggel. Felsóhajtottam, nem tudtam, mit is kellene tennem. Úgy döntöttem, hogy kivárásra játszom, mert ötletem sem volt, hogy mit is gondolhat, miért is borult ki. Abban sem voltam biztos, hogy látta/hallotta/olvasta a nyilatkozatomat.

-Stephan megmutatta a felvételt- kezdett végül bele, de nem nézett rám.

-Valóban?- kérdeztem vissza remegő hangon.

-Meglepően jól kezelted- fordult felém.

-Miért? Hogy kellett volna kezelnem?- kérdeztem vissza kissé morcosan.

-Fogalmam sincs- túrt idegesen a hajába. – De egyedül ilyen hiénákkal szemben…

-Kimi, túl vagyok rajta- keltem fel az asztal mögül, amikor megértettem, mit is érez. – Nézd, megtehetném, hogy elbújok mögötted. De ha ezt tenném… azt hiszem, akkor elmondhatnám, hogy elbuktam az életem.

-Elbuksz? Ezt hogy érted?- ráncolta a homlokát.

-Nézd, a tavasszal történt, ami történt. Olyan dolog volt, amit senkinek nem kívánnék. Igen, mikor hazajöttem, mindenkinek rossz volt- hunytam le a szemem egy pillanatra, hogy nyugodtan végig tudjam mondani, ami a fejemben összeállt. – Azonban feldolgoztam. Tudtam, hogy ha mellettem lesztek és segítetek, akkor képes leszek rá. Ha nem így lenne, akkor most nem lennék képes itt állni veled szemben- néztem mélyen a szemébe. – Nem lehetnék az a nő, aki vagyok. Nem lehetnék a feleséged. Nem lehetnék Kaisa anyja. Nem lehetnék a születendő babánk anyja. És képtelen lennék a világnak megmutatni, hogy létezem. Azzal, hogy mellettetek ezt fel tudtam dolgozni, visszakaptam egy normális életet. Egy olyat, amiben sikeres nő lehetek, boldog és szerelmes feleség, büszke édesanya. Valaki, akinek elég ereje van ahhoz, hogy küzdjön. És hogy miért álltam ki anélkül, hogy tudtál volna róla? Ismerlek- engedtem meg magamnak egy enyhe mosolyt. – Bármilyen jó a pókerarcod és mutatod, hogy nyugodt vagy, annyira forrongtál, hogy elég egy kicsit bántóbb megjegyzés rám és olyan képet mutatsz magadról, hogy téged is kikezdenek. És ami a legrosszabb lehetett volna: Kaisa is célkeresztbe kerül, ha mi nem megfelelően viselkedünk.

-Nincs Jenniről véleményed?- bujkált egy mosoly a szája sarkában.

-Van véleményem, ki nem állhatom- vigyorogtam. – Kb. ezerszer akartam megtépni vagy behúzni neki. Főleg, mikor Kaisára szólt.

-Ne aggódj, azért mindig kiosztottam- húzott magához. – Nézd, nem akartam goromba lenni. Csak ismerem azokat a taplókat. Nem akarom, hogy kikezdjenek, főleg most nem.

-Hidd el, pont ő ad most rengeteg erőt- simogattam meg a pocakom.

-Szerencsére- simította meg az arcom és kaptam egy puszit. – Ettél rendesen?

-Talán többet is, mint kellene. Már nagyobb a fenekem- pillantottam hátra az említett testrészem felé.

-Mutasd!- csúsztatta a kezét azonnal a fenekemre. – Hmm- pillantott rám azzal a bizonyos nézésével. – Nem vagyok biztos ebben- markolt a fenekembe. – Szerintem tökéletes a feneked.

-A combom?- folytattam tovább. Már nem a ruha volt rajtam, hanem egy rövidnadrág és egy top.

-Nekem teljesen rendben van- kezdte simogatni. – De ha szeretnéd, megvizsgálom minden porcikádat.

-Megtennéd?- rebegtettem meg a pillantásom.

-Azonnal- engedett el, majd az ajtóra kitette a „Ne Zavarj!” táblát. – Nézzük csak- ért vissza hozzám.

Először végigsimított az arcomon, majd megcsókolt. Szerelmesen, lágyan. Egy pillanatnyi szünetet hagyott, majd újra visszahajolt az ajkaimhoz és kaptam egy újabb csókot. Vérforraló, akaratos csók volt, amibe mindenem beleremegett. A nyakammal folytatta a megkezdett útját, majd mialatt kicsit lejjebb haladt, lenyomott a kanapéra.

A nyakam után a vállaim és a kulcscsontom következett, majd a pólómat rángatva fektetett el. Először a melltartón keresztül kényeztetett, majd amint megszabadult a rajtam lévő textiltől, a kezei, az ajka, a nyelve mind a melleimet kényeztették. A terhességemnek köszönhetően még érzékenyebb volt a testem ezen területe, így elmondhatatlan élvezeteket okozott, ahogyan kényeztetett.

Persze, nem állt meg itt, egyre lentebb és lentebb haladt a simogatásaival, a csókjaival. Forrt a vérem, akartam őt. Ezzel nagyon is tisztában volt, ezért is játszott velem úgy, ahogyan a kedve tartott. A combomat kényeztette csókokkal, odafigyelve arra, hogy minél közelebb legyen a legérzékenyebb pontomhoz, de ne érintsen.

-Kimi…- leheltem a nevét. Felpillantott rám csintalan tekintettel. – Kérlek!

-Türelem- vigyorgott és nyomott egy csókot a már növekvő pocakomra. Valóban édes kínzásnak vetett alá, percekig kellett várnom arra, hogy ott érintsen, ahol a legnagyobb gyönyört okozhatja nekem. De nem panaszkodhattam, Kimi ismerte annyira a testem, hogy tudja, mit szeretek és mivel adhat nekem a legtöbbet. És mindezt meg is tette, pillanatok alatt eljuttatott a gyönyör kapujába és segített átlépnem rajta. Tökéletes érzés volt vele lenni, a világ legszerencsésebb nőjének éreztem magam. Az esténk pedig még csak éppen elkezdődött.

***

(Kaisa szemszög)

Kétórányi úszás után kellemes fáradság szállt rám. Markkal együtt szálltunk a liftbe és mentünk az emeletre, ahol a szobáink voltak. A folyosón jött szembe velünk Sebastian. Meglepetten nézett végig rajtam – a pillantásában volt egy kis csibészség.

-Sziasztok!- köszönt nekünk. – Szüleid?- nézett rám.

-Remélhetőleg reggelig nem látjuk őket- sóhajtottam. – Megmondtam nekik, hogy beszéljék meg a dolgot.

-A kedvedért biztos megteszik- mondta nekem és úgy éreztem magam kicsit, mint egy gyerek.

-Merre tartasz?- kérdezte őt Mark.

-Vacsorázni- felelte.

-Egyedül?- lepődtünk meg mindketten.

-Kivételesen- rántotta meg a vállát. – Heikki éppen Vandával van.

-Randi?- kérdeztem. Már hallottam, hogy Vanda ábrándozik a finnről.

-Azt hiszem- bólintott Seb.

-Foglalj helyet nekünk is- mondta Mark. – 5 perc múlva megyek. Kaisának kicsit több kell.

-Köszi!- nyújtottam ki a nyelvem. – Sietek!- pillantottam a németre, majd a szobámba mentem.

Tudtam, jól szórakoznak azon, hogy nő vagyok. Mégsem tudott annyira zavarni, főleg, mióta van a titkos kapcsolatunk. Néha nagyon nehéz volt titokban tartani, de ismertem annyira apát, hogy tudjam, mennyire kiakadna rajta, ha tudná, hogy mi is történik. Így sem lesz egyszerű, ha megtudja, de talán, ha már a szezon után vagyunk és kissé megnyugodott.

Egy kényelmes, sötétkék felső és farmermini mellett döntöttem. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, a hajam feltűztem és már indultam is lefelé. Ahogyan sejteni lehetett, a két vacsorázó partnerem már lenn várt rám. Seb ült a bejárattal szemben és amint meglátott, félre is nyelt. Mosolyogva csatlakoztam a társasághoz.

-Mit eszünk?- kérdeztem abban a tudatban, hogy nekem is rendeltek. A helyemen már ott volt egy pohár baracklé.

-Salátát és grillezett csirkét- kaptam a választ a némettől.

-Mark, a halálba kergetsz a csirkével- forgattam meg a szemem az edzőre nézve.

-A csirke egészséges, finom és a világ minden táján csirke- adta meg a frappáns válaszát.

-Nem mondod- szóltunk egyszerre, majd elnevettük magunkat.

Ebben a hangulatban telt el a vacsora. Igyekeztünk Sebastiannal megfeledkezni arról, hogy egymás mellett ülünk, egy légtérben vagyunk, vágyunk a másikra, de nem tehetünk semmit, mert túl közel vannak olyanok, akik mindent elronthatnak. Így maradtak a vágyakozó pillantások és véletlen, pillanatokig tartó érintések.

A szobám előtt egy-egy puszival búcsúzott tőlem mindkét férfi. Bementem és az ajtó csukódása után hatalmasat sóhajtottam. Utána a telefonom után nyúltam, hogy írjak Sebnek egy üzenetet, de máris volt rajta 3 másik. Meglepetten néztem meg, hogy miket kaptam.

Apa: „Nyugalom és béke van. Reggel 10-kor aulából indulás. Csók, Hercegnő!”

Anya: „Maradj a szobádban, akár Sebbel is. Mi jól vagyunk. Anya”

Seb: „Fél óra múlva nálad vagyok!”

Az első kettőnél megnyugodtam, hogy igen, minden rendben van, a szüleim megbeszélték a dolgokat. A harmadikra pedig őrült vágtába kezdett a szívem. Sebastian ide fog jönni, ami valószínűleg egyenlő azzal, hogy velem tölti az éjszakát is. Kísérteni akartam, elcsábítani, elég jónak lenni ahhoz, hogy ne jusson eszébe egy idősebb nő sem.

Előkerestem a bőröndömből a pizsamámat, ami egy vékony, ujjatlan felső volt és egy rövidnadrág. Gyorsan belebújtam a ruhákba, majd a hajam felkötöttem, pedig tudtam, hogy jobban szereti, ha kibontom. Úgy akartam tenni, mintha csak egy sima este lenne, amikor egyedül megyek aludni. Nem akartam mutatni, mennyire izgulok.

Tettem-vettem, a dolgaimat rendezgettem, de semmi nem tudott lekötni. Egyszerre voltam ideges és izgatott. Vártam és csak néztem az órát, de mintha megállt volna. A mutatók sehová nem haladtak. Már ott tartottam, hogy valami butaságot csinálok, mikor kopogtak. Rohantam az ajtóhoz, de a kezdeti lelkesedésem kissé alábbhagyott, amikor csak anya állt velem szemben.

-Minden rendben?- kérdeztem, mert nemrég még a nyugtató üzenete jött.

-Igen- terelt beljebb. – Apád már alszik, gondoltam, megnézlek.

-Anya, én… várok valakit- sóhajtottam fel.

-Sejtettem- ült le somolyogva. – Megígérem, hogy csak addig maradok, amíg nem jön. Vagy nem beszélünk meg valamit.

-Azt mondtad, nincsen baj- ráncoltam a szemöldököm.

-Mert nincs- jelentette ki nagy nyugalommal. – Rikutól kaptam egy sms-t- nyújtotta felém a telefont. Rövid üzenet volt: Kaisát akarják divatfotózásra. Vélemény?

-Mi?- döbbentem meg.

-Beszéltem Rikuval, azt mondta, e-mailben elküldte neked a részleteket.

Egyből előszedtem a gépem és anyuval együtt ültünk elé. Valóban ott volt az üzenet, amiben több részlet volt. 12 és 16 év közötti lányok között végzett otthon kutatást a legnagyobb tinédzser magazin, hogy kit látnának szívesen, mint a legújabb divat arca és 57%-ban engem mondtak. A lap ezért engem akar.

-57%?- suttogtam magam elé döbbenten.

-Példakép vagy, kicsim- mosolygott rám anya szemében könnyekkel. – Egy okos, sikeres lány, nem mellesleg Kimi Räikkönenhez is van egy kis közöd. Értékeket képviselsz, nem egy olyan lány vagy, aki rossz példát mutat.

-Elvállalhatom?- pislogtam fel anyára. Akartam ezt az egészet.

-Ha engem kérdezel, apáddal bele fogunk menni- nyugtatott meg. – De azt hiszem, van valaki, akit még meg kellene kérdezned, nem?

-Igen- pirultam el, mire anyu somolyogni kezdett. – Igazad van.

-Beszéljetek, aztán holnap előadjuk apádnak is a dolgokat. Jó éjt, hercegnőm!- ölelt meg és csókolt homlokon. Míg hozzá bújtam, hallottam, hogy nyílik az ajtó.

-Öhm… én…- kezdte az érkező Sebastian.

-Már itt sem vagyok- engedett el anya és távozott.

-Most jól értettem, hogy anyai engedéllyel vagyok itt?- bámulta a németem a csukott ajtót.

-Jól- léptem oda hozzá. – Szia!- pislogtam fel rá.

-Szia!- lágyult el a pillantása és kaptam egy szerelmes csókot. – Mi újság?

Nem válaszoltam, csak odahúztam a gép elé és leültettem, hogy olvassa el az üzenetet, amit kaptam. Nem tudtam eldönteni, hogy mi is a véleménye, de talán ő sem. Mikor ezredjére is végigfutotta a sorokat, kilépett a fiókomból, kikapcsolta a gépet és rám nézett. Még soha nem láttam annyira olvashatatlannak a tekintetét.

-Na?- kérdeztem végül.

-Nem tudom. Nem akarom, hogy mindenki úgy lásson, ahogy jobb esetben csak én- jegyezte meg fintorogva.

-A szüleim úgyis csak akkor mennek bele, ha a képeket először megnézhetik. Lesz beleszólásod- néztem rá.

-Nagyon akarod, ugye?- kérdezte enyhülve.

-Seb, 57%!- hívtam fel a figyelmét a nyilvánvalóra. – Tudod, mit jelent ez?

-Hogy rengeteg fiatal lánynak nincs eltorzulva a személyisége, mert olyan példaképe van, mint te- kelt fel a kényelmes ülőhelyről. – Mondtam már, hogy mennyire büszke vagyok rád?

-Tényleg?

-Komolyan- nyúlt a hajamhoz és kiszabadította a tincseim. – Csodaszép vagy!

-Elfogult vagy- vágtam vissza. – És kissé mintha ideges is lennél.

-Holnap a címért harcolok…- sóhajtott fel.

-Megnyered nekem- simítottam végig az arcán. – Hogy még büszkébb lehessek arra, hogy hozzád tartozom.

-Mennyire egyszerűen látod az életet- mormogta a hajamba. – Az én ártatlan szépségem.

Nem tudtam mit válaszolni, kiélveztem a pillanatot, ami megadatott vele. Nem tudtam, meddig is húzhatjuk mi még így. Reméltem, hogy minél tovább, de ebben nem voltam biztos. Ha apa egyszer megtudja mindezt, kő kövön nem marad. Addig is ki kell élveznünk a pillanatokat azokon a korlátokon belül, amik adottak voltak. És mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb…