Love from the past

Sziasztok! Mivel meglett a kommentszám, máris van folytatás. Igazából reméltem, hogy néhány néma pacsirta is megszólal és örültem, hogy ez tényleg megtörtént. A résszel kapcsolatban: az eleje 18+, ezért felelősséget nem vállalok. :D Oh, és ne utáljatok nagyon, jó? :))

39. rész

(Kimi szemszög)

Indiából először Dubai-ba repültünk, ahol egy magánklinika nőgyógyásza várt minket. Mikor kijöttünk a kezünkben az eredményekkel, madarat lehetett volna fogatni velünk. Azt hiszem, legutóbb akkor voltam ennyire önfeledten boldog, amikor először a kezemben foghattam Kaisát. És az indokom most is hasonló.

-4 hét és sokkal biztosabb lesz minden- suttogta maga elé Mila már a kocsiban.

-4 hét és otthon is világgá kürtölheted- húztam a kezét közelebb, hogy adhassak rá egy csókot. – Addig pedig minden úgy lesz, ahogy Mark mondja neked.

-Nem- tiltakozott azonnal. Rápillantottam nagyon csúnyán, de a szeme csintalanul csillogott. – Minden úgy lesz, ahogy mi szeretnénk. Ha hajnal 4-kor éhesek vagyunk, enni fogunk. Ha nem tetszik valami, akkor azt eltüntetjük. Ha kívánlak… rád fogok mászni- nevetett vidáman.

-Szeretem, mikor ennyire felhőtlenül látod a dolgokat- kanyarodtam be a parkolóba. – És természetesen mindenben számíthatsz a teljes kiszolgálásra.

-Hmm- fordult felém, mikor leállítottam a motort. – Édesre vágyok. Csokira, tejszínhabra…- duruzsolta.

-Én meg rád- húztam magamhoz és csókoltam meg szenvedélyesen. – Ha így folytatod, nem kapod meg egyhamar a csokit.

-De a babánk kéri- mormolta a fülembe, mialatt a keze már a mellkasom simogatta.

-Menjünk- pattantam ki a légkondicionált járműből.

Odabenn hiába ment a hűtőrendszer, a levegő fél pillanat alatt annyira felforrt, hogy nem tudtam ott maradni. Mila annyira kívánatos és gyönyörű így, kivirulva, hogy nem tudom türtőztetni magam sokáig a közelében. Pedig most a legfontosabb az volt, hogy ők ketten rendben legyenek. Más nem számított egy percig sem.

-Kimi…- jött utánam szerelmem is.

-Gyere, menjünk be!- öleltem magamhoz és nyomtam egy puszit a homlokára.

A recepciónál bejelentkeztem, majd kértem a szobámba epret, csokoládét és tejszínhabot. A rendelés hallgatása közben hallottam, ahogy Mila vágyakozva felsóhajt. Mosolyogva mentünk a lifthez, majd elfoglaltuk a szobánkat és kényelmesebb ruhát öltöttünk. Tetszett, hogy feleségem már levetkőzte a félelmeit és minden kérlelés nélkül bújt egy rövid, lenge és igencsak vékony anyagú ruhába, ami kiemelte minden kívánatos pontját.

Az édességeket megszerezve a puha szőnyegen telepedtünk le. A kezembe fogtam egy gyümölcsszemet, belemártottam a csokoládéba, nyomtam a tetejére egy kis habot és Mila felé nyújtottam. Azonnal bekapta a finomságot, majd élvezettel fogyasztotta el.

-Öhm…- csúsztam közelebb hozzá. – Van itt egy kis csoki- hajoltam hozzá és lecsókoltam az ajkairól az édességet.

-Te még nem is ettél, mégis maszatos vagy- húzta magához a kezem és érzékien eltüntette az ujjamról a csokit. – És itt is- kente össze a nyakam, hogy utána csókokkal szabadítson meg a csokitól.

-Gyere!- kaptam utána és az ölembe húztam.

Őrült módon téptük egymás száját, miközben azt sem tudtam, hol érintsem. Mindenhol érezni akartam őt, a Nőt, aki az életet jelentette nekem. Engedelmesen bújtam ki a pólómból, majd kibújtatta a vékony ruhájából. És ekkor tudatosult bennem, hogy a ruha alatt teljesen meztelen volt.

-Kimi- nyomta az ölét az ágyékomhoz egyértelműen jelezve, hogy akar engem.

-Elveszed az eszem- morogtam a fülébe, mialatt már közösen varázsoltuk le a nadrágomat, hogy utána azonnal magába fogadjon. Mindketten tudtuk, hogy hosszú délután és éjszaka elé nézünk. Élvezetekkel és kéjjel teli órák vártak ránk.

***

(Mila szemszög)

Mindenki kicsit őrültnek nézett, amikor felsikítottam a pultnál ülve, egy szelet sütemény mellett. Volt okom az örömre, hiszen láttam, ahogyan Hamilton alatt lelassul az autó. Nem szép dolog a káröröm, tudom és semmi rosszat nem kívántam a britnek, de nem tudtam nem örülni a ténynek, hogy a férjem vezeti a versenyt. Hiszen olyan régen vártunk már erre!

Nem bírtam a mosolyt letörölni az arcomról, de nem is akartam. Habár mindenki azt mondja, hogy Abu-Dhabi unalmas – és ezt a véleményt csak osztani tudom, - nekem most a világon a legjobb verseny volt, amit nézhettem. Főleg, amikor meghallottam, hogy Simon is kapott egy Räikkönen-féle fricskát a rádión keresztül.

-„Leave me alone, I’m know, what I’m doing”- pillantott rám Elisa, az egyik pultos lány. – Mostantól mondhatom ezt a főnökeimnek?- nevetett.

-Én elfogadnám védekezésképpen- nevettem vele.

A futam végeztével rohantam volna a dobogóhoz, de tudtam, hogy nem tehetem meg, hiszen akkor kiderülne, milyen is a kapcsolatunk Kimivel. Ezért mentem a sajtószobába, hogy az első sorban ülhessek a nyilatkozatok alatt. Vágytam arra, hogy láthassam, ölelhessem, csókolhassam, elmondhassam, mennyire büszke is vagyok rá.

Mikor leültek nyilatkozni – ragacsosan a rózsavíztől - azonnal észrevett. Rám pillantott és már a nézése elárulta, hogy engem akar. Végig mosolyogtam rá, ő ezt a megszokott higgadtsággal kezelte a nagyközönség miatt, de a pillantása égetett, a tekintete izzott. Ahogy az utolsó válasz is elhangzott, felpattantam és elindultam a home felé.

-Hová ilyen sietősen?- hallottam meg nem sokkal később egy férfihangot.

-Vár a férjem- fordultam meg nevetve.

-Szia!- lépett hozzám egészen közel.

-Gratulálok, bajnok!- öleltem meg és nyomtam az arcára két puszit. Túl sok volt a fotós körülöttünk. – Remélem, tudod, hogy ezért exkluzív interjút kell adnod.

-Ha muszáj…- húzta a száját, de pontosan értette, hogy mire célzok.

Aztán a szobájában nem bírtunk magunkkal. Mennie kellett fotózásra, de mind tudtuk, hogy nélküle úgysem kezdik el. Ezért a 3 perc zuhanyzás kicsit megnyújtottuk, én pedig egy törölközőbe csavarva, a fürdő ajtajából néztem, ahogy sietősen távozik. Büszke voltam, hogy ő a férjem, hogy ő a lányom apja, hogy neki szülhetek még legalább egy babát.

Éppen néhány esküvői katalógust böngésztem már felöltözve, amikor megérkezett Kimi és Mark. Mosolyogva néztem fel páromra, aki lehuppant a kanapéra és a feje az ölemben landolt. Lassan kezdtem simogatni, tudtam, hogy megnyugszik tőle.

-Honnan szereztél sört?- pillantottam az üvegre, amit letett az asztalra.

-Vésztartalék- mormolta. – Szívem, így el fogok aludni- suttogta.

-Menjünk vissza a hotelbe- csuktam be az újságot. – Amúgy meg bulizni kellene, nem?

-Előtte alszok veled kicsit- nyomta fel magát ülő helyzetbe.

-Rendben- biccentettem. – De Mark vezet.

-Igen?- pillantott rám az edző.

-Ühüm- bólogattam. Kimi nem ellenkezett, ami megegyezett azzal, hogy tényleg fáradt. Tudtam, hogy ebből ma már nem nagyon lesz semmilyen buli.

***

2 nap múlva Helsinkiben voltam Paulával, Kriistivel, Hanna-Mariával és egy kivirult Kaisával, hogy megkeressük a tökéletes ruhát a karácsonyi második esküvőnkhöz. Az édesanyámat nem hívtam magunkkal, hiszen mióta mi együtt voltunk Kimsterrel, mindig belekötött a dolgainkba, semmi nem tetszett neki és még meg is sértődött, hogy nem akartam látni, amikor hazatértem a megaláztatásaimból.

Persze, amint beértünk Helsinki legelegánsabb és legdrágább esküvői ruhaszalonjába, mindenki megrohamozta a fehér csodákat. Kedvünkre válogathattunk, hiszen egy diszkrét helyen voltunk, ahol pont azért, hogy ne terjedhessen el, ki is keres magának ruhát, rajtunk kívül senki nem tartózkodott.

Végül 5 ruhával mentem hátra öltözni az egyik eladónő segítségével, addig elküldtem a lányokat, hogy a saját ruháikat is keressék meg. Nem ragaszkodtam volna ahhoz, hogy mindenki egyszínűben legyen, de Kaisa szerette volna és Kriisti valamint Hanna-Maria is belement, hogy ugyanolyan színű ruhát készíttetünk nekik. Paula persze maradt a saját elhatározásánál, hogy ő valami kényelmes és a korához illő darabot vesz és ez ellen nem lázadtunk fel.

Sorban bújtam bele a csodaruhákba, de valahogyan egyik sem akart úgy állni, ahogy kellene. Nem szerettem beléjük, ahogyan magamon láttam őket és a többiek szemében sem azt láttam, amit látni szerettem volna. Így újabb kutatásra indultunk, hogy megleljük a megfelelő darabot. Nem adtam fel egy pillanatig sem.

-Anya!- hallottam meg a lányom hangját.

-Találtál valamit?- kérdeztem és indultam a hang irányába.

-Azt hiszem- felelte és kiéreztem az izgatottságot a hangszínéből.

Az egyik hátrébb lévő kollekció darabjait nézegette és egy próbababa előtt ácsorgott. Odaléptem mellé, végigpillantottam a fehér ruhadarabon és elállt a lélegzetem is. Egymásra néztünk és tudtuk, hogy megtaláltuk a tökéletes darabot. Gyöngyökkel díszített, néhol húzott anyagú, A-vonalú, kisebb uszállyal rendelkező.

-Ezt felpróbálnám!- emeltem meg a hangom, hogy hallja az eladó is.

Ahogy a kezemben volt a ruha, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Azt hiszem, ekkor fogtam fel, hogy ez tényleg egy komoly dolog, már nem vagyok független nő és nem is leszek soha. És nekem a tökéletes ruhát kell megtalálnom, hiszen csak egyszer van ilyen alkalom az ember életében. Mondhat bárki bármit, én tudom, hogy mi örökké együtt leszünk.

-Na?- léptem a lányok elé.

-Kislányom!- sóhajtott fel Paula, a következő pillanatban pedig már a könnyeit törölgette.

-Nővérkém, ne keress tovább- nézett rám a húgom is.

-Kimi odalesz érted, ha ebben lát- folytatta sógornőm.

-Kicsim?- fordultam Kaisához.

-Tökéletes- került egy hatalmas mosoly az arcára. Szembenéztem önmagammal a tükörben és én is így láttam. – Anyu, én is találtam ruhát- hozott oda egy sötétkék darabot.

-Megmutatod?- kértem. Pillanatok alatt magára húzta és kilibbent elénk. – Mintha neked készült volna- nyomtam egy puszit a fejére. – Akkor ezeket visszük?

-Igen- bólogatott mindenki.

Az eladónővel megbeszéltük a következő ruhapróba időpontját, amikor már a módosításokkal foglalkozunk, valamint, hogy akkorra elkészül Hanna-Maria és Kriisti ruhája is abban a színben, amilyen a Kaisa ruhája és abban a fazonban, amit ők választottak ki. Mindenképpen sikeres napunk volt és még az sem tudott zavarni, hogy a bankszámlám kicsit megcsappant.

***

(Kaisa szemszög)

Vanília és fahéj illatának a keverékére ébredtem. Lustán nyitogattam a szemeim és az ágyam végénél egy kicsi csomag várt rám. Koromfekete volt a doboz és elegáns, sárga szalag fonta körbe. Mosolyogva húztam magamhoz az ajándékot és törökülésben kezdtem bontogatni. Egy plüssmackó volt benne Lotus-os pólóban, amin a felirat díszelgett: „Világbajnok csemete”.

-Jó reggelt!- nyílt az ajtó. Anya jött egy tálcával és apa követte őt.

-Sziasztok!- csúsztam arrébb.

-Boldog születésnapot, Babám!- ölelt át anyu, mikor a tálca már nem volt a kezemben.

-Boldog születésnapot, Hercegnő!- csatlakozott apa is, majd megkaptam a reggelit.

A fahéjat a palacsinta miatt éreztem. A vaníliát a rajta éppen olvadó fagyi okozta. Továbbá még egy hatalmas bögre tejszínhabos forró csoki is szerepelt a menün. Ez volt az én reggeli finomságom. Élvezettel kezdtem falatozni a szüleim társaságában, mennyei érzés volt, hogy 15 évesen is ennyi kényeztetést kapok.

-Azért nem jöttünk üres kézzel- csúsztatott elém egy dobozt apa.

Emlékszem, nemrégiben anyának panaszkodtam, hogy nincsen semmilyen ékszerem. A dobozt kinyitva azonnal eltátottam a számat. Kaptam egy pár csodaszép szív alakú fülbevalót, egy láncot, amin egy apró szív alakú medál lógott, amin a nevem kristálykövekkel volt kirakva, valamint egy gyűrűt, ami egy ’K’ betűt ábrázolt.

-Köszönöm!- futottak könnyek a szemembe. – De nem kellett volna…

-Megérdemled- vágott közbe apa és homlokon csókolt. – Mindent megérdemelsz.

Csodálatosan indult a reggelünk, élveztem minden percet, amit hármasban – vagyis négyesben – eltöltöttünk. Majd jöhetett a készülődés, hiszen mára lett megszervezve a bulink.