Love from the past

Sziasztok! Mint láthatjátok, kicsit változott a blog kinézete most, hogy a naplórészleteket lezártnak tekinthetjük. :) Remélem, tetszik! A részben majd olvashatjátok, hogy Kimivel készülni fog egy interjú rajongói kérdésekkel. Ha van bármi, amit megkérdeznétek a történetbeli Kimitől, akkor írjatok hsz-ben, chat-en, facebook-on, e-mailben bátran! Jó olvasást!

37. rész

(Mila szemszög)

Egy japán szállodai szobában ücsörögtünk csütörtökön este, vacsorán túl. Én az egyik fotelben ücsörögtem a kezemben egy könyvvel. Kaisa a kanapén volt kiterülve, lábai Seb ölében pihentek. A kicsi némettel valamilyen autós filmet néztek, míg Kimi és Mark az asztal mellett ülve beszélgettek az esküvővel kapcsolatos dolgokról.

-Anya!- szólt a lányom. Leengedtem az olvasmányomat és ránéztem. – Volt valaha olyan, hogy félrelépett a pasid? Azon kívül, amiért apával szakítottatok.

-Nem, soha- ráztam meg a fejem. – És apádat sem hibáztatom- néztem Kimire, aki minket figyelt. – Túl nagy volt a távolság, túl sok minden másra kellett figyelnünk. Pont arra nem volt időnk, amire kellett volna, hogy legyen. Egymásra. Igen, ő lépett félre, de nem egyedül az ő hibája.

-Nem kell megvédened- lépdelt felém a finnem. – Nagyon is az én hibám.

-Seb?- folytatta a faggatást nagylányom.

-Én a felszarvazott oldal voltam Hanna mellett- fintorgott. – Aztán Jasmine-nel csak egyszerűen megbeszéltük és ennyi.

-Mark?

-Soha- rázta a fejét az edző.

-Öhm… apa…- jött zavarba a lányunk. – És az a rengeteg pletyka Jenniről?

-A lovasedzős dolog 100%-ban a valóság- mondta Kimi. Felhúzott az ülőhelyemről, elfoglalta azt, majd az ölébe húzott. A vállára hajtottam a fejem és vártam a folytatást. – És igen, én is megcsaltam, ezt nem fogom tagadni. De nem bosszúból.

-Ezt nem értem…- ült fel Kaisa is.

-Megcsaltam, de azért csaltam meg, mert máshová húzott a szívem- simult a férjem keze a combomra.

-Várj!- ült fel a lányunk is. – Anyával csaltad meg Jennit?

-Jenni gyűlölt és a mai napig gyűlöl titeket- sóhajtott Kims. – Úgy is ezt tette, hogy csak azért vettem el, hogy megértse, vele akarok lenni. De nem tudta elfogadni, hogy te mindig előnyt fogsz élvezni az életemben. A lányomat soha nem tagadnám meg senki kedvéért- jelentette ki és ez nekem nagyon jól esett. – Igyekeztem hűségesnek maradni, de néha nagyon nehéz volt. Aztán ő megcsalt. Én akkor hazamentem azzal a felkiáltással, hogy találja ki, akarja-e ezt a házasságot még. Nálatok voltam, veletek. Téged elvittek Ramiék sátorozni. Mi meg ketten maradtunk a házban. És Mila a tökéletes számomra- nézett mélyen a szemembe. – Nem azért tettem, mert Jenni is megtette. Azért tettem, mert őt nem szerettem, míg Milát mindig.

-Valamilyen szinten ez romantikus- merengett el Kaisa. – Seb, nézzünk meg egy romantikus filmet!

-Nagylány, nem nézhetnénk végig inkább ezt?- bökött a képernyőre a német.

-Naaa, légyszi!- könyörgött tovább a leányzó.

-El fogsz rajta aludni- folytatta Sebastian.

-Apu, alhatok Sebnél?- fordult Kaisa Kimi felé.

-Egy haja szála meggörbül, neked annyi- nézett a férjem barátjára, aki nagyon komolyan bólintott.

-Köszi!- ugrott fel a nagylány és szinte azonnal ő is az ölembe – így az apja ölébe is – ugrott.

Szép lassan mindenkitől elköszöntünk és ketten maradtunk a szobában. Mindketten tudtuk, hogy holnap reggelig senki és semmi nem fog zavarni. És azt is, hogy az ilyen helyzetet maximálisan ki kell használni. Szavak nélkül indultunk együtt a fürdő felé, hogy percekkel később teljesen meztelenül simuljunk össze a forró vízcseppek alatt.

-Szóval azon a hétvégén velem megcsaltad a feleségedet…- morogtam a Kimi fülébe. – Hízelgő. Én nem is voltam soha modell.

-De mindig gyönyörűbb voltál- nézett végig rajtam. – És igézőbb. Érzékibb. Kívánatosabb. Néha nem sok hiányzott, hogy a jelenlétében tegyek dolgokat.

-Milyen dolgokat?- kérdeztem kacéran.

-Mondjuk ezt- húzta magához a fejem és megcsókolt. – Vagy ezt- simított végig a testemen. – Esetleg ezt- csúszott a keze a lábaim közé, hogy izgatni tudjon.

-Kimi!- nyögtem a nevét és a fejét még közelebb húztam, hogy a nyakamat tudja kényeztetni a csókjaival. Nem a tusolás és a tisztálkodás volt a fő programunk a zuhany alatt.

***

Éppen a második szabadedzés zajlott. Kimi pihenőszobájában ültem, éppen néhány rajongói kérdést válogattam, amelyeket majd Koreában fogok neki feltenni egy hosszabb interjú keretein belül. Közben persze követtem az eseményeket, eszembe sem jutott kihagyni bármilyen fontos momentumot a férjem életéből.

Jennivel semmiben nem egyeztünk, talán ezért is nem tudta megtartani maga mellett Kimit. Ő nem akart családot, őt nem érdekelte az autóversenyzés, neki nyűg volt Kaisa vagy ha meg kellett látogatni a Räikkönen családot. Őt a csillogás, a pénz, a vásárlás érdekelte. Én családra vágytam, férjre, gyerekekre, nyugalomra. Élveztem Kimi versenyeit, ha mesélt róla, habár ezt ritkán tette meg. Szerettem a családjához menni és velük tölteni az időmet. Hozzájuk tartoztam és tartozom a mai napig.

-Ha apa megy az FIA gálára, te is elmész vele?- nyitott be Kaisa.

-Nem- ráztam meg a fejem. – De apád nem akar FIA gálára menni- nevettem. – Habár ha ilyen sikeres, nem fogja megúszni.

-Tudom, azért kérdezem- ült le mellém. – És miért is nem mégy vele?

-Mert ő maga mondta, hogy nem bazári majom vagyok, hogy mutogasson. Szeretné megőrizni a kapcsolatunkat, amíg csak lehet- nyomtam egy puszit az arcára.

-De ha kiderül addig?- faggatott tovább.

-Akkor átértékeljük a helyzetet- mosolyogtam rá. – Mesélj, miért is jöttél!

-Markkal visszamegyünk, tart nekem egy edzést, már apuval is megbeszélte- mondta nekem csillogó szemekkel.

-Sok sikert!- intettem, ahogy kifelé sietett.

Talán még sosem tapasztaltam olyat, hogy Mark magára hagyja a férjemet futamhétvégén, mióta együtt dolgoznak. Azonban az, hogy Kaisa formába lendüljön a rengeteg utazás mellett, fontos volt mindenkinek. Kimi nem akarta, hogy a lányunkat csalódás érje, ezért egy ideje már mondogatta barátjának, hogy a szabadedzések idején nyugodtan foglalkozzon a másik sportolóval a családból, ilyenkor nem viseli meg a hiánya.

Már leintették a tréninget és én is nagyjából készen lettem a dolgaimmal, mikor megcsörrent a telefonom. Alig találtam meg, végül Kimi csak úgy lehajított pólója alatt leltem a készülékre. A ruhadarabot magamhoz véve ültem vissza a kanapéra, hogy beszéljek azzal, aki engem keres.

-Igen?- vettem fel. Még nevet sem mondtam, mert rejtett számon hívtak és így az újságírók szoktak próbálkozni. Tapasztaltam már.

-Nővérkém, itt Hanna-Maria!- hallottam meg a régen hallott hangot.

-Szia!- lettem egyből lelkesebb. – Hogy jutottam most eszedbe? Otthon még korán van.

-Hajnali edzés, tudod- nevetett. – Amúgy próbáltam hívni Babát, de nem vette fel.

-Edz- feleltem és tudtam, hogy ez a válasz tetszeni fog a húgomnak. – Úgy 50 perce ment el a pályáról Markkal.

-Az nagyon jó- helyeselt egyből. – Bár ő is tudja, hogy az olimpia volt a lényeg idén.

-De attól még fiatal és nagyon akar, ha már van olyan ideje, ami csak egy számban, de kvalifikálta a világbajnokságra. Ismered, akaratos és küzdő szellem- soroltam.

-Tökéletes Seppälä-Räikkönen keverék- nevetett Hanna-Maria.

-Mesélj, mi újság otthon?- faggattam.

-Paulával rettentően élvezzük a szervezést- lelkesedett. – Annyi jó dolgot találtunk és láttunk. Már összeszedtünk egy csomó dolgot, este tervezem átküldeni neked azokat, amiket minél előbb el kellene döntenetek.

-Rendben. Mondd meg neki, hogy még Austin előtt megyünk ruhát nézni, már van időpontom a szalonba- feleltem a saját kis információmmal.

-Oké, feljegyeztem- nevetett.

-Mi ez a hatalmas jókedv?- kérdeztem rá arra, amit már észrevettem.

-Jansen- lehelte egykori testőröm nevét. – Munkát kapott a rendőrségen, hajlandó volt beköltözni hozzám és minden olyan tökéletes.

-Örülök nektek, de nagyon- mosolyogtam. – Főleg annak, hogy nem szomorkodtál, hanem bátor voltál és mertél lépni. Hagytad, hogy a szerelem rád találhasson.

-Egy ilyen pasi mellett? Hülye lettem volna hagyni elfutni- nevetett. – És tudom, hogy alig ismerem, de gondolkozunk azon, hogy talán családot alapíthatnánk.

-Ha úgy érzed, hogy vele minden rendben lesz, csak támogatni tudlak.

-És ti? Hogy álltok a babaprojekttel?- kuncogott.

-Aktívan dolgozunk rajta- vallottam be. – Mindketten nagyon szeretnénk minél hamarabb, de nem vagyunk türelmetlenek. Tudjuk, hogy ha itt az ideje, sikerülni fog.

-Ez a jó hozzáállás- helyeselt. – Szívesen folytatnám még ezt a beszélgetést, de egyrészt a telefonszámlánk óriási lesz, másrészt meg elkések a kicsik edzéséről és oda a jövő úszónemzedéke.

-Jó munkát! És ha hazamentünk, majd csinálunk megint egy csajos napot, jó?

-Szavadon foglak!- nevetett. – Szia!

-Szia!- nyomtam ki a hívást pont akkor, amikor nyílt az ajtó.

-Magadban beszélsz, szépségem?- kérdezte Kimi nevetve.

-Hanna-Maria- lengettem meg a telefonom. – Milyen a kocsi?

-Majd rendben lesz- nyugtázta. – Zuhany?

-Nem leszek képes csendben maradni- jelentettem ki neki. A szeme felcsillant, de értette, hogy mire gondolok. Nem itt kellene szeretkeznünk.

***

(Kaisa szemszöge)

Fáradtan nyújtózkodtam a szállodai szoba ágyán. Le kellett volna mennem vacsorázni, de semmi erőm nem maradt az úszás után. Kezdtem érezni, hogy nagyon is kiestem a gyakorlatból, ha ez a 2 óra ennyire megviselt. Mondtam is Marknak, hogy alapoznunk kell földi edzésekkel is, mert így semmit nem fogok tudni nyújtani a decemberi világbajnokságon.

Kopogtak az ajtón, ami meglepett. Markról tudtam, hogy néhány régi McLarenes barátjával vacsorázik, a szüleim is éppen egy romantikus vacsorán vettek részt, miután apát rábeszéltem, hogy vigye el valamerre anyát. Persze, megígértették, hogy rendelek magamnak vacsorát, nem fekszem le úgy aludni, hogy nem ettem.

Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé. Nem nagyon érdekelt, hogy mit fog mondani az ajtóban álló, hogy egy kinyúlt felsőben vagyok és egy rövidnadrágban nyitok ajtót, a hajam csak a fejem tetejére van felkötve, de a hullámos szálak így is mindenfelé meredeznek. Nagyon is hétköznapi voltam.

-Vacsora tálalva- nyújtott felém egy hatalmas tálcát Sebastian.

-Komolyan?- néztem rá nagy szemekkel.

-Hallottam, hogy délután edzésed volt és nem mozdulsz azóta, mert kicsit elfáradtál. Reméltem, meglephetlek ezzel- oldalazott be mellettem. Amíg háttal volt nekem, igyekeztem a tincseimet rendezni.

-Sikerült- válaszoltam neki.

-Még nem láttam így a hajad- fordult vissza hozzám. Azonnal abbahagytam a babrálást. – Vagy összefogtad, vagy egyenes volt.

-Nem maradt erőm bármit is kezdeni vele- huppantam le az egyik székre.

-Nem baj- ült le velem szemben. – Hoztam egy csomó egészséges és finom dolgot, nem tudtam, mit is kérnél.

-Most meg nem fogok tudni dönteni- néztem végig a kínálaton.

Tévedtem, tudtam választani. Amit felhozott, azt az utolsó falatig mind eltüntettük. Kicsit jobban is éreztem magam most, hogy már ettem és pótoltam a felhasznált energiát. Nem voltam már annyira fáradt – persze, ebben az is közrejátszott, hogy Sebastian itt volt mellettem, nagyon közel hozzám.

-Elég volt, jól laktál?- pillantott rám, mikor már csak a teámat kortyolgattam.

-Igen, nagyon köszönöm!- hajoltam oda hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.

Ő elkezdett összepakolni, én pedig inkább a hálót és az ágyat választottam megint. Végigterültem pont úgy, mint az érkezése előtt. Tudtam, hogy meg fog találni azonnal. Lecsuktam a szemeimet és vártam. Én sem tudtam pontosan, mire, de vártam. Nem kellett sok idő, hogy megérezzem a simogató ujjakat a karomon, a nyakamon, az arcomon.

-Gyere!- súgta és ülő helyzetbe húzott. Nagy szemekkel néztem rá. – Szabad?- suttogta és az ujjait megéreztem a hajam között. Bólintottam, mert úgy éreztem, hogy a hangom elhagy. A hajgumi könnyen kijött a hajamból és a kusza tincseim a vállamra hullottak. – Hordd így gyakrabban, jó? Mert gyönyörű vagy így.

-Seb- rebegtem a nevét és a kezem a szívére csúsztattam.

-Jaj, kicsi lány!- sóhajtott fel bánatosan. – Még most kell abbahagyni, míg nem történt semmi.

-De nem akarom, hogy abbamaradjon- mondtam azonnal. – Szeretném, hogy elkezdődjön rendesen.

-Nem szabad, Kaisa, te is tudod!- cirógatta az arcom. – A családod miatt sem, Kimi miatt főleg nem, de a legfontosabb, hogy neked bajod lenne ebből és azt nagyon nem akarom.

-De nekem ez a kapcsolat kell!- jelentettem ki dacosan.

-Kérlek, ne kezdjük el!- simított végig az arcomon és kaptam egy puszit. – Be fogod látni, hogy a te érdeked is. Ne nehezítsd meg a dolgod azzal, hogy próbálsz a közelembe kerülni, jó? Minden rendben lesz, megígérem!

Még egyszer kaptam egy puszit, a tekintetével simogatott, de közben felkelt és elkezdett kifelé hátrálni. Éreztem, ahogy az első könnycsepp végigfolyik az arcomon. A kék szemekbe mély fájdalom költözött, de nem jött vissza. Egyedül hagyott anélkül, hogy elkezdhettük volna a kapcsolatunkat.