2010. május 11., kedd

Back again... - 47. rész

(Bonnie)

Megfogadtam, hogy soha többé nem vagyok hajlandó spanyol orvossal akárcsak egy szót is beszélni. Merthogy Kimi a szép nézéseivel levett a lábamról és elmentem megkeresni a dokiját, hogy kiszabadítsam innen. És ekkor kezdődtek a bajok.

Komolyan összevesztünk azon, hogy mi a jó a drágámnak, majd azon, hogy egyáltalán ő valóban Kimi Räikkönen. Ekkor már kezdett nálam elszakadni a cérna (azt hiszem, hogy nem meglepő). Az orvos persze váltig azon volt, hogy ő nem lehet Kimi, mert nem eléggé kék a szeme, meg nem eléggé szőke a haja és hasonlók.

Végül addig üvöltöztem vele, míg hajlandó volt megírni a zárójelentést és elindulhattunk. Mielőtt visszamentem volna a kórterembe, lementem a büfébe inni egy kapucsínót, hogy egy kicsit higgadtabb legyek. Szerencsére ez sikerült eléggé gyorsan, így mehettem a drágámhoz.

A helyzet hasonló volt, mint Tommie-val. Segítettem neki felöltözni, mert mozogni még nehezen tudott egyedül. Rám támaszkodott és így araszoltunk kifelé. A mélygarázsban gyorsan összevesztünk azon, hogy ki vezessen, majd mikor sikeresen elindultunk (velem a kormánynál), a pálya felé vettem az irányt.

- Remélem, tudod, hogy most szegjük meg a dokinak tett ígéretemet- jegyeztem meg, mialatt lekanyarodtam a pályához vezető útra.

- Igen, tudom- vigyorgott rám. – És azt is tudom, hogy szívesen teszed, mert eleged van az idióta spanyol orvosokból- tette rá a kezét az enyémre, ami a váltón pihent.

- Nem rémlik, hogy említettem neked ilyesmit- húztam össze a szemöldököm gondolkozás közben.

- Nem kellett mondanod, látszott, ahogy ránéztél az orvosra- mosolygott, majd együtt váltottunk.

- De remélem, azt tudod, hogy jövő hét végéig én vagyok a főnök- mosolyodtam el.

- Csak 7 nap. Kibírom- jelentette ki magabiztosan.

- Biztos?- fordultam be a parkolóba, ahol leparkoltam Sebi kocsija mellett.

Miután a kocsi sem zúgott, átmásztam Kimi ölébe. Ott néztünk egymással farkasszemet. Végül ő szakította meg a kapcsolatot azzal, hogy lecsukta a szemeit. Megsimogattam az arcát, majd a karjai közé bújtam. Szorosan ölelt percekig, de végül kiszálltunk, mert el kell indulnunk befelé.

Délután 1 volt, vagyis éppen beindultak a délutáni tesztprogramok. Azért akik a paddockban mászkáltak, odaszóltak egy-egy kedves szót az én Kimimnek, aki mosolyogva fogadott mindent, amivel dicsérték. Az első utunk a Red Bull bokszba vezetett, ahol láthattuk, hogy Cleo éppen a Kimi kocsijában ücsörög.

- Megtaláltátok a tökéletes helyettesemet?- kérdezte fennhangon.

Mindenki felé fordult és hatalmas hangzavarral fogadták őt. Néha alig bírtam megtartani a súlyát, ahogy a többiek ölelgették. Végül elfogyott a vidám tömeg és le tudtam őt ültetni egy székre. Seb ment oda hozzá beszélni, én pedig csatlakoztam az autó mellett guggoló Gemmához.

- Ice már nem beteg?- kérdezte Cleo, mialatt a kormányt forgatta.

- Még beteg, de már nem kell benn lennie a kórházban- feleltem mosolyogva.

- A fiúk most már félhetnek, mert itt a pilótám- mosolyodott el a kicsi.

- Lemaradtam valamiről?- kérdeztem Gemmát meglepve.

- Ha te azt tudnád…- rázta meg a fejét nevetve.

1 megjegyzés:

  1. Ez nagyon aranyos lett! :D Tök jó, hogy Kimit kiengedték! :D Illetve Cleo még mindig nagyon édes! :D (L)

    VálaszTörlés