Back again...

Ismeretlen ismerős - 37-38. rész

2012-03-17T20:10:00.001+01:00

37. rész

Eltelt egy jó párpillanat, mire felfogta, hogy ki vagyok és miért ácsorgok ott.Szép lassan vissza is tért az arcszíne.

-Hannah!-mondta ki halkan a nevem.

-Ittvagyok!-ültem le mellé és megsimítottam az arcát. Egyből elkapta akezem.

-Betegvagy…-kezdte, de nem fejezte be, mert rá mosolyogtam.- …de Kaarlo volt a cinkosod.

-Igen.Meg tudsz bocsátani?-néztem rá könyörgően.

-Talán.-hajolt oda hozzám és megcsókolt. Már nagyon vágytam erre apillanatra.- ÉsLeena?-kérdezte utána.

-Nekihivatalos tárgyalása van egy nagyon fontos ügyféllel…-kezdtem komolyan- néhányméterrel arrébb egy bálteremben.-nevettem el magam.

-Csaknem…?-döbbent meg teljesen.

-De.Az enyém a Ferrari 10 %-a és a Leenáé a Red Bull 25 %-a. Vagyis acégé, csak melyik a ki nevére íratva.

-Akkoraz öcskös is jól érzi magát. És milyen lesz a holnap!-ragyogott fel a szeme. Ekkor végül csak távoztunk, bár a kedvenccsapatfőnökünk megpróbált minket visszatartani. Azért sikerültkibeszélnünk magunkat, hogy holnap időmérő, meg Kimi pihenniszeretne, hogy holnap jobb eredményeket érjen el. És ténylegpihenni mentünk. A kedves pilótám addig tette a szépet, amíg ránem vett, hogy masszírozzam meg. Ez mostanában az én feladatomlett. Persze Mark örült, hogy levettem a válláról ezt afeladatot, Kimster meg majdnem kiugrott a bőréből. Most islegalább fél órán keresztül kényeztettem, és sikerültmegfelelően ellazulnia. Utána pedig lefeküdtünk aludni. Másnapfrissen és jókedvűen ébredtünk. Megbeszéltük, hogy kinnreggelizünk a home-ban, majd összeszedtük magunkat. Sikerültösszeöltözni is. Mindketten fekete halásznadrágot vettünkferraris pólóval. A különbség mindössze annyi volt, hogy énegy top mellett szavaztam a hatalmas melegben és az edzőcipőhelyett a papucsot részesítettem előnyben. A hajamat is feltűztem,hogy ne zavarjon.

-Készvagyok, mehetünk.-léptem ki mosolyogva a fürdőből.

-Elképesztőenjól áll neked a piros.-lépett mellém, megcsókolt és mentünk is. Persze a pályánrengeteg fotós és riporter várt minket, de nem zavartattukmagunkat.

-Igaz,hogy már elvette a barátnőjét?-kérdezte az egyik.

-Ténylegbántalma többször a feleségét?-jött oda a másik.

-Kisasszony,maga tényleg Mark Arnall szeretője?-csörtetett mellettem egy újabb.

-Csaktudnám, honnan van ennyi fantáziájuk.-ráztam meg a fejem, mikor már benn voltunk a home-ban. Úgy tűnt,hogy Kimi valamin nagyon jól mulat.- Miilyen vicces?

-Te,mint Mark szeretője.-nevetett.- Ezjó.

-Örülök,hogy tetszik.-pillantottam rá kissé mérgesen, majd kértem két salátásszendvicset két narancslével és leültem egy szabad asztalhoz.

-Bocsánat.Tudom, hogy nem jó vicc, de ez annyira abszurd volt ismerve atörténeteteket.-ült le mellém és adott egy puszit. Csak elé toltam a reggelijét.-Kérlek!

-Majdha megnyered a szabadedzést, talán megbocsátok.-húztam fel az orrom, de azért mosolyogtam.

-Eztkérni sem kell, neked mindent megnyerek, ígérem.-fogta meg a kezem és mosolygott.

-Énis így gondoltam, mert különben elbeszélgetek a vezetőséggel.-mondtam halál komolyan, de a végére elnevettem magam.

-Vanegy tippem a mai edzésre.-húzta maga elé a szalvétát, amire firkantott valamit.- Majdcsak akkor nézd meg, ha már a pályán körözök és kérlek,utána mutasd meg Stefanonak is.-tette a táskámba.

-Rendben.-bólintottam, majd megcsókoltam. Gyorsan elfogyasztottuk a reggelit,majd irány a Kimi szobája, ahol átöltözött, utána pedig akocsihoz sétáltunk. Jó volt ennyire közelről látni egy ilyengépet. Szép lassan eljött a 10 óra és megkezdődött a szombatdélelőtti 3. szabadedzés. Kimi csak egy fél óra elteltével mentki körözni, addig a kocsiban ülve nézte a többieket. Ahogymegfutotta az első gyors körét, elővettem a reggelinél kapottszalvétát. Széthajtottam és meglepetten néztem rá.

38. rész

A szalvétán aszabadedzés végeredményét láttam, vagy legalábbis azt, ahogyKimi elképzelte. Ő volt az első helyen, Seb a másodikon 1századnyi hátránnyal, Heikki a harmadikon újabb 1 századdal ésHamilton a negyediken fél másodperccel elmaradva a csapattársától.Szóval ez volt az a megérzés… kíváncsian várom, hogy mennyirefog bejönni. Megmutattam a szalvétát Stefanonak is, ahogy kérte.

-Ezmi?-kérdezte, mikor a kezébe nyomtam.

-Eza pilótájának a megérzése a mai edzés végével kapcsolatban.-feleltem és ránéztem a monitorra. A bajnokom neve lilánvillogott.- Éstesz azért, hogy így legyen.-mutattam rá. Eddig a „kedvenc” csokoládéemberünk vezetett. Decsak amíg az F60-as át nem száguldott a célvonalon. Még volt egyórácskája próbálkozni. Benn ültem a szerelők mellett ésnyugodtan figyeltem az eseményeket. És mikor vége lett, egybőlodaléptem a képernyő elé. A szám is tátva maradt, mikormegláttam az eredményt. Pont ugyanaz volt, mint amit a Jégembermegjósolt. Ekkora beért mellém a csapatfőnök is és megjelentMark is.

-Valamibaj van?-nézett rám. A kezébe nyomtam a szalvétát, hogy lássa, mi isolyan meglepő számunkra. Majd ő is csatlakozott a kis társasághoz,akik várták vissza a pilótákat. Szép lassan be is gurult a2007-es világbajnok. Ahogy megállt felcsapta a sisakrostélyát.

-Na?-pillantott rám kérdőn.

-Ezthogy csináltad?-feleltem egy kérdéssel.

-Mondtammár akkor is.-pattant ki a kocsiból.- Megérzés.-hámozta le a sisakját, meg minden egyebet.

-Lehetneegy olyan megérzésed is, hogy idén könnyen leszel világbajnok.-szúrta közbe Stefano, majd hátba veregette és el is ment.

-Ezcsak jött!-kiáltott utána a drága, majd átölelte a derekam és elindultunka home felé. De nem mehettünk sokáig, mert összefutottunk néhánykellemes és kellemetlen ismerőssel.

-Hannah!Kimi!-hallottuk Catherine hangját. Meg is álltunk, mert ott volt mégLeena, Sebastian és Heikki.

-Itta másik tulajunk is.-mosolyodott el Sebi.

-Csakokosan, mert nálatok ¼ része a csapatnak a miénk és illik jóbanlenni a tulajokkal.-mosolyogtam rá.

-Értettem,kisasszony!-hajolt meg és kezet csókolt.

-Oh,nálatok visszatértek a középkorba?-hallottuk meg a mezőny egyetlen olyan tagjának a hangját, akitnagyon nem kedveltünk.

-Nézzenekoda! Még ki mersz állni a srácok ellen egy olyan csúnya vereségután?-pillantottam rá gúnyosan.

-Temeg sütteted a hasad a kis talpnyalóid mellett?-nézett végig a kis társaságon.

-Nemis tudom… talán van, aki dolgozik is.-szúrta közbe Heikki.

-Valamibajod van?-fordult felé Hami.

-Nyugalom.-szóltam nyájasan.- Nehogyverekedni kezdj, mert nem úsznád meg ép porcikával.

-Ésakkor kit fogunk mi lealázni holnap a versenyen?-szállt be a szócsatába Kimi is.

-Milyennagyra vagytok magatokkal. De én vagyok a világbajnok!-húzta ki magát.

-Énúgy emlékszem, hogy Kimi is világbajnok.-szúrta közbe Leena.

-Deén uralkodom!-kiáltott fel.

-Akkorvonulj vissza a váradba fényezni a serlegeidet, amíg mégmegteheted.-szólt egy újabb hang. Mindannyian megfordultunk és megláttukFernandot.

-Temég élsz?-nevetett fel gúnyosan Ron bácsi kedvence.

-Hanem vetted volna észre, egy hajszálon múlt, hogy nem alázott le őis.-szólt az unokatesóm.- Csaképpen feltartottad, ezért esélye sem volt rá.

-Méghogy én feltartottam!-háborodott fel teljesen a mi „kedvencünk”.-Hogy állíthatsz ilyet rólam? Hiszen a haverod vagyok és…

-Hagydcsak, Heikki,-vágott közbe Nando- miattamnem kell vele vitázni. Majd holnap meglátja, hogy a háromvilágbajnoki cím diadalmaskodik-utalt Kimire és magára- nempedig az egy.

-Jajj,de nagyra van magával valaki. Nem is hallgatom tovább ezeket avádakat, mert tudom, hogy nem vagyok hibás.-fordított hátat és elindult a McLaren home-ja felé.

-Ezhamarabb is eszébe juthatott volna.-szólalt meg Cathy. Mindannyian helyeseltünk. Utána elköszöntünkés ki-ki ment a saját csapat felségterületére ebédelni, majdpedig felkészülni a délutáni időmérőre.

Happy Birthday to you!

2012-03-15T21:19:00.000+01:00

Sziasztok! Kicsit el voltam veszve, tudom, de nem örökre tűntem el. :))

Az első fontos dolog: ne feledkezzetek meg a novellaíró pályázatról! Kezdek elkeseredni, mert eddig csak 2 történetet kaptam. :/

És a másik fontos, ami ma a legfontosabb nekem: 2 ÉVES A BLOG!!! Köszönet, hogy még mindig velem vagytok és olvassátok a butaságaimat! :) Egy kis szösszenetet hoztam ma nektek ennek alkalmából.

U.i.: Ne feledjétek, 2.30-kor éjjel megkezdődik a száguldás! :))

Álom

Zihálva feküdtem a puhaágyban. Éreztem, ahogy a vékony takaró a testemre tapad, a szívemki akar törni a helyéről, a hajam teljesen hozzám ragadt. Életemlegpazarabb éjszakájának a vége felé jártam. Tudtam, hogy amellettem fekvő férfi figyel, de még nem voltam hozzá elég erős,hogy a szemébe nézzek. Mert akkor vége ennek az éjjelnek éselfelejtjük egymást... örökre.

Végül felé fordultamés ránéztem. Szinte azonnal megcsókolt, ami felkorbácsoltaminden érzékemet. Újra hagytam neki, hogy fölém gördüljön éselkápráztasson. Egy olyan világba vezetett be újra, amit mássalnem ismerhettem volna meg. Az előszobájában már jártam a korábbiférfiakkal, akik az életemben, de a kapun nem jutottam be... eddig.Ő segített nekem.

Odakinn már a napsugarakfényében úszott a környék, mikor magamra húztam a ruháimat.Csak ült az ágy szélén és nézett engem.

-Kár, hogy vége- súgta,amikor a cipőm is a lábamon volt.

-Részben igen-helyeseltem, mire meglepetten nézett rám. - A beszélgetéseinkráébresztettek arra, hogy az álmaimat nem szabad elfelejtenem.

-És ezzel most mitkezdesz?- sétált oda a fotelhez, ahová a nadrágját hajítottuk.

-Senki nem kötelez arra,hogy escort lány legyek- jelentettem ki. - Itt hagyom az egészet,elindulok és igyekszem megvalósítani az álmaimat.

-Ki lehet szállni?- álltmeg előttem.

-A főnökömnekkifizetted az áramat- állítottam és ezt egy bólintássaligazolta. - Te voltál az első, akinek az ágyába bebújtam. És azutolsó is. Inkább maradjunk annyiban, hogy volt egy éjszakánk,amin engedtünk a vágyainknak- vettem ki a kezéből a tárcájátés elhajítottam.

-Tudom, hogy bunkóságmegkérdezni egy nőt, hány éves, de elárulod nekem, Daisy?-ölelte át a derekam.

-Csak ha megmondod, hogymi késztetett arra, hogy ezt kérdezd tőlem- simítottam végig ameztelen mellkason.

-Mert akárhányszor rádpillantok, egy törékeny porcelánbaba jut eszembe. Az arcodban vanvalami gyermeki. De megszólalsz és olyan, mintha egy hosszú éskeserves életet végigélt asszony bölcsessége lenne benned- tűrtea hajam a fülem mögé.

-Nem éltem még sokat amagam kis 20 évével- mosolyogtam rá. - De életemben nem éreztemmagam még olyan jól, mint veled.

-Habár alig ismerlek,hiányozni fogsz- követett az ajtóhoz. - Megígérnél nekemvalamit?

-Csak akkor, ha te is-tettem a kezem a kilincsre.

-Rendben- bólintott. -Megkeresel, amikor elérted az álmodat?

-Megígéred, hogy nemmondasz le a világbajnoki álmaidról?- kérdeztem vissza.

Nem válaszolt, csakmegcsókolt. Megremegtek a térdeim, ahogy érintette az ajkaimat.Néma beleegyezés volt ez mindkettőnk részéről. Egy mosollyal azarcomon tudtam magára hagyni.

***

2012-t írtunk. Hogy miis a helyzet velem? Boldogan és sikeresen sétálhatok a júliusiAngliában. Kivételesen egészen jó idő van és a környékenesőfelhő sehol nincs. Ez azt jelenti, hogy a Forma-1 időmérőedzése száraz körülmények között fog lezajlani. Nem is bántam,hiszen 5 év után megint betehettem a lábamat ebbe a szentélybe.

Megígértem neki, hogyvisszajövök, ha az álmaim beteljesültek. Elmondhattam magamról,hogy a Dolce&Gabbana divatház fiatal tervezője vagyok, akinekmegvolt az első saját bemutatója. Mindenki imádta, engem pedig afellegekig repített a tudat, hogy megérte évekig mocskottakarítani az undorító kocsmákban annyi pénzért, amiből csaknehezen lehetett megélni. Most sikeres voltam és kérhettem bármita két mentoromtól. Mondták, hogy nem tudok olyat kérni, amit nevennének meg nekem, lehet az luxuslakás, luxuskocsi, luxusút.Nekem mindösszesen egy belépő kellett a futamra, amivel bemeheteka Lotushoz. És egy hotelszoba abban a szállodában, ahol 5 évetalálkoztunk. Csodálkoztak is, de nekem elég volt ennyi.

Sokan rácsodálkoztak,hogy itt jelentem meg és nem Monacóban. Akkor még volt néhányhetem a bemutatóig, ezért nem mentem el. Most is a saját tervezésűruhám volt rajtam, az arcomat egy hatalmas napszemüveg takarta el.Azóta már megtanultam magas sarkú cipőben járni, de még ígysem lehettem magasabb Nála. Valószínűleg túl pici vagyok, de nemaggódtam emiatt. Ő már ismert engem.

Besétáltam a csapathoz,ahová érkeztem, rendeltem egy kávét és vártam. Sehol nem voltaka főnökök és a pilóták. Néhány benn lézengő újságíróigyekezett volna megközelíteni, de nem hagytam nekik. Semmi kedvemnem volt még nyilatkozni is.

20 perc várakozás teltel néma csendben, mikor elkezdtek szállingózni az emberek. Láttama mérnököket, a csapatfőnököt, a tervezőt, majd megjelentek apilóták is egymással diskurálva. Levettem a napszemüvegem és Őtkezdtem követni a szememmel. Körbepillantott és a tekinteteelsiklott felettem, míg magyarázott. Utána azonban megtorpant ésúgy nézett rám, mintha szellemet látna. A szája némán formáltaa nevem. Rábólintottam, mikor értettem, hogy a „Daisy?!” nekemszól. Hátrafelé biccentett a fejével, majd elindult abba azirányba. Követtem, amíg be nem értünk a saját kis birodalmába.

-Daisy?- kérdezte most ahangját is megtalálva.

-Azt hiszem- mosolyogtamrá.

-Alig ismertelek meg-lépett közelebb, majd egy szoros öleléssel üdvözölt. - Milyencsinos vagy!

-Köszönöm- simítottamvégig a ruhámon. - Reméltem, hogy tetszeni fogok.

-Mindig tetszettél,kicsi lány!- forgatott meg. - Tudod jól, hogy 5 éve is abűvkörödbe kerültem.

-5 év hosszú idő-sétáltam beljebb és leültem az ágy szélére.

-Betartottam az ígéretemmég akkor- guggolt le elém és a térdeimen támaszkodott.

-Éppen azon vagyok, hogybetartsam az ígéretem- simogattam meg az arcát.

-Daisy Molisan, a híresdivattervezőnő- ült le mellém. - Egy dédelgetett álom valóraválása?

-Sok munkával, de igen-helyeseltem. - Ez az ajándékom a főnökeimtől. Meg is lepődtek,hogy nem vágyom luxuscikkekre.

-Olyan csodaszép vagy-suttogta és a keze a combomon pihent.

-Te pedig még helyesebb,mint akkor, éjjel- hajoltam oda hozzá, az ajkaink súroltákegymást.

A pillanatotmegszakította a jelzés, hogy mennie kell. Nem bántam, szerettemvele incselkedni. És egész hétvégén játszottunk egymással. Egyvérre menő, vonzalmon alapuló, veszélyes játékot. Sosem tudtuk,hogy ki a vadász és ki a vad, állandóan változott a dolog.

Vasárnap aztán elkaptaka tévések is, hogy mit keresek itt. Elmondtam, hogy mennyireszeretem a sportot, bocsánatot kértem a britektől és kimondtam,hogy Ő a kedvencem. Mivel az ő autója mellett szobroztam, ígyláthattam az arcán átsuhanó mosolyt is. Már mindegy volt, kinyeri a játékot, az övé voltam és tudtuk, hogy ez így is marad.

Senkivel nem törődvecsókoltam meg, mielőtt beöltözött volna. Egy pillanatig csakpislogott a csók után, majd vigyorogva végigfuttatta a kezét acombomon. Utána pedig a versenyre fordította minden figyelmét.

Amint leintették, írtamneki egy SMS-t, hogy hol várom. Visszamentem a hotelbe,lezuhanyoztam és elkészültem. Még a szobájából nyúltam le azegyik ingét, azt húztam csak magamra. Alatta nem volt rajtam semmi.Elheveredtem az ágyon és elindítottam egy filmet, mert tudtam,hogy nem most fog megjönni.

Nem tévedtem, amikorarra tippeltem, hogy nem fogunk aludni. Egész éjjel szenvedélyesenszeretkeztünk, akárcsak az első találkozásunkkor. Amit akkor nemtudtam megfogalmazni, azt most már be tudtam azonosítani. Nemhittem a szerelem első látásra dologban addig, amíg vele nemkerültem kapcsolatba. Már tudtam, hogy senki nem vehet el tőle,mert akkor vége az életemnek.

-Azt hiszem, hogytévedtem- könyököltem fel mellette hajnalban.

-Miben?- fordítottafelém a fejét.

-A nagy álmommalkapcsolatban- válaszoltam merengve. - Azt hittem, hogy a divat anagy álom, de most jöttem csak rá, hogy volt egy nagyobb álmom.

-Igen?- lepődött meg ésfelült.

-Igen- bólintottam ésaz ölébe másztam. - Te, Kimi- súgtam az ajkaira, mielőttmegcsókoltam.

Ismeretlen ismerős - 34-36. rész

2012-03-12T18:32:00.003+01:00

34.rész

Azidő csak rohant. Pillanatok alatt eltelt az a néhány hónap, amiaz első versenyig volt. Közben azért történt néhány változás.Kimivel közösen beköltöztünk a Helsinki mellett álló házábaés Sebastian is odaköltözött Leenához. A fiúk pedig teszteltekgőzerővel, plusz Kimi részt vett néhány rali versenyen is. Ésezek mellett ott volt az ígérete, hogy egy kortyot nem iszik ésegészségesen él (ezt én tudom bizonyítani J).Én ez idő alatt sikeresen meggyógyultam és egyre inkább élveztema függetlenséget. Majd eljött a március és ezzel együtt aszezon kezdete is. Pontosan a verseny hetének hétfőjén délelőttegy kávézóban ültünk a húgommal.

-Mindenféleképpenel kell valahogy kerülnünk, hogy a fiúkkal utazzunk a versenyre.-kavargattam a tejeskávémat.

-Énrá tudom fogni egy halaszthatatlan tárgyalásra valami külföldiügyféllel. De te…-nézett rám.

-Eza problémám nekem is.-hajtottam le a fejem.

-Neaggódj, kitalálunk valamit.-nyugtatott. És egy óra múlva meg is volt a kis tervünk. Valamikor2 után értem haza.

-Végreitthon vagy!-jött oda hozzám Kimi és megcsókolt.- Idejelenne elkezdeni a pakolást, hiszen szerdán indulunk.-mosolygott.

-Nemmegy.-ültem le egyből a kanapéra.

-Jólvagy, kicsim? Olyan sápadtnak tűnsz.-ült le mellém.

-Nemvagyok jól. Úgy érzem, hogy felfordul a gyomrom.-hajtottam a fejem a vállára.

-Azthiszem, hogy felhívom a körzeti orvost.-nyúlt a telefonért.

-Ne!-szóltam ijedten. Meglepve nézett rám.- Nemlehetne inkább Kaarlo-t? Nem akarom, hogy egy idegen embervizsgáljon meg.

-ÉsKaarlo nem idegen?-húzta fel a szemöldökét.

-Csakrészben. És a barátaidban megbízom.-bújtam oda hozzá. Szerencsémre beadta a derekát és a barátjáthívta, aki meg is jött egy fél óra múlva. Felmentünk a hálóba,ahol megvizsgált és nyílt titok lett számára, hogy semmi bajom.Én pedig elmondtam neki, hogy miért is színlelek betegséget ésmegkértem, hogy segítsen meglepni Kimit. Csak remélhettem, hogynem tesz nekem keresztbe. Magamra hagyott a szobában és lement abajnokhoz.

-Na?Mi a baja?-lépett barátjához a Jégember.

-Csúnyánelrontotta a gyomrát. Jó lenne, ha a héten nem menne sehová.-csukta be a táskáját az orvos.

-De…most lesz a verseny… az első…-nézett rá Kimi esdeklően.

-Azutazás nem tenne jót neki. Ha szereted, akkor elfogadod, hogy nemtud veled tartani.-veregette meg Kaarlo barátja vállát, majd távozott. És mindenúgy lett, ahogy azt mondta. Kimi elfogadta, hogy nem mehetek vele,és emiatt kissé szomorúan, egyedül készült a versenyre.

-Nelegyél ennyire elkenődve. Malajziában már én is ott leszekmelletted.-adtam neki egy puszit kedd este.

-Tudom,csak szerettem volna, hogy most is velem legyél.-ölelt át és így aludtunk el. Másnap reggel az utazó Heikki,Sebastian, Mark, Catherine és az itthon maradó Leena jöttek apilótámért, hogy elvigyék a reptérre. Alig csukódott be az ajtóutánuk, vettem elő a bőröndömet, hogy elkezdjek pakolni, mivel adélután folyamán nekem is indul a gépem Ausztráliába. Nemsokkal később megjött kishúgom is a saját holmijával.

-MegbeszéltemCathy-vel, hogy foglal nekünk egy-egy szobát, hogy ott aludhassunkcsütörtök éjszaka.-hajtott össze egy felsőt és beledobta a bőröndömbe.- Valamintbeszéltem Di Montezemoloval és Mateschitz-cel, hogy ne szóljanak afiúknak, hogy kik az új tulajdonosok. Minden meglepetés lesz.Viszont nem tudok veled menni a Ferraris bulira.

-Hogymi?-álltam meg a pakolásban. Eddig csak szaporán bólogattam.

-Ugyanakkorvan a Red Bull-nál is a parti és muszáj ott lenni valakinekkettőnk közül. Gondolom, nem te akarsz az lenni.

-Azthittem, hogy valami nagyobb baj van.-sóhajtottam egy nagyot. Még bedobáltam néhány holmit a táskámba,elmentünk ebédelni és irány a reptér. Mindketten tudtuk, hogy ezlesz a legnagyobb meglepetés a srácoknak és akár ezzel a sikertis meghozhatjuk számukra.

35.rész

A9 órányi eltérés kissé megviselt. Meg a hosszú repülőút is.Ahogy megérkeztünk, Leenával a szállodába mentünk és le ispihentünk. Este is csak annyi erőnk volt, hogy vacsizzunk,letusoljunk és elaludjunk. Reggel aztán újult erővel keltünk.

-Mitszólnál hozzá, ha elmennénk és vennénk valami kellemes nyáriruhát estére?-kérdezte Leena, miközben a hotel étterme felé igyekeztünk, hogyreggelizzünk. Szerencsére egy olyan szállodában voltunk, ahol nemvolt egy F-1-es csapat sem, így nem kellett aggódnunk, hogyösszefutunk velük.

-Bennevagyok, úgysem tudok mit felvenni.-mosolyogtam. Gyorsan megreggeliztünk, majd irány Melbournebelvárosa. Két óra elteltével már legalább 20 boltban jártunkés sehol nem találtunk semmit.

-Idemég hajlandó vagyok bemenni, de ha itt sem találunk semmit, akkorpizsamában megyek.-nyitotta ki az ajtót húgom és be is léptünk. Nem kerestünknagyon elegáns cuccokat, mert mindkét fél azt mondta, hogy nemlesz nagy parti. Ahogy a sorokat jártuk, megakadt a szemem egyruhán.

-Nekemez kell!-vettem le egyből. Térd fölé érő, ujjatlan, spagetti pántosruha volt, fehér alapon hatalmas piros rózsákkal. Elmentemfelpróbálni, és olyan volt, mintha valaki külön nekem készítettevolna.- Imádom!-pördültem meg a tükör előtt.

-Ésa rózsák Ferrari-pirosak.-mosolygott rajtam Leena. Visszavettem a ruháimat, majd kimentem éstovább nézelődtünk. Majd ő is megtalálta, amit keresett. Egynyakban megköthető, térd fölé érő, sötétkék, közepesendekoltált ruhára esett a választása. Gyorsan fizettünk ésmentünk is vissza a szállodába. Lepakoltunk, majd lementünkebédelni. Étkezés közben jelent meg Catherine.

-Helló,csajok!-ült le mellénk.- Na,hogy érzitek magatokat?-nézett rám, majd húgomra.

-Délelőttkörbejártuk Melbourne összes ruhaboltját, hogy megfelelően feltudjunk öltözni este.-szúrtam a villámra egy újabb falat húst.

-Annyirakíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni.

-Hátmég mi!-szólalt fel egy kicsit hangosabban Leena, mire többen ránk néztek.

-Azértmajd Heikkit beavathatod, de csak este.-vettem át a szót. Miután megkajáltunk, beszélgettünk még egykicsit, majd ő ment vissza a pályára, mi pedig a szobánkba. Alegnagyobb problémánk csak az volt, hogy közös volt a fürdő.Nagy nehezen sikerült azért megegyeznünk, hogy mikor ki vanodabenn, de azért be kell vallanunk, hogy hátráltattuk egymástegy kissé. Végül mind a ketten elkészültünk időben. Leenakiengedve hagyta enyhén göndör haját, mert tudta, hogy Sebastianmennyire szereti így. Én anya szögegyenes haját örököltem,úgyhogy csak egy csattal lazán feltűztem. Néhány héttel ezelőttjegyezte meg Kimi, hogy mennyire jól áll így, úgyhogy csak az őkedvéért szenvedtem vele legalább 10 percig. Ahogy az óra 7-etmutatott, azt hittem, a szívem kiugrik a helyéről. Közös autótküldtek értünk, mivel a Ferrari és a Red Bull ugyanabban aszállodában tartózkodott. És szerencséjükre volt 2összenyitható konferenciaterem és egy bálterem, aholmegtarthatták a kis ünnepséget. Úgy 20 percet utaztunk, miremegérkeztünk. És ahogy beléptünk, bújhattunk is el 2 oszlopmögé, mivel akkor nyílt ki a lift ajtaja és lépett ki a 2„csodabogár”.

-Szívesebbenmaradtam volna fenn és néztem volna valami filmet.-morgolódott a Jégember.

-Mostnekem sincs semmi kedvem jópofizni egy 50-es éveinek másodikfelében járó emberrel, aki semmit nem konyít az F-1-hez, csak soka pénze.-fintorgott Seb is.

-Akkorugyanazt kell átélnünk. Remélem, hogy túl lehet élni, de asszemmajd Mark segít ebben. Ha nagyon nem bírod, akkor gyere át!-veregette hátba a bajnok társát, majd szétváltak útjaik és miis előbújtunk.

-Azthiszem, hatalmas meglepetés lesz ez nekik.-mosolyogtam. Ekkor meg is jelent a 2 csapatfőnök, Stefano ésChristian. Beszéltünk néhány mondatot és mindketten megkértükőket, hogy hivatalosan ne mutassanak be, csak személyesen alegfontosabb embereknek, hogy ne nagyon keltsünk feltűnést.Természetesen belementek, mert úgy gondolták, hogy túl sokatvesztenének, ha már most az elején keresztbe tesznek nekünk. Ígya terveink a maguk útján haladtak, és a fiúk csak a végsőpillanatban fogják megtudni, hogy mi itt vagyunk.

36.rész

Miutánszétváltak útjaink, elindultunk Stefano-val a partira és addigisa Ferrari volt a téma. Majd ahogy beléptünk, észre kellettvennem, hogy rengeteg ember van itt. Kisebb csoportokbanbeszélgettek, asztaloknál ülve italoztak vagy a színpadikaraoke-gépet használták. Kimi egy félreeső sarokban ücsörgöttés nézelődött. Még mielőtt észrevehetett volna, mentünk is,hogy megismerhessek egy csomó fontos embert. Alig fél óra alattlegalább 50 férfinak mutatott be a kedves csapatfőnök. VégülMichael Schumachernél ragadtunk le.

-Ésmi ösztönözte arra önt és a kedves húgát, hogy a Forma-1-befektessenek?-pillantott rám. Ez a kérdés igen foglalkoztatta Lucát ésStefano-t is.

-Errea kérdésre 4 névvel tudok felelni.-mosolyodtam el.

-4névvel?-csodálkozott Schumi.- Melyik4 névvel?

-MarkArnall, Heikki Kovalainen, Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen.

-Netán…valami rokoni kapcsolat?-kérdezte most a csapatfőnök.

-Marka nevelőapám, Heikki az unokatesóm, Seb a húgom barátja, ésKimi…

-Gondoloma barátod.-fogta meg a bal karom Michael, amelyen ott virított az autó és afelirat.

-Igen,valóban.-húztam el a karomat.-De arról nem tud, hogy itt vagyok, arról meg végképp semmit semsejt, hogy tulajdonos lettem.

-Akkoritt az ideje, hogy bemutassalak neki.-mosolygott Stef. El is indultunk a kis sarok felé, ahol az asztalaállt. Nem sokkal az előtt, hogy odaértünk, megjelent anevelőapám.- Mark!Engedd meg, hogy bemutassam neked az új résztulajdonosunkat.-mondta a férfi. Az edző rám nézett és tátva maradt a szája.

-Szia!-köszöntem és megöleltem.

-Azthiszem, én megyek is, ti már elboldogultok a másik pilótánkkal.-intett a csapatfőnök és ott hagyott minket.

-A…másik pilóta?-nyögte ki nagy nehezen Mark.

-Felipévelmár találkoztam úgy 10 perce.

-Egyáltalánhogy kerülsz ide? Nem vagy beteg?-tért vissza az élet belé.

-Semmibajom, Kaarlo az én kérésemre mondta azt, amit. Meg akartam lepniKimit, Leena pedig Sebastiant.

-Nagyonremélem, hogy ezután mindkettejük formája visszatér.-morfondírozott.- Hallottad?

-Azelső szabadedzésen Kimi 5., Sebi 10., a másodikon Kimi már csak a10., Seb meg a 16. Katasztrofális eredmények, de szerintem holnapaz első két helyen lesznek.-mosolyogtam.

-Eztén is nagyon remélem a teljes csapattal együtt. De most mármenjünk oda hozzá.-fogta meg a karom és elindultunk a Jégember felé. Még oda semértünk, láttam, hogy távozni készül.- Kimi!-kiáltott utána az edzője és kissé meg is szaporázta a lépteit,én meg lemaradtam.

-Mark!Én mentem, itt voltam egy órát. Fáradt vagyok és beszélniakarok még Hannah-val is, mert nagyon hiányzik.-darálta el egy szuszra a pilóta.

-Tudom,hogy már nagyon mennél, de még nem is találkoztál az újtulajjal. Tudod, hogy ez mennyire fontos a csapat szempontjából.-nézett szigorúan barátjára. Én ekkor értem oda a bajnokom hátamögé.

-Nemmutatta be senki, ő sem keresett, nekem meg teljesen máson járt azagyam.

-Elhiszem.De nem is vagy kíváncsi rá?-húzta az időt Mark. A Jégember már meg tudta volna fojtani egykanál vízben, akármennyire is jó barátok voltak.

-Mostnem annyira, holnap úgy is kinn lesz és akkor majd megismerem.-rántotta meg a vállát és ismét indult volna.

-Énazért bemutatnám.-mondta Mark. Erre megtorpant a pilóta is.

-Ésmégis ki lenne az?-pillantott körbe a tömegen.

-Ottáll mögötted.-felelt nevelőapám. Kimi lassan fordult meg. A szívem a torkombandobogott, azt sem tudtam, hogy mit mondjak. De úgy tűnt, egyelőrenem kell semmit mondanom. Az arca elfehéredett és a mögötte lévőszékre egyből leült. Úgy vettem észre, azt hiszi, hogy szellemetlát.

Ismeretlen ismerős - 32-33. rész

2012-03-10T18:30:00.003+01:00

32.rész

Ahogymegpillantottam, elfordultam az ablakból.

-Menjünkle! Most!-nyúltam a férfi keze felé.

-Biztosvagy benne?-aggódott Rami, miközben azért tartott.

-Látniakarom őt bármi áron. Kérlek!-néztem rá, miközben elindultunk. Odakint először mindenki csakbámult rám, nem hitték, hogy megjelenek. Majd amikor Jenni észbekapott és nekem akart ugrani, Mark elkapta a karját és nemengedte, hogy felém mozdulhasson. Én már közbe a lépcsőnbicegtem lefelé a fal és az idősebb Räikkönen támogatásával.A fiatalabb pedig eközben megállt a bejárón. Kipattant a kocsibólés megindult az ajtó felé. Észre sem vette, hogy futott. Tudta,hogy édesanyja nagyon ügyel a tisztaságra, de nem volt annyiideje, hogy levegye a cipőjét. Alighogy belépett, a lépcső felévette az irányt és el is indult felfelé. A kanyarban aztánmajdnem visszagurult a földszintre, annyira meglepődött. A lányott állt előtte, az egyik kezével a falat támasztva, a másikkalgörcsösen a bátyjába kapaszkodva. Belenézett az annyiraszeretett kék szemekbe. Remélte, hogy lát majd benne haragot,dühöt és csalódottságot. De ezek közül egyik sem volt meg. Alány szemeiből csak a megkönnyebbülést, a vágyat és aszerelmet olvasta ki.

-Kimi!-léptem lejjebb még egyet, hogy meg tudjam ölelni. Ahogy akarjaimat a nyaka köré kulcsoltam és beszívtam az illatát,teljesen megnyugodtam. Hirtelen nem éreztem a fájdalmat sem.

-Sajnálom!Anyának igaza volt, önző vagyok.-súgta a fülembe és az arcát szorosan az enyémhez nyomta.

-Haönző lennél, nem lennél itt.-simogattam meg a fejét és egy apró puszit adtam az arcára.

-Elégvolt az ácsorgásból, gyere!-szólt hirtelen, majd a karjaiba kapott és levitt a nappaliba. Ramimeg mosolyogva jött utánunk. A kanapéra ült le, engem pedig azölébe ültetett. Testvére pedig még alig lépett be, már ottvolt a felesége is, akitől éppen válik.

-Még hogycsak Mark kicsi lánya!-kiáltott fel gúnyosan.

-Akkormég csak Mark lánya volt.-felelt nyugodtan a férfi és a kezeivel átölelte a derekam. Ekkorértek le a szülei és a nevelőapám is.

-Tönkretettea házasságunkat! Pont, amikor minden tökéletesen alakult!-sopánkodott tovább Jenni.

-Azta tökéletest nem ugyanúgy gondoljuk. Te feküdtél le mással, nemén.-nézett rá a megszokott Jégember-arccal.

-Énmég mindig szeretlek!-lépett közelebb.

-Ó,arról van bizonyítékom is!-nevetett fel a férfi gúnyosan, majd a telefonján lejátszott egyfelvételt, amin a nő hallható.- Remélem,emlékszel erre.

-Eznem én vagyok!-tagadta egyből.

-Leenaés Catherine is láttak, úgyhogy hiába tagadnád. És szépenkérlek, ne rontsd itt tovább a levegőt, mert különben én magamdoblak ki.-segített leülni rendesen a kanapéra, majd felállt.

-Mondjcsak egy okot, amiért el fogok menni.-nézett rá a nő dacosan.

-Halenne szíved és lelked, akkor azt mondanám, hogy Hannah beteg ésnyugalomra van szüksége. De mivel neked egyik sincs, csak annyittudok mondani, hogy ha maradsz, akkor felhasználom az egészfelvételt a tárgyaláson, és akkor semmit nem kapsz.

Anő szemei villámokat szórtak, ahogy körbenézett a kis családon,de végül távozott.

-Végre,nyugalom van.-sóhajtott Paula.- Megyekis, még meg kell csinálnom a vacsit.

-Énsegítek.-kelt fel Rami is.

-Vágokegy kis tűzifát, kelleni fog a kandallóhoz.-indult el Matti is.- Mark!Csatlakozol?

-Persze,hiszen még meg kell vitatnunk azt a múltkori jégkorong meccset.-ugrott fel nevelőapám is. Kettesben maradtunk.

-Milyenrendes mindenki.-sóhajtottam.

-Apulcsi, ami rajtad van, az…-csodálkozott el.

-Aza pulóvered, amiben akkor voltál, mikor rájöttem, ki is vagyokvalójában.-fejeztem be helyette.

-Miértpont ez?-ült le szorosan mellém.

-Azért,mert ebben ismertelek meg. Tudom, hogy már találkoztunk előtte is,de ez a pillanat különleges volt, mert akkor kezdődött el az újéletem.

-Ésebben az életben te leszel a legboldogabb nő a világon.-súgta és végül megcsókolt.

33.rész

SzerencséreKimi megértette, hogy mit jelent az, hogy mellettem van és mennyierőt ad a folytatáshoz. Újabb két hét telt el, mire annyirarendbe jött a lábam, hogy nem panaszkodtam és csak a hosszabbterhelés viselte meg kicsit. Egy kellemes hétfő délelőtt, miutánmegreggeliztünk, visszamentünk a szobájába.

-Mitszólnál, ha elmennénk a többiekhez és ott lennénk egészhéten?-vetettem fel az ötletet hirtelen.- Márnagyon hiányoznak.

-Nemis rossz ötlet. Pakoljunk össze és menjünk.-mosolygott rám a férfi. Összeszedtük a holminkat, szóltunkPaulának és Mattinak, majd el is indultunk. Kimi magabiztosanindult a sofőr oldala felé, mígnem…

-Khm…,khm…-krákogtam egy kicsit. Megállt és felém fordult.

-Mia probléma?-nézett rám.

-Csakannyi, hogy a kocsi az enyém… és nem vezettem, mióta volt abalesetem.-nyújtottam a kezem a kulcsokért, amiket meg is kaptam. Gyorsanbeültem a volán mögé. Ahogy meghallottam a motor duruzsolását,elmosolyodtam. Jó volt az érzés, hogy ismét vezethetek. Az utatvégigbeszélgettük. Mikor odaértünk a házhoz, egyből meg tudtukállapítani, hogy ott van Heikkin és Catherine-en kívül Leena ésSebastian, Atte és Toni is. Kiszálltunk, majd az ajtóhoz léptünkés ki is nyitottam a kulcsommal.

-Sziasztok!-köszöntem hangosan, mire mindenki rohant hozzánk.

-Hugi!-jelent meg először Heikki és fel is kapott, meg körbeforgatottpárszor a levegőben. Utána hagyta, hogy a többiek isüdvözöljenek, majd bementünk a nappaliba.

-Sebi!Már meg sem lep, hogy itt látlak.-néztem a srácra.

-Komolyangondolkozom azon, hogy átteszem a székhelyem ide.-mondta a húgomat ölelve.- Hiszenitt van, akit szeretek és itt élnek a barátaim is.

-Jóötlet!-szólalt meg Kimi is.- Akkorha te is idejössz, én is visszaköltözöm Svájcból.

-Tényleg?-lepődtem meg a bejelentésen.

-Igen,komolyan. Már semmi nem köt oda, csak a nyugalom. De azt mellettedis meg tudom találni.-ölelt szorosan magához. Ekkor megcsörrent a Leena telefonja.Elvonult a konyhába beszélni, majd mikor visszatért, megkért,hogy menjünk a szobámba.

-Történtvalami?-kérdeztem, miután becsukódott mögöttünk az ajtó.

-Emlékszel,hogy azt mondtad, hogy a cég fektessen be a Forma-1-be?-ült le az ágyamra.

-Persze,hogy emlékszem.-foglaltam helyet mellette.

-Megtettük.Beszéltem jó pár fejessel, és végül sikerült. Résztulajdonosaivagyunk a Ferrarinak és a Red Bullnak.-mosolyodott el.

-Komolyan?-csodálkoztam. Még a szám is tátva maradt a döbbenettől.- Mégismilyen arányban?

-ARed Bull 25%-a, és a Ferrari 10%-a a mi kezünkben van. Ha nem gond,a Ferrari részvényeit a nevedre írattam.-mosolyodott el.

-Hogylenne már gond?-öleltem meg.- Afiúk már tudják?

-Nem.És arra gondoltam, hogy meg is lephetnénk őket…-kezdett el mesélni egy tervet. Tetszett az ötlete, így bele ismentem. Mikor mindent megbeszéltünk, lementünk a földszintre.

-Mindenrendben, csajok?-kérdezte Toni.

-Persze,csak nem egyszerű örökösnek lenni.-ültem le mellé.

-Énazért kipróbálnám.-morfondírozott el Atte.

-Ésa versenyzésre költenél minden fillért.-nevetett Kimi.

-Miért?Te is ezt tennéd. Meg Heikki, Sebastian és Toni is.-háborodott fel.- Amúgymeg nem olyan biztos, hogy azt tenném. Addig nem tudhatom, amígnincs a zsebemben egy hatalmas summa.

-Nehogypanaszkodj!-kiáltott Kimi.- Tevagy a legjobban fizetett pilóta a Räikkönen-Robertson Racingnél.

-Elis felejtettem, hogy a főnököm itt ül velem szemben.-csipkelődött tovább a fiatal srác. Így telt el az egész napunk,jókedvvel és rengeteg nevetéssel.

Ismeretlen ismerős - 30-31. rész

2012-03-09T20:26:00.001+01:00

Sziasztok Itt a mai 2. :) Novellaíróra valaki? Tessék aktivizálódni, nem hiszem, hogy 2 ember szavazott arra, hogy részt venne íróként...

---------------------------------------------------------------------

30. rész

Azéjszakám szörnyű volt, alig aludtam. Másnap pedig nem voltamhajlandó felkelni.

-…Hannah! Ne csináld már!-jött be Rami is. Már ott volt egy ideje Paula, Matti és Mark.

-Nemmegyek, amíg nem jön haza. Nélküle egyáltalán nem viselem afájdalmat.-feleltem és hátat fordítottam a vendégseregnek. Belátták, hogysemmivel nem lehet meggyőzni, úgyhogy kimentek.

-Felhívom!-mondta már lenn, a nappaliban Rami. A telefon kicsöngött, de senkinem vette fel. A többiek ránéztek. Csak megrázta a fejétjelezve, hogy nem kapott választ. Ekkor Mark tárcsázta aKovalainen házat.

-Halló!-vette fel egy férfi.

-Sebastian?-kérdezte meglepve nevelőapám.- Temit keresel ott?

-Leenamegkért, hogy jöjjek vissza hozzá, mert a nővére nélkülegyedül van.

-ÉsKimi a közeledben van?-kérdezte az edző.

-Adom!-felelt Seb. Hallani lehetett a háttérben a suttogást, majd végülcsak megszólalt a keresett személy.

-Igen?-motyogta a készülékbe.

-Mikorszándékozol hazajönni?-kérdezte tőle felháborodva az édesanyja, aki időközben magáhozvette a telefont.

-Anya?-döbbent meg ő.

-Igen,én. És remélem, hogy nagyon jó okod van arra, hogy egyedülhagytad a beteg barátnődet, akit állítólag szeretsz és…

-Deén…-vágott közbe Kimster.

-Haddfejezzem be!-szólt élesen Paula.- Szóval,itt hagyod szegény lányt, aki azóta alig evett valamit és mostmár nem hajlandó felkelni sem, pedig már a bátyád is unszolja.

-Rami?Ő meg mit keres ott?-lepődött meg.

-Azmost lényegtelen. Beszéljünk inkább a te felelőtlenségedről.Hogy merted egyedül itt hagyni a házban?-kérte rajta számon a tettét.

-Anya!Nekem is nehéz, ami vele történik, értsd meg!-mondta ki az első értelmes mondatát a beszélgetés alatt.

-Ésneki milyen nehéz lehet újra átélni azt, amit a baleset után? Azsoha nem jutott eszedbe, hogy mennyi fájdalmas emlék juthatilyenkor az eszébe? És arra sosem gondoltál, hogy talán a tejelenléted adja neki azt az erőt, amivel minden egyes napot túlél?-vette kicsit csendesebbre a hangerőt a nő.

-Igazadvan, nem gondoltam rá. De nekem is vannak szükségleteim, én isigénylem a törődést.-kontrázott a bajnok.

-Hogyte mennyire önző vagy!-kiáltott fájdalmasan a Paula.- KimiMatias Räikkönen! Addig be nem teheted a lábad ebbe a házba, amígbocsánatot nem kérsz attól a szegény lánytól és félre nemteszed a saját kis szeszélyeidet. Megértetted?

-Persze,anya.-sóhajtott a férfi, de választ már nem kapott. A telefonban avonal élesen csengett.

-Jólvagy, édesem?-lépett Matti a felesége mellé és átölelte. Rami közben feljötthozzám, és leült mellém.

-Anyumost veszett össze vele.-közölte.

-Tessék?-néztem rá meglepve.

-Mostszidta le, hogy mennyire nem figyel rád és hogy ennyire nem lehetérzéketlen.-nézett el a távolba.- Mégsoha nem beszélt így vele.

-Miattamnem kellett volna.-csuktam be a szemeimet.

-De,kellett. Végre boldog lehetne egy olyan nő mellett, aki szép, bárJenni is az volt, de emellett kedves, aranyos, érzéki, ismeri amunkáján belüli barátait, a legfontosabb lelki támaszát, acsaládját és akit mindenki tárt karokkal fogad. Csak van annyiraönfejű és büszke, hogy elfelejtse mindezeket.

-Rami!Köszönöm a bókjaidat! Sajnos ezek nem segítenek abban, hogy abátyád megértse, miért van rá szükségem.-ültem fel. Ránéztem és akkor vettem észre, hogy a szemei nagyonhasonlóak. Ismét becsuktam a szemem és felrémlettek azok azigézően kék szemek, amiket úgy imádtam. Lassan visszadőltem apárnámra és percek múlva már aludtam.

31.rész

Kimicsak állt megdöbbenve, a kezében még mindig a süket telefonttartva.

-Mivan?-kérdezte Heikki.

-Anyu…még soha nem beszélt velem így…-tette le végre a készüléket.

-Anyukád?Nem Mark keresett?-kérdezte Sebi.

-Nem.És nagyon leszidott, hogy mennyire önző vagyok és amíg ez nemváltozik, nem is mehetek haza.-ült le.

-Akkorez egy hosszú folyamat lesz.-nézett rá honfitársa. Közben a 2 lány, Leena és Catherineelmentek bevásárolni, mert a fiúk felélték az összestartalékot. Ahogy a sorok közt sétálgattak beszélgetve,megcsapta a fülüket egy hang és egy név.

-…Kimimost gyenge.-mondta a nő. Húgom egyből elővette a telefonját és bekapcsoltaa diktafont rajta.- Pontosantudom, hogy most annál az idióta Kovalainennél van, és ott hagytaazt a kis… senkit a szüleinek. Egyhamar nem fog hazamenni, annyiramár ismerem. És azt is tudom, hogy a problémáit ivással szoktamegoldani. Csak jókor kell lennem jó helyen, és akkor ismét azenyém az az idióta, meg az összes pénze is.

Akét nő csak egymásra nézett, megszólalni nem tudtak. Széplassan tovább indultak, de nagy hatással volt rájuk, amithallottak.

-Szóvaltényleg ennyire álnok… Heikki nem túlzott.-törte meg végül a csendet Cathy.

-Nagyonremélem, hogy ezután a kis felvétel után Kimi azonnal kocsibavágja magát és meg sem áll Hannah-ig.-vett le a polcról egy csomag kávét Leena. Miután minden megvolt,amit venni akartak, elindultak haza. A parkolóban látták, ahogyJenni és az egyik barátnője éppen távoznak. A 3 srác éppen anappaliban nézett egy autóversenyt.

-Ennyireérdekes?-kérdezte Catherine.

-Csakismétlés.-felelte unottan unokatesóm. Erre Leena ki is kapcsolta.

-Azértmég érdekes volt!-szólalt fel Sebastian.

-Annálsokkal érdekesebbet mutatok.-válaszolt a lány és lejátszotta a felvételt. Kicsit rossz volt aminősége, de azért a szavak érthetőek voltak és a hang isazonosítható.

-Ama esti iszogatás lefújva.-szólalt meg először a Jégember.

-Nemakarnál inkább hazamenni?-kockáztatta meg Catherine.

-Nem,még nem. Anya nem engedne be a házba.-állt fel a férfi és ott hagyta a 4 szerelmest. Visszament aszobájába, ami valójában a Hannah szobája volt. Minden tárgy alányra emlékeztette, de nem volt ereje máshová menni, még aszomszéd szobába sem. Lefeküdt az ágyra és csak bámulta aplafont. Órák telhettek el így, mikor megcsörrent a mobilja.Ránézett a kijelzőre és a bátyja nevét írta ki. Megint.Gondolkozott néhány pillanatot, majd végül felvette, okulva adélelőtt történtekből. -Szia,Rami!-próbált jókedvűen megszólalni.

-Gyerehaza! Itt van Jenni.-felelt idegesen a testvére.

-Jenni?-döbbent meg és egyből fel is ült.

-Igen,ő. Képtelenség kitenni a házból és lassan eljutunk oda, hogybetöri a szobád ajtaját, mert neki akar esni Hannah-nak. Szerinteő tette tönkre a házasságotokat.

-Azta kétszínűséget!-kiáltott fel a férfi, miközben már a lépcsőn ment lefelé.-Mostindulok és ha nem ütközök akadályba, akkor max. 1 óra ésleszek. Szia!

-Siess!-válaszolt a bátyja és bontották a vonalat. Kérdőn pillantottamRamira.- Nemkell sokat várnunk és itt lesz.

-Visszajön?-kérdeztem reménykedve. Ő csak bólintott. Eközben az ajtónkelőtt Jenni, Mark, Matti és Paula vitázott, de a nő nemtágított.- Éhesvagyok.

-Navégre!-sóhajtott fel a férfi. Aznap még nem ettem, mert (ahogy aztkorábban már említettem) elaludtam.- Megyek,hozok valamit.-hagyott magamra. Nagy nehezen kipréselte magát a szobából és azédesanyjával együtt lementek a konyhába, hogy a lánynak iskészítsenek néhány finom szendvicset, valamint egy bögre teátis mellékeltek a vacsora mellé.

-Mark,kérlek, fogd le azt a hárpiát, míg Rami bemegy az étellel!-ment fel a lépcsőn Paula, őt követte az idősebb fia egy tálcávalés rajta a vacsimmal. A nevelőapám nagy nehezen arrébb tudtaterelni a nőt és annyi időre lefoglalni, amíg a férfi bement aszobába és bezárta az ajtót. Én pedig, mint valami kiéhezettragadozó, rávetettem magam az ételre és pillanatok alattelfogyott mind.

-Rami,segítesz?-néztem a férfire. Segített eljutni az ablakig, ami előttmegálltam. Nem szóltam semmit, csak az utat néztem és vártam.Bár a lábam számára ez megterhelő volt, és egyre jobban fájt,nem érdekelt semmi. Legalább 40 perc eltelt, mire megláttam, amités akit vártam. Az utca távoli sarkában feltűnt egy piros foltés egyre csak közeledett.

Ismeretlen ismerős - 28-29. rész

2012-03-08T20:04:00.002+01:00

28.rész

Percekignem szólt semmit, csak nézte az ábrákat a karomon. Végülgyengéden megérintette a jobb kezemet.

-Markés Heikki.-suttogta halkan.

-Valaki,aki mellettem volt, mikor nem tudtam, ki vagyok és valaki, aki azéletem minden szakaszában velem volt így vagy úgy.-feleltem.-Két férfi, akik nélkül el sem tudom képzelni az életet.

Rámemelte a tekintetét. Nagyon jól tudta, hogy nem emiatt féltem,hiszen ez csak egy személyes köszönet. A másik sokkal inkábbérinti őt is. Újabb hosszú percekig nézte a bal karomat is.Talán tovább is, mint a másikat.

-Ésez?-kérdezett rá végül.

-Akét nagy szerelem jele: a vezetésé és a tiéd.-válaszoltam magabiztosan. Lassan megérintette a tetoválást éstöbbször végigsimított az Iceman feliraton.

-Tökéletesenugyanolyan.-mutatott a sajátjára.

-Tudom.Nem véletlen, hidd el.-mosolyodtam el.

-Miértnem mondtad eddig? Hiszen láttam a nyakadon lévőt is.-dőlt le mellém, majd kíváncsian nézett rám.

-Összevesztünk,azt akartad, hogy más mellett legyek boldog, nem adtál választ akérdéseimre… Kezdtem meginogni, és úgy éreztem, hogy haelmondom azt, hogy magamra varrattam a beceneved, akkor az akapcsolatunk vége lenne. Féltem, hogy elveszíthetlek.-teltek meg a szemeim könnyel.

-Nesírj, kicsim, nincs semmi baj.-bújt közelebb és megcsókolta a homlokom.- Eddigértelek. Most viszont tiltakozni akartál Jenni ellen. Miért?

-Megijesztett,hogy itt van. Ez az egyetlen olyan dolog, amit nem tudtál. Az mártudatosult bennem, hogy az elkövetkezendő napokban be kellavassalak a titkomba, mert nem tudom folyton elkerülni, hogyláthasd. De én akartam elmondani. Hogy ő honnan tudta meg, arrólsejtelmem sincs…-akadt el a szavam.

-Mibaj?-ijedt meg a férfi.

-Nemsokan tudtak a tetkókról, csak Kat, aki csinálta, Tobias, Sonja,Heikki, Catherine, Leena, Sebastian, Mark, Rami és Fredrik.-néztem rá.

-Aztértem, hogy Mark tudta. De Rami? A bátyám?-csodálkozott.

-Észrevette,mikor elhozták Markkal a Ferrarit. Megígérte, hogy nem mondja elés be is tartotta a szavát. Ezért hálás vagyok neki.

-Akkormi a bökkenő?-érdeklődött.

-Vanvalaki a felsorolásban, aki már nem áll közel hozzám és…

-Fredrik!-szakított félbe.- Csakbe kellett volna törni az orrát annak a szemétnek.-morgott már csak magának. Ezen jót mosolyogtam. Ekkor lépett beMark.

-Hannah?-kérdezte, mikor a szeme a karjaimra tévedt.

-Mártud róla.-sóhajtottam.

-Ésnagyon is tetszik.-ölelt magához.

-Ezmegnyugtató. Amúgy Heikki keresett, hogy minden rendben van-e. Nememlítettem neki, hogy elestél, mert csak idegesebb lenne.-ült le az ágy melletti fotelba.

-Miért?Ideges?-kérdeztem, miközben Kimi a karomat cirógatta.

-Csakaggódik érted nagyon. És ő is felelősnek érzi magát a balesetmiatt.

-Őis?-döbbentem meg.- Mégki?

-Atteés… hát…-dadogott.

-Miértlennél te a felelős?-néztem a Jégemberre.

-Merthagytalak versenyezni. Nem lett volna szabad ennyire felelőtlenneklennem. Le kellett volna beszélni téged.

-Nemsikerült volna semmivel. És senki nem felelős a baleset miatt.Csinálhattatok volna akármit, én akkor is beültem volna abba agokartba és végigmentem volna.-adtam egy puszit a mellettem fekvő férfi ajkaira.- Mostaz a legfontosabb, hogy segítsetek. Dr. Omaro 2 nap múlva kiszedi avarratokat és utána megint a pokolban fogom érezni magam.

-Neis említsd!-kérte Mark kissé idegesen.- Nemleszek képes ismét azt mondani minden alkalommal, hogy folytasd.Most nem.

-Akkormajd én megteszem!-szólt Kimi.- Márelőre félek attól a fájdalomtól, amit az fog okozni, hogyszenvedni látlak, de nem hagyom, hogy feladd.

-Köszönöm!Mindkettőtöknek, hogy velem vagytok!-mosolyodtam el halványan. Mind a hárman tudtuk, hogy azelkövetkezendő hónap nem lesz egyszerű és lelkileg kell erősnekmaradnunk, de azt is tudtuk, hogy egymásra mindig számíthatunk ésez erőt adott.

29.rész

Avarratokat 3 nap múlva szedték ki, az edzés utána kezdődött. Azelső napon a fájdalom elviselhetetlen volt. Ahogy Markkal elkezdtüka gyakorlatokat, élesen felsikítottam. Paula ijedten rohant fel akonyhából.

-Lányom,minden rendben?-kérdezte. Könnyes szemekkel kapaszkodtam a Kimi karjaiba.

-Anya!Nincs semmi baj, megoldjuk.-mondta a férfi, miközben próbálta elfojtani a könnyeket. Tudtanagyon jól, hogy neki is nehéz lesz, de csak ekkor döbbent rá,hogy mennyire. Közben Mark folytatta a munkát velem. Aznap alig egyórányit tornáztam, de a nap hátralévő részébenhasználhatatlan voltam. És lelkileg sem tudtam elviselni a terhet.

-Kimi!-suttogtam este, miután már lefeküdtünk aludni.

-Mondd,kicsim!-érintette meg az arcom.

-Énnem bírom ezt a fájdalmat! Meg akarok halni!-mondtam sírva.

-Eztfelejtsd el! Együtt fogjuk elviselni a fájdalmat és utána együttöregszünk meg. Felejtsd el, hogy itt hagysz engem a nagyvilágban!-húzott magához és reggelig el sem engedett. Ez minden este ígyfolytatódott, majd miután már elindult a javulás, az effajta„beszélgetések” áttevődtek a torna időszakára. Az időpedig csak telt, elmúlt a karácsony és a szilveszter is. Már 3hete voltam a Räikkönen házban, mikor az edzés alatt akönyörgésemre nem kaptam választ. A Jégember csak nézett rám,majd hirtelen felállt és ott hagyott a nappaliban. Aznap nem voltvelünk Mark, mert valamit el kellett intéznie Helsinkiben.

-Kimi!-kiabáltam utána kétségbeesetten és elindultam az ajtó felé. Ajárásom még nagyon labilis voltam, néhány lépés után el isestem.- Kimi!-kiáltottam újra a nevét és ököllel ütöttem a padlót,miközben zokogtam.

-Hé,hé, hé!-lépett mellém valaki. Gyengéden felemelt és letett a kanapéra.

-Rami!-nyögtem ki nagy nehezen és a vállára borultam.

-Azöcsém éppen most viharzott el, úgyhogy hiába hívod, nem hall.-simogatta a hátam. Szép lassan megnyugodtam egy picit.

-Hogykerülsz ide?-emeltem rá a tekintetem. Nem láttam újév óta.

-Kriistinávalúgy döntöttünk, hogy ide költözünk Espoo-ba, mert túl messzevagyunk a szüleinktől és a családunk többi tagjától. Anapokban fogjuk aláírni a szerződést, és emiatt vagyok itt. Tihogy haladtok?-nézett a lábamra.

-Afájdalom már mindennapos, megszokott, mégis menekülni akarok.-hajtottam le a fejem.

-Kimpaapedig már nem bírja lelkileg, ugye?-emelte fel a fejem.

-Nemtudom. Mostanában nagyon keveset beszélünk, csak élünk egymásmellett. Olyan, mintha a szerelmünk már nem létezne.

-Ilyetne is mondj!-szólt rám egyből.- Aszerelmetek örök életű. Történhet akármi, soha nem fog elmúlni.

Ramiott maradt velem és segített befejezni a Mark által kiszabottgyakorlatokat. Nem sokkal 11 után megjött Paula is, aki Mattinaksegített valamit a munkájában. A nap pedig szép lassanvánszorgott, vacsorára Mark is hazatért. Egyedül Kimi miattaggódtam, de nagyon, mert semmi életjelet nem adott magáról. Este10-kor viszont megszólalt a mobilom, amit Heikki küldöttkarácsonykor.

-Kicsim?-szóltam bele reménykedve. Vonalas készülékről hívtak.

-Sajnosnem. Leena vagyok.-szólt bele kishúgom.

-Szia!-szomorodtam el.

-Miattahívlak, bár megkért, hogy ne tegyem. Ott van Heikkinél, nincssemmi baja, csak lelkileg készült ki. Azt mondta, hogy rosszulviseled a rehabilitációt és hiányzik a lelki erőd. Engem ezzelnagyon megijesztett és szeretnélek már látni.-csuklott el a hangja.

-Aza kevés lelki erőm, ami van, azt is mind tőle kapom. Mondd megneki, hogy jöjjön vissza, mert nélküle nem fog menni!-kértem.

-Megmondom.Nagyon hiányzol! Szeretlek!-köszönt el pityeregve.

-Énis szeretlek! Szia!-köszöntem, majd bontottam a vonalat.

Ismeretlen ismerős - 26-27. rész

2012-03-07T19:36:00.002+01:00

26.rész

Másnap,mikor felébredtem, azt hittem, az egész csak egy álom volt. Deahogy szétnéztem, minden reményem elszállt. A kórházikórteremben feküdtem, a lábam még mindig be volt kötve. Azértvolt a dolognak egy pozitív oldala is. Kimi ott ült az ágyammellett a fotelben és aludt. Ránéztem az angyali arcra és aszívem sebesebben dobogott. Viszont eszembe jutott, hogy ez aboldogság mégsem lehet annyira felhőtlen, mert még nem ismeri atitkomat.

-Valamibaj van?-kérdezte lágyan. Észre sem vettem, hogy felébredt.

-Nem,vagyis a nyilvánvaló tényeken kívül nincs semmi.-feleltem.

-Megyek,megkeresem Kaarlo-t, hogy minél hamarabb mehessünk.-adott egy puszit és magamra hagyott. Gyorsan megtalálta a dokit is,aki megnézett egy-két dolgot, majd elment megírni azárójelentésemet. Én pedig neki kezdtem volna öltözni, csakhogyott volt Kimi.- Segítek.-lépett mellém. Ettől féltem a legjobban. A titkom ki fog derülni,ha csak nem ment meg valaki. Már vette volna le rólam a pizsamafelső részét, mikor nyílt az ajtó.

-Sziasztok!-jött be Leena. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Kicsim!Jobban örülnék neki, ha most a húgom segítene.-néztem a férfire. Ő csak megrántotta a vállát, adott egy aprócsókot és magunkra hagyott minket.- Alegjobbkor jöttél.-néztem a lányra.

-Vettemészre.-felelt és ő segített öltözni. Miután készen lettünk ésmegkaptam a zárót, elindultunk haza. Egyenlőre Kimi vitt akezében, hogy még véletlenül se erőltessem meg a lábam. Otthonpersze mindenki várt, és Sebastian is folyton a telefonon lógott,hogy kiderítse, mi a helyzet. Mikor már otthon, szeretett emberekközött voltam, én is beszéltem vele, megnyugtattam, hogy túlélem,ne aggódjon. Utána felhívtam Tonit és Attét is, mert ők istudni akartak mindenről. Velük is beszéltem néhány szót, majd amellettem lévőkre fordítottam a figyelmet.

-Mark!Könyörgöm, ne legyél ennyire letörve!-néztem nevelőapámra.- Nekemis nehéz, de valahogyan majd megoldjuk. Együtt.

-Tudom.-felelt halkan.- Deitt nem maradhatunk. Egy nyugodt hely kellene, ahol nem zavar senki.

-Akkorhazamegyünk.-mondta Kimi.

-Mégishová? Hannah most van otthon.-szólt közbe Heikki is.

-Nemmaradhatok itt, túl sokan vagytok körülöttem. És nem akarom,hogy lássátok, ahogy szenvedek. Tudom, hogy mivel jár ez asérülés. Rengeteg lesz a fájdalmam és csak ti is rosszuléreznétek magatokat.-pillantottam körbe.- ElmegyekKimivel és Markkal.

-Féltelek.-ölelt át Heikki.

-Miattamne aggódj. Majd hívlak.-bújtam oda hozzá. Utána Catherine, Sonja és Leena összepakoltaknekem egy adag holmit, hogy el tudjunk menni még aznap. Úgy volt,hogy azzal a kocsival megyünk, amivel a 2 férfi jött.

-Nevigyük mégis a Ferrarit?-kérdezte a Jégember.

-Miértis vinnénk?-néztem rá. A karjaiban tartott, kinn álltunk a ház előtt.

-Talán,mert ha rendbe jössz, úgyis azt akarod majd vezetni egyből.

Bekellett látnom, igaza van, így végül 2 autóval mentünk. Mimentünk a kocsimmal (bár azt mondtam, hogy nem vezetheti egy jódarabig) és Mark jött azzal, amivel Helsinkibe érkeztek. Az útonEspoo-ba el is aludtam, pedig igazán nem kellett messzire mennünk.A kedves kisvárosban egy csodaszép családi ház előtt álltunkmeg. Ajax pedig ott ugrándozott a kerítésen belül. Megörültem akutyának, megnyugtatott a jelenléte. Még mindig Kimi volt, akivitt, mert aznap nem akartak terhelni a mozgással. Ahogy a ház felétartottunk, kinyílt a bejárati ajtó.

-Hannah!Mi történt veled?-jött elénk Rami.

-Tegnapvolt egy gokartbalesetem.-feleltem. Bementünk a házba. A nappaliban volt mindenki, beleértveebbe Kimi szüleit, Mattit és Paulát, Rami feleségét, Christinát,és a két kicsit, Juustut és Titust. Mindenkinek be lettem mutatva,szerencsére jól fogadták és abból sem volt baj, hogy maradok.

-Eza legmegfelelőbb hely, hogy rendbe gyere.-mosolygott rám Paula.- Anyüzsgés is kisebb, ha nincsenek itt Ramiék a gyerekekkel.

-Énörülök, hogy megismerhettem őket, ma már úgysem csinálunksemmit.-mosolyogtam én is. Beszélgettünk még egy darabig, majd Kimifelvitt a szobájába, hogy le tudjak pihenni, mert nagyon el voltamfáradva. El is aludtam és valamikor az esti órákban ébredtem felegy olyan hangra, ami megrémített.

27.rész

Egynyugodt, kellemes álomból riadtam. És alig nyitottam ki aszemeimet, meghallottam a hangot. Egy olyan hangot, amelyről azthittem, nem nagyon lesz alkalmam hallani.

-Jóestét mindenkinek!-köszönt a hang tulajdonosa. Ijedten néztem körbe, olyan volt,mintha itt állna mellettem.

-Temeg mit keresel itt?-szólalt meg Kimi is idegesen.

-Csakvan valami, amit el akarok mondani neked a kis barátnődről.-felelt a vendégünk. Tudtam, hogy azonnal vége a kapcsolatunknak,ha hagyom, hogy beszéljen. Tudtam, hogy le kell mennem hozzájuk.Feltornáztam magam az ágyról és nagy nehezen függőlegeshelyzetbe kerültem. Elindultam az ágyba támaszkodva az ajtó felé,de ahogy elértem az ágy végéhez, be kellett látnom, hogyreménytelen a próbálkozásom. Mindösszesen 3 lépést kellettmegtennem, de nem volt semmi, amibe kapaszkodhattam volna. Mégismegpróbáltam. Az első lépés sikerült, a második is, és akilincs már csak karnyújtásnyira volt előttem. Ekkor történtmeg a baj. Kinyújtottam a kezem magam elé, próbáltam elérni azajtót, de nem voltam elég közel. Elestem és csúnyán beütöttema lábam. A fájdalomtól kétségbeesetten sikítottam fel.

-Hannah!-kiáltott egyszerre Kimi és Mark, majd egyszerre kezdtek rohanni azemeletre. Alighogy kinyitották az ajtót, észre is vettek.Zokogtam, és az arcom eltorzult a fájdalomtól.

-Paula,kérlek, hozz egy kis vizet!-kiabált Mark, miközben a szobájába rohant a gyógyszeremért.Közben Kimi visszafektetett az ágyra.

-Nincssemmi baj! Itt vagyok!-ölelt magához és a szemeiben megjelent egy könnycsepp. Közbenfelért a vízzel Paula és nevelőapám is visszatért afájdalomcsillapítóval, amit be is vettem.

-Mindjártjobb lesz! Tudod!-szorította meg a kezem Mark. Mély levegőt vettem és próbáltamkizárni a fájdalmat. Néhány pillanat múlva el is kezdett hatni agyógyszer.

-Milyenmegható!-nevetett fel gúnyosan a hang tulajdonosa. Kinyitottam a szemem ésmegláttam az ajtóban álló Jennit.- Aranyos,hogy ennyire aggódtok érte.

-Hagydőt békén!-kiáltott rá Mark és kiment a szobából, mert csörgött atelefonja.

-Igazánszép lány, megértem, hogy tetszik neked.-nézett a nő a mellettem ülő férfire.- Deazt is tudod, hogy mit titkol?-lépett mellém. Erőm sem volt tiltakozni ellene. A keze elindult apulcsim ujja felé és fel akarta azt hajtani. De alig ért aruhámhoz, meg is torpant. A Jégember elkapta a csuklóját.

-Mitakarsz vele?-kérdezte szinte suttogva.

-Csakmeg akarom mutatni, hogy mit rejteget.-felelt Jenni.

-Hiábastrapálod magad, már tudok róla.-hazudott a nő szemébe. Tudta, hogy bármit is akar mondani a nő,most Hannah mellett kell állnia.

-Tudszróla?-engedte el a pulcsim ujját.- Ésnem szólsz hozzá semmit?

-Megbeszéltük,hogy miért tette és nekem ennyi elég. Nem tudsz meglepni,bármennyire is akarsz. Mi mindent elmondunk a másiknak. Ebben mása kapcsolatunk, ha nem nézzük azt az apró tényt, hogy te nemszerettél engem.-állt fel a férfi mellőlem.

-Nerágalmazz! Nagyon szerettelek, csak nem voltál mellettem, mikorszükségem lett volna rád.-váltott hirtelen szomorúba a nő.

-Elégvolt a drámából, Jenni! Senki nem kért meg arra, hogy ide gyere,itt az ideje, hogy távozz.-jelent meg az ajtóban Matti.- Ésha még egyszer a fiam, a családom vagy Hannah közelében látlak,nem állok jót magamért.

Anő sértődötten nézett először ránk, majd az apósára, végültávozott. Mi pedig kettesben maradtunk.

-Miérthazudtál?-kérdeztem halkan a férfit magam mellett.

-Mertérted még hazudni is érdemes. Nem akartam, hogy úgy érezze, hogyfölényes a helyzete és hogy van olyan, amit nem tudok rólad.-simogatta meg az arcom.

-Lehet,hogy utálni fogsz azért, amit tettem. De azt akartam, hogy mindigvelem legyenek azok, akik az életemben a legfontosabbak.

-Kicsim,miről beszélünk?

-Segítslevenni a pulcsimat!-kértem. Felültetett és gyengéden levette rólam a kértruhadarabot, majd visszafektetett. Mivel rövid ujjú póló voltrajtam, a két karomat nem fedte semmi.- Csaknézd meg az alkarjaimat, és megérted, mi a titkom előtted.

Éreztem,ahogy a keze gyengéden megérinti az alkarom és kissé feljebbemeli, hogy megnézze, mit is titkolok. Bár csak az éjjeliszekrényenégett a lámpa, a 2 tetoválás tökéletesen kibontakozott előtte.

Ismeretlen ismerős - 23-25. rész

2012-03-06T16:12:00.002+01:00

Sziasztok! Tudom-tudom, tegnap kellett volna jönnöm :$ Ki lehet titeket engesztelni mondjuk +1 résszel? :$ :)

--------------------------------------------------------------------------

23.rész

Averseny első 3 fordulója nem nagyon viselt meg, fényévekkelnyertem és sikeresen bejutottam a legjobb nyolcba, aholtermészetesen ott volt Tobias és Atte is. Majd jött a sorsolás,hogy ki kivel mérkőzik. Éppen Markkal beszélgettem, mikor odaértmellénk Atte egy papírral.

-Nagylány!Nem lesz egyszerű a folytatás.-nyújtotta felém a lapot. Megnéztem, hogy ki lesz az ellenfelem.Jordan Smith.

-Kia fene ez a pasas?-kérdeztem tőlük, mert fogalmam sem volt.

-Az,ott.-termett mellettem Kimi és egy bizonyos pontba mutatott. Ottálldogált egy 20 év körüli srác.

-Gyakranversenyeztem ellene, nagyon erőszakos a stílusa és bármire képesa győzelemért.-nézett rám a srác.

-Neaggódjatok, megoldom.-pillantottam körbe, majd irány a pálya. Beszálltam a Kimigokartjába és megtettem a felvezető körömet. Megálltam arajt-cél egyenesnél, és vártam a jelzést, ami a versenyindulását jelenti. Majd amint a lámpák elaludtak, beletapostam agázba. Atténak igaza volt, körönként legalább kétszerkoccantunk. Élet-halál harcot vívtunk és nem lehetett tudni, hogyki nyer. Az utolsó kör végén én voltam elöl és sikeresen nekemkoccant hátulról úgy, hogy majdnem a betonfalban álltam meg.Miközben kiszálltam, a srácok egyre közeledtek. Kimi és Heikkiért oda először.

-Mindenrendben, hugi?-kérdezte unokatesóm, míg barátja a sisakot szedte le a fejemről.

-Neméppen, iszonyatosan fáj a nyakam.-néztem rájuk könnyes szemekkel. Ekkor ért oda hozzánk Mark.

-Hannah,mi a baj?-riadt meg.

-Ugyanaz,mint nekem Monzában tavaly. És nincs egy napod, hogy orvosold abajt.-pillantott rá a pilóta.

-Akkormenjünk valami nyugodt helyre!-indult el nevelőapám és jött velünk Kimi is.

-Tobias,Atte, sok sikert!-mondtam nekik, de nem mertem hátra fordulni. Végül az orvosiszobában kötöttünk ki, ahol Mark egyből elkezdte masszírozni anyakam, miközben a Jégember beavatott abba, hogy milyenmozdulatokkal vigyázzak.- Ésmi lesz a kocsival? Így nem tudom vezetni.-pillantottam a férfire, aki előttem guggolt. Válaszra nyitotta aszáját, de ekkor kopogtak, majd egy ismeretlen férfi nyitott be.

-Kimi!Beállítottuk a másik gokartot is ugyanúgy, már használatrakészen.

-Ésez még javítható?-fordult oda.

-Persze,csak kell egy kis idő.-felelt az idegen.

-Köszi,Bo! Sokat segített!-intett neki Kimster, majd a pasas távozott is.- Ennyivolt az egész. A szerelőm elintézte, nem lesz gond.

-Holvan Fredrik?-néztem mélyen a férfi szemébe.

-Mitérdekel az téged?-állt fel mérgesen a finn.

-Csakazt gondoltam, hogy itt a helye mellettem, mert mégiscsak abarátom.-mérgelődtem.

-Nemengedtem be. Nem akarom a közeledben látni. Nekem nagyon gyanús aza pasi.-fordult el tőlem.

-Nemérdekel, hogy mit gondolsz, most azonnal látni akarom őt.-kiabáltam és 2 perc múlva meg is jelent előttem Fred kisséfeldagadt szájjal. Megölelt, adott egy csókot és el sem mozdultmellőlem. Fél óra múlva pedig befutott Leena.

-Nagyonnagy elődöntők és döntők lesznek.-lépett oda Kimi mellé.- Atteés Tobias simán nyertek, a negyedik, aki benn van, egy 16 évesHannes nevű fiú. Hannah, neked Tobival kell küzdened.

-Tobival???-kerekedtek el a szemeim.-Nem akarok ellene menni!

-Hugi!Nem lesz baj, én örülök, ha te leszel a legyőzőm.-lépett be a bátyám is.

-Tudom,de ez akkor is,…… abszurd.-álltam fel és óvatosan megmozgattam a nyakam. Kifejezetten jobbvolt.-Köszi, Mark!

-Nincsnyafogás, csak verseny! És gyere, mert csak 10 percünk maradt!

Mindannyiankimentünk és ahogy eltelt az a 10 perc, ismét a pályán kellettlennem. És ahogy azt a többiek megjósolták, Tobias alul maradtvelem szemben. Utána azért szurkoltam, hogy ne Atte legyen azellenfelem, mert nem akarok még egy olyan ember ellen küzdeni,akivel jóban vagyok. Ez nem jött be, az ellenfelem Atte Mustonenvolt. Ekkor volt a legnagyobb szükségem egy barátra vagy egysegítő kézre. És ez ismét Kimi volt, aki a rajt előtt megjelentegy sisakkal a kezében. Odaléptem hozzá. A minta ugyanaz volt,mint a múltkor, de a bukó új.

-Soksikert! A tiéd!-adta oda és egy puszit nyomott az arcomra. Egy kicsit több erővelálltam oda a rajthoz és vártam, hogy megkezdődjön az utolsónagy verseny egy vérbeli pilóta ellen.

24.rész

Életemegyik leghosszabb 20 percét éltem át. Már az elejénpillanatonként előzgettük egymást, majd később már körökigmentünk egymás mellett. Közben a koncentrációm is egyre csökkenta nyakamat hasogató fájdalom miatt- hiába mondta Kimi, hogy mit necsináljak, nem volt erőm emlékezni rá és egyre nagyobb volt aterhelés. Az ájulás szélén álltam, mikor elértünk az utolsókörbe. Még volt annyi erőm, hogy utoljára rálépjek agázpedálra, elhúzzak Atte mellett és nyerjek. De ez volt azutolsó, amire emlékszem. Ahogy beértem, a gokart felettelvesztettem az irányítást és beleálltam a falba. Atte fékezveállt meg mellettem és szállt is ki, mert látta, hogy baj van.Közben Kimi sem tétlenkedett, már a fal tetején volt, hogy ottlehessen mellettem. Közös erővel szedtek ki az autóból.

-Hannah!Kicsim! Kérlek, szólalj meg!-könyörgött Kimi, miközben a bukómból hámozott ki.

-Toni!Hívjatok mentőt!-kiabált Atte a többiek felé.

-Mark!Gyere gyorsan! Kellessz!-kiáltott a Jégember is, miközben már a pulcsiját hámozta lemagáról, hogy a fejemen lévő vérző sebre tegye. Közbennevelőapám is odaért.

-Alába megsérült. És ugyanott, ahol nyolc éve!-esett kétségbe, mikor meglátta a bal lábamat véresen. Gyorsanelszorította, hogy ne legyen nagy a vérveszteségem, majd megjötta mentő is és azonnal kórházba szállítottak. Persze mindenkiutánam akart jönni.

-Nemmehetünk mindannyian, túl sokan lennénk.-mondta Toni, aki a leginkább tisztán tudott gondolkozni.- Aztmondom, hogy menjen Mark és Leena, és ők majd szólnak, hogy mivan.

-Toni!Könyörgöm, te is nagyon jól tudod, hogy…-kezdte Kimi, de barátja leintette.

-Tudom,de most rájuk van szüksége. Hidd el, nem lesz baja. Gyere!-indult el. Mindenki belátta, hogy a férfinek igaza van, ígykétfelé váltak. A testvérem és a nevelőapám a kórházba, atöbbiek Heikki-hez mentek. Eközben engem már be is vittek aműtőbe, hogy rendbe hozzák a sérüléseimet. Az orvos, akiműtött, akkor még nem tudott sokat rólam, csak hogy agokartversenyen sérültem meg. Mindössze csak egy órát voltam aműtőben, utána be is vittek egy kórterembe. Az orvosom pedigelment megkeresni a hozzátartozóimat. Ekkor futott össze Markkal.

-KaarloOramo? Tényleg te vagy az?-lepődött meg nevelőapám.

-Mark?Te mit keresel itt? Ugye, nincs semmi gond?-állt meg egy pillanatra a férfi.

-Anevelt lányomat hozták be. Gokartversenyen…

-Neis mondd tovább!-szólt közbe Kaarlo.- Mosthozták ki a műtőből, minden rendben ment, de ha a lábán lévősebből kiszedjük a varratokat, akkor legalább 3 hét arehabilitációs folyamat.

-Tudom,egyszer már végigcsináltuk együtt.-hajtotta le a fejét.- Megtennélvalamit? Felhívnád Kimit, hogy megnyugtasd, nagyon aggódik Hannahmiatt.

-Persze,ez egyértelmű.-bólintott az orvos, majd elment az irodájába, ahonnan fel is hívtaa régi jó ismerőst. Hallotta, hogy barátja mennyire aggódik alány miatt, de nem kérdezett rá az okára. Előbb vagy utóbbúgyis kiderül.

-Monddmár, mi van!-sürgette Kimit Sonja.

-Azorvosa hívott, Kaarlo. Egy régi jó ismerősöm, és azt mondta,hogy nem lesz baj, rendbe fog jönni.-ült le a kanapéra és az arcát a kezébe temette.

-Kimi,én sajnálom.-ült le mellé Atte.

-Ugyanmár, ne hülyéskedj! Neked ehhez semmi közöd! Ezt a fájdalomokozta. Inkább nekem nem lett volna szabad hagyni, hogyversenyezzen.

-Eléglegyen!-szólalt meg Heikki, először, mióta hazaértek.- Senkinem hibás. A dolgok csak megtörténtek, és most az a dolgunk, hogymellette legyünk.-állt fel.

-Fredrik!-szólalt meg Tobias.- Ezrád nem vonatkozik. Hagyd Hannah-t, jobb neki nélküled.-nézett rá a bátyám az említettre.

-Eztmajd ő eldönti.-szállt be a vitába a férfi.

-Nem.Ezt neki nem kell eldöntenie, mert nem szeret.-mondta Catherine.

-Miértnem hagytok békén?-ugrott fel a fotelból.

-Túlságosanrámásztál Hannah-ra. Ő maga mondta, hogy elege van belőled. Éserről ennyit. Többé ne gyere ide, mert nem engedlek be!-nyitotta ki az ajtót Heikki. Fredrik még szétnézett egyszer, majdduzzogva távozott.

25.rész

Egyfehér, félhomályos szobában ébredtem. Először azt sem tudtam,hogy mi történt velem, majd szép lassan tisztulni kezdett a kép.Eszembe jutott a verseny, a fájdalom és az ütközés. Nem tudtam,hogy miként jutottam oda, ahol voltam, de tovább nem tudtamgondolni a dolgot, mert éles fájdalom hasított a lábamba. Nemakartam elhinni, hogy ismét az vár rám, ami 8 éve. Ekkorhallottam meg egy hangot.

-Tudom,de rendben lesz, hidd el……… Nem kell jönnöd……… Mark ismondta, hogy…… Jó, akkor majd találkozunk. Szia!-sóhajtott a kishúgom.

-Leena.-mondtam ki halkan a nevét.

-Hannah!Annyira jó, hogy felébredtél.-lépett egyből mellém.

-Holvannak a többiek?-kérdeztem erőtlenül.

-Mindenkiotthon van. Nem jöttek be, mert túl sokan lettünk volna. Mark ittvolt melletted végig, de hazaküldtem, mert nagyon megviselte, amitörtént.-ült le mellém.

-Miért?Mi a baj?-kezdtem aggódni.

-Abal lábad… megint végig kell csinálnod a rehabilitációt.

-Nem.Azt nem bírom ki még egyszer. Az a fájdalom elviselhetetlen.

-Muszájlesz megcsinálnia, kisasszony, ha ismét lábra akar állni.-lépett be egy orvos.- KaarloOramo vagyok, a kezelőorvosa. Örömmel látom, hogy felébredt.

-Képtelenvagyok rá.-ültem fel könnyes szemekkel.

-Hannah!Küzdenie kell! Az életéért!-vette a kezébe a kórlapot.- Holnapelvégzünk még néhány rutinvizsgálatot, utána hazamehet.-mondta és otthagyott minket.

-Markezért ment el, igaz?-törölgettem a szemem.

-Mikormegtudta, hogy pont ugyanaz a sérülésed, ami a balesetetek után,teljesen összetört. Megszólalni sem tudott percekig és utána iscsak azt hajtogatta, hogy ő sem lesz képes végigcsinálni, merttudja még egyszer végignézni ugyanazt a szenvedést.-hallgatott el.- Nézd,én nem tudom, hogy mit éltél át. De abban biztos vagyok, hogy nemadhatod fel. Harcolnod kell a visszakapott életedért, acsaládodért, a szerelemért és önmagadért.

-Tudom…-csuklott el a hangom. Vettem néhány mély levegőt, hogyvisszatartsam a könnyeimet.- Beszéljünkvalami másról, kérlek!

-Ahogygondolod.-egyezett bele Leena.

-Voltvalami otthon?-pengettem meg egy nyugodtabb témát.

-Heikkikidobta Fredriket a házból és megmondta neki, hogy már te sembírod őt.-felelte csevegő hangon kishúgom.

-Éserre mi volt a válasza?-érdeklődtem.

-Pattogott,hogy neked kellene ezt elmondanod, de azt hiszem, hogy miután Kimielintézte őt, nem fogja megkockáztatni. A szája eléggé csúnyánnézett ki, mikor utoljára láttam.

-Végrevalami jó. Kezdtem tényleg unni. Főleg, mióta szakított abarátnőjével. Azóta nagyon rám mászott. Pedig nagyon jóltudta, hogy nekem nem kell. Nem ő kell.-sóhajtottam és ránéztem a karomra. Szerencsére a kórházipizsama hosszú ujja takarta a tetoválásaimat. És amint felnéztem,kinyílt az ajtó.

-Kicsim!Végre ébren vagy! Én annyira aggódtam érted!-rohant oda hozzám Kimi. Csak néztem nagy szemekkel Leenára. Majdészrevettem a Jégember kezében lévő kocsikulcsot.

-Hogykerül hozzád a Ferrarim?-döbbentem meg és kivettem a kezéből a kulcsot.

-Markadta oda.-rántotta meg a vállát.- Nyugi,nem hajtottam meg nagyon.-mosolyodott el.

-Felejtsdel, hogy még egyszer vezeted a közeljövőben.

-De,Hannah, te sem…-kezdett bele óvatosan Leena.

-Tudom.-kiáltottam fel elkeseredetten. Ismét eszembe jutott a bajom.

-Hannah!Nem adhatod fel! Újra végig fogod csinálni.-nézett rám Kimi.-És én végig melletted leszek, egy pillanatra sem hagylak majdmagadra.-hajolt közelebb és megcsókolt.

Novellaíró pályázat

2012-03-05T11:38:00.004+01:00

"Before the worst, before we mend

Before our hearts decide

It's time to love again.

Before too late, before too long,

Let' try to take it back

Before it all went wrong"

Sziasztok! Itt is a novellaíró pályázat felhívása:

A novella címe: Mielőtt minden rosszra fordult

A novella hossza: 1 és 10 oldal között

Beküldési határidő: március 30.

A levélbe írjátok bele, hogy milyen néven szeretnétek viszont látni majd a műveteket az eredményhirdetés után. :)

A novellákat egy 3 tagú zsűri fogja értékelni. A neveket egyedül én fogom tudni, számokkal látom el a novelláitokat, így kapja meg a zsűri, valamint először így kerülnek fel a blogra, hogy szavazással kiválaszthassátok a közönségdíjast.

Nyeremények:

3. hely és közönségdíj: az új történet első 2 fejezete

2. hely: az új történet első 3 fejezete

1. hely: az új történet első 4 fejezete

Remélem, hogy kedvet kaptok hozzá, mert elég sokan szavaztatok arra, hogy írnátok nekem. A műveket e-mailben vagy facebook-on várom. :)

Jó alkotást!

Ismeretlen ismerős - 21-22. rész

2012-03-04T20:49:00.001+01:00

Sziasztok! Meglett az 5 komment, itt is a két rész. :) Nem vagytok ám elfelejtve. :) Holnap délelőtt kiteszem a novellaíró pályázat részleteit is. :)

És akkor egy válasz Bimbicsinek: Igen, még "anno" fenn volt ez a történet a gportal-os oldalon, onnan lehet ismerős. :)

---------------------------------------------------------------------------------

21.rész

Széplassan teltek a napok és már csak azt vettem észre, hogy decemberközepe van és egy hónapja vagyok otthon. Leenával szinteelválaszthatatlanok vagyunk, mindent együtt csinálunk. Tobias ésSonja is állandó vendégek a két kicsivel együtt, akiket imádok.Heikki és Chaterine is jól megvannak, és sikerültösszebarátkoznom a lánnyal. Sebastian pedig néhány napjahazautazott a családjához, úgyhogy ő a kis csapatunk hiányzója.Kimiről mindösszesen annyit tudok, amennyit Heikki szokott mondani,miután beszélnek. Jól van, él még, Mark is szuperül van, stb.Karácsony előtt egy héttel, egy szerdai napon unokatesóm reggel7-kor a legnagyobb zajt csapva ébresztett.

-Kiaz ágyból, Hannah!-húzta szét a függönyöket, majd elkezdett kihámozni atakarómból, amit a fejemre húztam.

-Hagyjálmár! Aludni akarok!-nyafogtam és küzdöttem a takaróért. Végül csak ő győzött.

-Gyerereggelizni, mert fél óra múlva itt lesz Leena is.-ment ki. A fürdőben letusoltam, majd felöltöztem és lementem akonyhába enni. Mikor húgom is befutott, Heikki hajlandó volttájékoztatni minket arról, hogy mi a program.- Agokartpályán verseny lesz és oda megyünk, mert meg vagyok hívva.De lassan indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni.

Gyorsanösszeszedtük magunkat, majd irány a pálya, ahol találkoztunkSonjával és Tobias-szal. Együtt mentünk be. Hatalmas tömeg voltmár ekkor, fél 9-kor is.

-Ezszuper!-lelkesedtem. Nagyon tetszett, hogy ennyi ember jött el.

-Ésversenyezni nincs kedved?-kérdezte valaki mögöttem.

-Fredrik!Te mit keresel itt?-lepődtem meg és megöleltem a férfit.

-Gondoltam,itt megtalállak. Régen láttalak.-adott egy puszit.- Ésnem tudom, hogy hogyan álltok a „nagy szerelemmel”.

-Nemnagyon tudok róla semmit.-rántottam meg a vállam.

-Nekemmindegy. És mit szólsz ahhoz, hogy versenyezz?-tett elém egy jelentkezési lapot.

-Ezegy jó ötlet. Ha megverted Hamiltont, ez semmi lesz neked.-nézett rám Leena.

-Nemis tudom…-hezitáltam.

-Akkorminek hoztad magaddal az overálodat?-kérdezte meglepve Sonja.

-Jólvan. Ha mindenki ennyire akarja.-adtam be a derekam és gyorsan kitöltöttem a papírt.

-Megyek,leadom a nevezést, addig öltözz át.-mosolygott rám Fred és eltűnt a tömegben. Én meg elmentemöltözni, amivel gyorsan meg is voltam. Mire visszaértem, mégtöbben lettek az emberek. És nekünk is voltak új vendégeink.

-Toni!Atte!-örültem meg a két ismerősnek.

-Meginta pályán?-kérdezte Atte nevetve.

-Csakis.-öleltem meg őket. És akkor vettem észre 2 közeledő alakot.- Őis itt?-néztem gyanúsan Heikkire.

-Nememlítettem?-vágott ártatlan képet. Mark és Kimi pedig egyre közelebb ért.

-Nagya szerelem, ugye, Mark?-kérdezte a srác egy hatalmas mosollyal az arcán.- Akkorhol van az állítólagos barát?

-Biztositt lézeng valahol.-felelt Mark, miközben körbenézett.

-Nemtudsz meglenni nélkülem, bajnok?-kérdeztem kihívóan.

-Tudod,annyira ellenállhatatlan vagy.-felelt ő is merészen.- Úgyhallottam, hogy találtál magadnak valakit.

-Nemis akármilyen pasim van.-léptem hozzá közelebb.

-Ésmerre járkál a te tökéletes férfid?-kérdezte gúnyosan és körülnézett.

-Hannah!-jött felénk az említett.-Itt hagylak fél pillanatra és máris egy halom pasi vesz körül?-kérdezte és megállt Kimi mellett.

-Ugyan,szivi. Tudod, hogy téged senki nem körözhet le.-mosolyogtam a férfire, aki odalépett hozzám és szenvedélyesenmegcsókolt. Nem tiltakoztam ellene, mert biztos voltam benne, hogy apilóta, akire szükségem van, halálosan féltékeny. És nem istévedtem. Mikor szétváltak az ajkaink, rápillantottam aJégemberre, aki nem is volt annyira hideg. Az arca kipirosodott, aszeme izzott a dühtől és látszott rajta, hogy szíve szerintminimum betörné Fredrik orrát.

22.rész

Atervem most kezdett csak életbe lépni. Kimi féltékenysége igazánnem lepett meg, de az, hogy nem tudta elrejteni, az igen. Párpillanatig farkasszemet néztünk egymással, végül elkapta atekintetét.

-Jólvagy?-kérdezte Fredrik. Csak én hallottam őt.

-Nemannyira. De majd túllépek rajta.-léptem oda a betonfalhoz. Éppen akkor hoztak ki néhány gokartot.Különlegesek lehettek.

-Hölgyeimés uraim!-szólt a bemondó.-A mai nap 3 különleges versenyző gokartja is rajthoz áll egy-egypilótával önök közül. Megkérem a tulajdonosokat, hogyfáradjanak ide mellém!

Kimi,Heikki és Toni egy emberként indult el a pályára. Közben nagyontanakodtak valamin, de ez csak akkor derült ki, mikor odaértek abemondó mellé. Mondtak valamit a bemondónak, majd mosolyogvaálltak mellette.

-Adöntés megszületett. A McLaren-Mercedes versenyzőjének, HeikkiKovalainennek a gokartját ma Atte Mustonen vezetheti…-itt mindenki ujjongott,- ToniVilander GT 2-es pilóta gépét Tobias Swan irányítja…-megint egy kis hangzavar,- avilágbajnok Kimi Räikkönen pedig egy meglepő döntést hozott,egy fiatal hölgynek, Lewis Hamilton legyőzőjének, HannahVoulera-nak adja át mára az autóját.

Egypillanatig döbbent csend volt, majd mindenki kiabálni kezdett. Éncsak néztem. Kimi pillantása tele volt reménnyel, szeretettel,bosszúvággyal és féltéssel. Lassan elkezdtek közeledni felénk,majd a Jégember a kezembe nyomta a mai nap programját. Csak egy óramúlva lesz az első versenyem.

-Miért?-néztem rá, miközben a kis csapat elindult a büfé felé.

-Teis tudod.-nézett rám és megsimogatta az arcom.

-Nem.Már nem tudom, hogy tényleg azért tetted-e ezt, amire gondolok.Már nem vagyok biztos benned.-gyorsítottam volna fel a lépteimet, de ő gyorsabb volt nálam.Elkapta a karom és maga felé fordított.

-Nekételkedj, kérlek!-húzott közel magához.

-Nemtehetek mást. Emlékezz csak az utolsó találkozásunkra. Nemfeleltél és ezzel annyi megválaszolatlan kérdést hagytál magadmögött, hogy muszáj kételkednem.-feleltem. Csak nézett rám, de álltam a tekintetét, bár nehezen.

-Tetszika tetkó a nyakadon.-váltott csevegő hangra.

-Enneksemmi köze kettőnkhöz.-pillantottam rá mérgesen és faképnél hagytam.

-Hannah,várj már! Sajnálom!-jött utánam.

-Hagyjmár békén! Nem érdekel, hogy mit akarsz!-kiabáltam.

-Mindenrendben?-kérdezte Fredrik.

-Ehhezneked semmi közöd, úgyhogy ne szólj bele!-mondta neki Kimi.

-Márbocs, de a barátnőmről beszélünk.-csattant fel a férfi.

-Sohanem volt a tiéd és nem is lesz.-felelt gúnyosan a Száguldó Finn.

-Atiéd még inkább nem lesz, hiszen nem vagy képes magad melletttartani egy nőt sem.-adta meg a kegyelemdöfést Fred. Indulni készültünk, de ez nemment olyan egyszerűen. Kimi odaugrott elénk és behúzott apasimnak. Bár az orrát nem törte el, a szája azért felrepedt éscsúnyán vérzett.

-Normálisvagy?-üvöltöttem le a fejét, majd leguggoltam.- Fred?Ugye nincs semmi komoly bajod?

-Nemhinném, csak felrepedt az ajka.-mondta Mark a szokásos, nyugodt hangon.

-Temeg tanulj meg viselkedni. És addig ne is gyere a közelembe, amígnem vagy képes kulturált emberként megjelenni.-szóltam oda a Jégembernek, majd elkísértem a férfit az orvosiszobába.

-Ténylegennyire durva volt, amit tettem?-nézett végig Kimster a jelenlévőkön.

-Csakannak tűnt, de megérdemelte.-felelte neki Leena.-Szerintem inkább csak rosszul esett a nővéremnek, hogy kitérsz aválaszadás elől és nem hagyod azt, akivel kicsit boldog lehet.

-Kicsit?-kérdezte a férfi és kishúgomra emelte a tekintetét. Választ nemkapott, de sejtette, hogy az van a dolog háta mögött, ami miattmegütötte Fredriket.

Ismeretlen ismerős - 19-20. rész

2012-03-01T20:13:00.000+01:00

19.rész

10óra lesz 5 perc múlva. Catherine és Heikki arra próbálnakrávenni, mondjam el, mit szeretnék tetováltatni. Semmit nem húztakki belőlem. Pontban 10-kor csengettek. A bátyám és a legjobbbarátnőm jött értem. Egyből el is indultunk. A külvárosbanálltunk meg egy szalonnál. Bementünk, Tobias beszélt néhányszót a pasassal, majd a függöny mögötti terembe léptünk. Egytökéletes tetkószalon volt.

-Tobi!De örülök neked!-jött ki a pult mögül egy barna hajú csaj és megölelte a bátyám.

-Hoztammagammal még 2 embert. Ő a feleségem, Sonja.-mutatott barátnőmre.

-Szia!Örülök, hogy megismerhetlek! Sokat hallottam már rólad.-mondta és adott egy puszit neki.

-Őpedig az imádott kishúgom.-nézett rám, majd vissza Katre, akinek elállt a szava.- Tudom,hogy mit meséltem, de kiderült, hogy ő túlélte a balesetet ésmiután megtudta, hogy ki is ő, hazajött.

-Nemsemmi egy család vagytok!-ámuldozott.-És? Kinek kell tetkó?

-Nekem.És nem is egy.-mosolyodtam el és felvázoltam a terveimet neki. A többiek csakbámultak. Kat kért néhány órát, hogy megrajzolhassa az elsőművet. Amíg ő alkotott, mi elmentünk egy pizzériába kajálni.

-HaKimi ezt megtudja…-nézett rám Tobias.

-DeKimi nem tudja meg.-vettem magam elé egy szelet pizzát.

-Miért?Előbb vagy utóbb meg kell mondanod neki.-vett el ő is egyet.

-Tudom,de majd elmondom akkor, mikor együtt leszünk. Addig nem kell tudniaróla. És te sem mondod el, ugye?-pillantottam rá.

-Nem,nem mondom el.-hajtotta le a fejét.

-Hamár Kiminél tartunk, van egy ötletem vele kapcsolatban.-szólalt meg Sonja is.

-Milyenötlet?-fordultam felé.

-Aztmondtad, hogy azt szeretné, ha pasiznál. Hát én kerestem nekedegy pasit, aki biztos nem fog beléd szeretni és aki tuti, hogy nemakar lefektetni.-mosolygott.

-Vana világon ilyen is?-ironizáltam.

-Egyrégi ismerősről lenne szó, akinek van barátnője, de nyitottkapcsolatban élnek, és azt mondta, hogy ez teljesen belefér.Gondoltam, megemlítem.

-Mégishogy hívják? És hogy néz ki?-tettem úgy, mint akit nagyon érdekel a téma.

-Aneve Fredrik és most lépett be az ajtón.-nézett a hátam mögé. Én is arra fordultam. Egy magas, sportos,barna hajú, jól öltözött férfi tartott felénk. „Nemis rossz.”-morfondíroztam.

-Sziasztok!-mosolygott ránk és le is ült.-Sonja! Mesélj nekem, mi lenne a feladatom.

-Féltékennyékellene tenni Hannah nagy szerelmét.-mondta egyszerűen a nő.

-Aznem lesz nehéz. De csak ha együttműködsz velem.-nézett rám a férfi.

-Persze,ez egyértelmű.-bólintottam. Nagyon reméltem, hogy a tervünk össze fog jönni éshamar visszakapom az én „nagy szerelmem”. Rajtam nem fog múlni,az biztos. Fredrik ott maradt, amíg meg nem kajáltunk, majd számotcseréltünk és mondtam, hogy majd hívom, ha szükség lesz rá.Tobiassal és Sonjával visszamentünk Kat-hez, aki hozzákezdett azelső tetkómhoz. Be kell vallanom, szörnyen fájt, de megérte.

-Jobb,mint amilyennek elképzeltem.-néztem a művét a bal alkaromon.

-Remélem,a többi is így fog sikerülni.-állt meg mellettem.

-Biztosvagyok benne! És köszönöm!-öleltem meg.

-Akkorvárlak vissza 2 nap múlva.-engedett el és elindultunk haza. Otthon persze Heikki egybőlmellettem termett. Percekig csak bámult szótlanul.

-Tudod,hogy ezt nagyon el kell rejtened, ugye?-mutatott a műre.

-Persze,hogy tudom. Nem szándékozom mindenkinek mutogatni. Máshol is megtudják nézni.-vettem fel egy pulcsit, hogy ne akarják minden percben a tetkóraterelni a szót. Tudtam, hogyha a másik 2 is elkészül, akkorleszek csak nyugodt. De mindenért meg kell dolgozni, jelen esetbentűrni kell a fájdalmat. De én erre is képes voltam, csak hogy acéljaimat elérjem. Tudtam, hogy ezek örök életemre velemmaradnak, de abban is biztos voltam, hogy nem fogom megbánni egyiketsem, hisz a szerelem, a ragaszkodás, a sok segítség és az életaz alkotók. Az élet, amelyet irányítanom kell, ha boldog akaroklenni. És nem fogok visszarettenni egyetlen akadálytól sem, mertakadályok nélkül nem lenne szebb a boldogság.

20.rész

Egyteljes hét telt el, mire készen lett minden kép a testemen. Katnagyon kedves volt, sokat beszélgettünk, sikerült elterelnie afigyelmemet a fájdalomról is. Otthon meg mindenki aggódott, hogysikerül-e majd eltakarnom őket. De azért Heikki is hálás volt,mivel a jobb alkaromon megjelent ő is. Leena volt az egyetlen, akinem kérdőjelezte meg, amit csináltam. Pontosan egy héttel azután,hogy megérkeztem, ismét keresett Mark.

-Szia!-köszöntem, mikor unokatesóm odanyújtotta nekem a telefont.

-Szia,Hannah! Otthon vagy?-kérdezte egyből.

-Igen.De miért?-lepődtem meg.

-Csakmert megjött a Ferrarid meg a maradék cuccod.-felelte.

-Ezszuper! Elhozod nekem?-kérdeztem reménykedve.

-Persze,hogy elviszem, legalább láthatlak. Nem gond, ha magammal viszekvalakit, aki kíváncsi rád?-érdeklődött óvatosan.

-Bárkiaz, hozd nyugodtan. Mikor érsz ide?

-Úgyhiszem, egy óra múlva ott leszünk. Szia!

-Várlak!Szia!-köszöntem el és leraktam.

-Na?Mi a helyzet?-kérdezte Seb.

-CsakMark hozza a kocsim.-mosolyodtam el és akkor az eszembe jutott valami. Egyből rohantamtelefonálni. Fredriket hívtam. Azt ígérte, hogy fél óra múlvamár nálunk lesz.

-Mitakarsz azzal a férfivel?-kérdezte Catherine.

-Aztakarom, hogy Mark lássa velem. Biztos, hogy elmondja Kiminek, akituti, hogy kíváncsi lesz.-ültem le.

-Ésabban reménykedsz, hogy féltékeny is?-tette a vállamra a kezeit Heikki. Felnéztem rá, majd lassanbólintottam. Én magam sem tudtam, hogy mit akarok elérni. Aligtelt el az egy óra, meg is jött a nevelőapám és…-EzRami!-nézett ki az ablakon unokabátyám.

-Eznagyon meglepett. De tényleg.-bámultam ki, majd mentem ajtót nyitni. Megöleltem az érkezőket,beszéltünk néhány szót, majd elmentünk a csomagtartóhoz, hogykiszedjük a benne lévő holmikat. Épp kiemeltem egy bőröndöt,mikor Rami elkapta a karom.

-Ezmi?-bámulta. A bal alkaromon egy Forma-1-es autó volt, amely egyfüstfelhőt húzott maga után, amibe bele volt írva az Icemanfelirat pont úgy, ahogy Kimi alkarján látható.

-Tetoválás.-húztam el a karom.

-Vettemészre.-fogta meg a másik kezem. Azon 2 autógumi volt található, az egyikfelett a Heikki, a másik felett a Mark felirattal.

-Hannah!Te tetkót csináltattál?-kérdezte Mark, aki kifelé jött a házból. Ő a nyakamon lévő,összefonódó N és L betűket látta.

-Igen.-válaszoltam kurtán és befelé mentem.

-Azöcsémnek mikor mondod meg?-követett az idősebb Räikkönen.

-Hogymi?-pördültem meg.

-Nekiis tudnia kellene róla, nem gondolod?-tette le, amit behozott.

-Nem,nem gondolom. Ő akart elszigetelődni tőlem. Azt kérte, hogykeressek magamnak valakit, hát tessék. Itt van nekem Fredrik.-léptem a férfi mellé, aki átölelte a derekam.

-Hannah,ő a pasid?-döbbent meg Mark.

-Miért,mire számítottál? Hogy örökké várok a világbajnok finnre?Ahhoz fiatal vagyok, hogy elkötelezzem magam felé, mikor neki nincsrám szüksége.

-Eztte nem tudhatod.-szólt közbe Rami.

-Őmaga mondta, mikor megjöttek Markkal. Megkért, hogy éljem azéletem és keressek magam mellé valakit. Most, hogy találtam,felelősségre leszek vonva?-kérdeztem kissé ingerülten.

-Nem,nem leszel. De azt hiszem, mi megyünk is. Majd hívlak.-adott egy puszit nevelőapám és a 2 férfi távozott.

-Hé,Rami!-szóltam utánuk. Visszafordult.- Kiminekegy szót sem. Kérdezd meg Markot, miért, és érteni fogod.

-Nemmondom el.-nézett mélyen a szemeimbe, és beszállt az autóba. Végignéztem,ahogy távoztak, majd visszamentem a többiekhez.

Ismeretlen ismerős - 17-18. rész

2012-02-29T20:26:00.001+01:00

Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most, de nem mindig van időm mindenre, amire akarom... Remélem, hogy azért még megmaradtok itt. :)

--------------------------------------------------------------------------

17.rész

Akanapén ültek és X-boxszal játszottak.

-Vigyázz,Seb, az Kimi, őt kerüld ki!-röhögött Heikki.

-Előttedmeg ott van Hamilton! Menj már bele!-felelt a német még nagyobb nevetéssel.

-Heikki!Egy bizonyos Catherine keres.-léptem oda a telefonhoz. Egyből kivette a kezemből a készüléket.

-Szia,szívem! Örülök, hogy hívtál!-kezdtek el csevegni és vagy 10 perc múlva hagyták csak abba.

-Mégiski ez a csaj?-néztem unokatesómra.

-Amenyasszonyom. Majd holnap megismered. Imádni fogjátok egymást!-lelkendezett a férfi és újra a játékra figyelt.- Holis tartottam?

-Mostakartál nekimenni annak az idiótának.-tájékoztatta Sebi és már ment is tovább minden. Én visszamentema konyhába Leenához.

-Nemvolt valami jó az első benyomás, igaz?-kérdezte húgom.

-Majdholnap kiderül, hogy milyen.-sóhajtottam.

-Neis említsd a holnapot! Mennem kell egy tárgyalásra. Tuti, hogymegint valami idiótaságba akarják fektetni az apu pénzét.-grimaszolt.

-Miértnem vásárolsz valamit a Forma-1-ben?-vetettem fel az ötletet.

-Nemis rossz gondolat. De mostantól szeretnélek magam mellett tudni.

-Megegyeztünk.Holnap azért még maradok, mert jön Tobias és Sonja.-mosolyodtam el.

-Elis felejtettem! Pedig itt akartam lenni veled.-szomorodott el.

-Semmigond, hugi!-öleltem meg.

-Kimi!Mi a fenének vezetsz olyan jól még virtuálisan is?-kiáltott fel Heikki.

-Képtelenhibázni. Még videojátékban is.-jött felénk Seb. Mosolyogva fogadtuk őket.

-Pontidőben. Megteríthettek!-nevettünk. Barátjuk annyira elvette tőlük a játékkedvet, hogydalolva teljesítették a kérésünket. A vacsi nagyon finomrasikeredett, el kellett ismernem, hogy Leena tökéletes konyhatündér.Sebi is dicsérte rendesen. Utána közösen néztünk tévét, majda srácok hazamentek. Mi visszavonultunk a szobánkba. Letusoltam,majd még néztem egy kicsit a tévémet. Láttam egy Pussycat Dollsklipet. Egyből kiszúrtam, hogy melyik lehet Hami barátnője. Mégfőzés közben tájékoztatott húgom erről. És nem értettem,hogy ez a csaj hogy lehet egy olyan emberrel, mint az a nyomorult.Inkább kikapcsoltam a készüléket és lefeküdtem aludni. Álmombaazért végig mellettem volt a Jégember. Reggel szokásomhoz hívenkeltem időben, majd megreggeliztem, felöltöztem és elkezdtemkipakolni, amit tegnap hoztak a srácok. Ahogy vettem ki a dolgokat,kezdtem érezni, hogy az életem sínen van, bár nem teljesen. Arajztömbömet is sikerült elejtenem és persze Kimi képénélnyílt ki. Ekkor jött be Heikki.

-Nagyonmegbántott?-guggolt le mellém és felvette a füzetet.

-Nemaz bánt, hogy nem akar engem, hanem az, hogy arra kér, keressekmagamnak mást.-álltam fel.

-Akkorkeresünk majd valaki mást, akivel láthat. Ha féltékeny, akkormajd újra téged akar. Ebben biztos vagyok.-kelt fel ő is és lerakta a tömböt. Én pedig kinyitottam amappámat és elővettem egy rajzot.

-Eztneked adom.-nyújtottam oda egy puszi kíséretében. Az a kép volt, amelyiketotthon kerestem, mikor először láttam őt egy elájulásomkor.

-Hogy…és mikor… és miért?-döbbent meg.

-Marknál,évekkel ezelőtt és csak azért, mert rémlett az arcod a balesetemután. És rakd el nyugodtan, majd csinálok még jó párat.

-Nemlenne gond, ha nekiadnám Catherine-nek?-érdeklődött.

-Miértis lenne gond?-kérdeztem és tovább pakolásztam.

18.rész

Széplassan eljött a délután 3, amikorra ígérték magukat a bátyámék.Nem tudták, miért jönnek, csak annyit, hogy Heikki be akar mutatninekik valakit. Ők szintén rokonok voltak, mert anyai ágonkapcsolódtunk a Kovalainenekhez. Idegesen doboltam a fotel karfáján,mikor csengettek. Unokatesóm ment ajtót nyitni.

-Sziasztok!-ölelte át az érkezőket.

-Kiaz a csodabogár, akit meg kell ismernünk?-kérdezte kíváncsian Sonja.

-Csakén.-léptem eléjük. Láttam, ahogy kitágulnak a szemeik.

-Hannah?-kérdezte szinte suttogva Tobias.

-Igen,én vagyok!-rohantam oda hozzá és a nyakába ugrottam. Percekig ölelgettükegymást az ajtóban, majd nagy nehezen beljebb mentünk.- Akicsik merre vannak?

-Elvittükőket anyáékhoz, vigyáznak rájuk.-felelte barátnőm.- Elsem hiszem, hogy itt vagy.

-Énis alig.-mosolyogtam. Millió kérdéssel terheltek, de türelmesenválaszoltam, majd fordítva is így történt. Közben unokatesómis elment a menyasszonyáért.

-Ittvagyunk!-kiáltott, mikor visszaértek.- Srácok,ő Catherine, életem nagy szerelme. Kicsim, ők pedig Tobias, afelesége, Sonja, és Hannah, akivel már beszéltetek.

-Sziasztok!-mosolygott a lány és leültek közénk. Mi folytattuk acseverészést, Heikki pedig beavatta lányt a történetembe. Ésszép lassan befutott Leena meg Sebastian is.

-Ésmikor láttad utoljára apádat?-néztem Tobiasra.

-Kéthete jöttem haza. Nála voltam Miami-ban 4 hetet.-mosolygott.

-Mutasdmeg azt is, hogy mit szereztél, míg ott voltál.-nézett rá a felesége.

-Tudnikell a sztorihoz azt is, hogy mikor kinn voltam 2 éve, akkorismertem meg Kat von D-t. És most is ő segített, hogy megszülessenez.-vette le a pólóját és a hátán egy nagy portré volt a kétkicsiről.

-Ez…gyönyörű.-mondtam, mikor felébredtem a kábulatból.

-Ésegy igazi művész készítette.-tette hozzá Leena. És megcsörrent egy telefon.

-Eza tied, Tobi.-nézett a férfire Sonja.

-Hamár a művésznőt emlegetjük,-mondta, miután elolvasta az sms-t,-itt van Helsinkiben 2 hétig.

-Akkorholnap el kell vinned hozzá.-pillantottam rá.

-Csaknem tetováltatni akarsz?-döbbent meg unokabátyám.

-Nemis akármit… és nem is egyet.-álltam fel.- Deez a jövő zenéje. Ha megengeditek, most visszamegyek a szobámba,nem vagyok valami jól.

-Készítsünkvalamit?-kérdezte Cathy.

-Köszönöm,nem kell semmi.-mosolyodtam el.- Csakelfáradtam. Túl sok mindent tudtam meg magamról rövid idő alatt.Kell egy kis magány, hogy megemésszem a dolgokat.

-Délelőtt10-kor itt vagyok érted.-nézett rám Tobias.

-Várlak!-pillantottam rá, majd elbúcsúztam és mentem a szobámba. Fennpedig eldőltem az ágyamon és elkezdtem kigondolni, mit is akarokmagamra varratni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű elviselni afájdalmat, de mindenféleképpen megéri majd, hogy örökre velemlegyen mindenki, aki fontos nekem. Elmentem letusolni, majdbezuhantam az ágyamba. Az agyam addig zakatolt, mígnem elaludtam.Ezalatt odalenn Heikki beavatta a társaságot a Kimivel való zűröskapcsolatomba. És azt is elmondta, hogy szerinte és Sebastianszerint az említett csak akkor lesz hajlandó újra küzdeni aszerelemért, ha azt látja, hogy mással vagyok boldog. És Sonjaerre egyből tudta a megoldást. Elhatározta, hogy másnap elkísériférjét, mikor értem jön és beavat a tervébe, amellyelvisszahódíthatom a lovagom.

Ismeretlen ismerős - 15-16. rész

2012-02-27T20:40:00.000+01:00

Sziasztok! 5 komment és már itt is az újabb rész. :) Lehet egy pici kérésem? :$ Aki nem jelentkezik be, annyit megtenne, hogy aláírja nekem? Akár keresztnév, akár valami becenév, csak egy kis jelzés, jó? :$

U.i.: oldalt szavazás, ne felejtsétek! :))

-------------------------------------------------------------------------------

15.rész

Beléptemés szétnéztem a pályán. Ismerős volt a vonalvezetése.

-Nemvagy normális!-fogta meg a karom Mark.-Simán lenyom!

-Csakhiszed.-néztem rá nyugodtan.

-Hannah!Menni fog?-kérdezte idegesen Kimi.

-Heikki!Voltunk már itt?-fordultam felé.

-Ittnem, de az otthoni pálya pont ugyanilyen.-mosolyodott el egy pillanatra.

-Ezaz előnyöm.-néztem nevelőapámra és Leenával az oldalamon elindultam azöltözőbe. Ott felvettem az overált, ami a bőröndömben volt.Kimentem és a kezembe nyomtak egy sisakot. Közben a pálya teljesenkiürült, mindenki a fal mellett ácsorgott. Azt hiszem, márelterjedt a párbajunk híre. Hamilton is kijött az öltözőbőlegy McLarenes overálban.- Szégyenthozol rájuk.-mondtam neki.

-Nelegyél olyan biztos, kislány!-nyalta meg a szája szélét. Visszafordultam a kis csapathoz. A 3pilóta egyszerre kezdett tanácsokat osztogatni.

-Elégmár!-szólt Leena.

-Köszi!-öleltem meg.- Megengeditek,hogy a saját szabályaim szerint menjek?-kérdeztem. Csak bólintottak. Beültem a gokartba és elindultam. Azérzés, amely magával ragadott, leírhatatlan. Újra tizenévesnekéreztem magam. És minden megvolt, amit a pályáról tudnilehetett. Mentünk néhány kört, hogy felmérjük a közlekedésiviszonyokat. Odagurultam a falhoz és levettem a sisakom. Kimi nemvolt sehol.

-Na?Hogy érzed magad?-kérdezte Heikki.

-Úgy,mint mikor régen együtt tapostuk a gépeket! Higgyétek el,nyerek!-mosolyogtam. És ekkor befutott a Jégember.

-Versenyezzebben! Kérlek!-nyújtott felém egy sisakot. Megfogtam, körbeforgattam és nagyontetszett.

-Eza tiéd! Amiben versenyezni szoktál!-szólalt meg döbbenten Seb.

-Igenés nem. Ugyanolyan, mint az F-1-es bukóm, de ez a gokartos. Bennvolt a szekrényemben. És tudom, hogy azt az idiótát nagyonzavarja a festése.-mosolyodott el. Egyből a fejemre húztam a sisakot és elmentem arajt-célvonalig. Az ellenfelem már ott várt. Láttam, ahogykitágul a szeme, mikor meglátott. A fények pedig szokás szerintkigyulladtak, majd elaludtak. A kis versenyünk 15 körös volt. Avégéig hagytam neki egy lépésnyi előnyt.

-Mondtam,hogy nem kellene belevágnia. Én megmondtam!-idegeskedett Mark.

-Nagyonremélem, hogy az utolsó körben behozza.-szólt Sebastian.

-Énmár nézni sem bírom!-aggódott Leena és a fejét a barátja vállába fúrta.

-Mostfogja megverni!-mondta egyszerre a két finn. Nekem pedig bejött a stratégiám.Elérkeztünk az utolsó körig és már a zsebében érezte agyőzelmet. Ekkor gyorsítottam és elsuhantam mellette. Mireészlelte, hogy előtte vagyok, volt 2 kanyarnyi előnyöm és avégén ennyivel nyertem. Boldogan hajtottam a falhoz.

-Te,Kimi, ki ez a szupertehetséges csaj?-jelent meg hirtelen Toni.

-Hát,haver, ő Heikki unokahúga.-nevetett Kimi. A lány ekkor parkolt le eléjük.

-Éshogy került hozzá a bukód?-lépett oda Atte is.

-Timindenhol ott vagytok?-nevetett tovább a finn.- Amúgyén adtam neki.

Kiszálltama gokartból, levettem a sisakom és felültem a falra Kimi elé.

-Mitis mondtatok? Hogy nem fog menni?-néztem a kis társaságra.

-Igazadvolt, jobb vagy!-felelte Mark és megölelt.

-Hannah!Ők Toni Vilander és Atte Mustonen a legjobb barátaim.-mutatott a két újonnan érkezettre Kimster.

-Sziasztok!-küldtem feléjük egy mosolyt. Ekkor érkezett meg a porig alázott„bajnok”.

-Okosvagy, de nem jobb.-lépett oda hozzánk.

-Ennyirenem tudod elviselni a vereséget?-kérdezte Toni röhögve.

-Megnéznélektéged ilyen helyzetben.-szólt oda a csokimajom.

-Éngratulálnék. Főleg annak a csajnak, aki elérte a haveromnál,hogy odaadja neki a szeretett bukóját, amit nem ad még a kezembesem, nemhogy máséba.-nézett ránk a férfi. A kezemben tartott sisakra, majd atulajdonosára néztem. Az arca tűzvörös volt.

-Húzzel innen és be se tedd a lábad többé az országba.-pillantottam az általam megvert ellenfélre, majd visszamentemátöltözni. Előtte azért odaadtam a sisakot a tulajának.

16.rész

Ahogybecsuktuk az öltöző ajtaját, Leena máris kérdésekkelbombázott.

-Mivan köztetek?-ült le és rám nézett.

-Kiregondolsz?-tetettem az ártatlant.

-Teis tudod, Hannah. Az egyetlen emberre, aki még véletlenül semmozdult volna el a közeledből. Mi a helyzet Kimivel?

-Haén azt tudnám!-sóhajtottam fel.-Nem tudom, hogy mit akar. Már majdnem minden összejött, mikor aztmondta, hogy kezdjek el pasizni és ha nem találok mást, akkor majdlehet valami köztünk is.-ültem le mellé és felvettem a pólóm.

-Deez így nem normális. Szeret, nem?-nézett rám meglepetten.

-Aztmondta, hogy igen.-hajtottam le a fejem.

-Mondtadneki, hogy nem akarsz mást, csak őt?

-Mondtamhát, de visszautasított. Nekem viszont nem kell más.-tettem el a cuccaimat.

-Akkormajd beszélünk Sebastiannal és Heikkivel, hogy mit szólnak adologhoz. De most menjünk.-állt fel és együtt kivonultunk. Még ott volt mind a hat férfi.

-Azthittük, sosem lesztek készen.-lépett elénk Mark.

-Csakvolt mit megbeszélnünk.-feleltem és odamentem a betonfalhoz. Csak néztem azokat, akikköröznek, miközben a többiek csevegtek.

-Akkormi megyünk!-jött elköszönni Toni és Atte.

-Remélem,még összefutunk.-mosolyogtam rájuk.

-Biztosvagyok benne.-ölelt meg Toni.- Hamáskor nem, akkor azután, hogy Kimi megértette, hogy neked őkell.-mondta már halkabban. Elköszöntek mindenkitől, majd elmentek.

-Nekünkis mennünk kellene. Anya már biztosan halálra aggódja magátmiattam.-nézett Markra a Jégember.

-Előttemég beszélnünk kell.-fogtam meg a karját és kirángattam a parkolóba.

-Tegnapmár megbeszéltük a dolgokat.-állt előttem és a karjait keresztbe fonta a mellkasán.

-Semmitnem beszéltünk meg! Te csak kijelentetted, hogy pasizzak.-néztem mélyen a szemeibe.

-Fiatalvagy! Meg kellene ismerned az életet!-nézett a bejárat felé.

-Miértnem ismerhetem meg mellőled?-fordítottam az arcát magam felé. Most már muszáj volt a szemembenéznie.

-Jobbanjársz, ha nem így teszed.-válaszolt halkan.

-Addignem nyugszol, amíg nem látsz mellettem valakit, igaz?-sóhajtottam fel. Nem válaszolt.-Miért akarod kínozni magad?

-Nemkínzom magam. Így lesz a legjobb neked.-indult el befelé.

-Ésveled mi lesz?-kiáltottam utána. A felelet már nem érkezett meg. Odabentelköszöntek a többiektől, majd kinn Mark még búcsút vett tőlemés ők el is hajtottak. A bent maradottak pedig kijöttek hozzám.

-Menjünkhozzám, jó?-kérte unokatesóm. Csak bólintottam és a kezemet nyújtottam felé.Egyből meg is kaptam a Merci kulcsait és a navigációjávalépségben hazaértünk.

-Miteszünk vacsira?-kérdeztem már benn.

-Vanötleted? A hűtőt feltöltöttem, még mielőtt elmentem.-nyitotta ki előttem a frigó ajtaját.

-Mitszólnátok egy zöldségragus tésztához?-kérdezte Leena.- Egyszerűés nagyon finom.

-Rendben!-mondta a két fiú és el is iszkoltak, hogy ne kelljen segíteniük.Ekkor csörgött a telefon. Odamentem a pulthoz és felvettem.

-Kovalainenlakás! Kivel beszélek?-kérdeztem.

-Catherinevagyok. És te ki vagy?-lepődött meg a lány.

-Hannahvagyok, Heikki unokahúga.

-Beszélhetnékvele? Elvégre is ez az ő háza.

-Adom.-feleltem a nőnek és kimentem a nappaliba a 2 mókamesterhez.

Ismeretlen ismerős - 13-14. rész

2012-02-26T19:32:00.001+01:00

Sziasztok! Látom, mindenki siet, hogy hamar olvashassatok és még hamarabb jöjjön az új történet. :)) Ma egy kicsit visszaolvastam ezt a történetet és megállapítottam, hogy néha hatalmas marhaságokat írtam, ezt nézzétek el nekem, jó? :$ :)

---------------------------------------------------------------------

13.rész

Éjjel1 óra volt. Leena a repülőtéren ült. Délután felhívta aférfit, csak hogy a hangját hallja. De elárulta, hogy szenved ésezért iderepül hozzá, pedig milliószor kérte, ne tegye. Hiszencsak most lett vége a szezonnak. Alig volt a családjával. Érezte,hogy fontos a srácnak. És ekkor megjelent. Sietve húzta maga utána bőröndjét. Leena felállt, hogy üdvözölhesse. Szorosanölelték egymást, majd rövid csókot adtak a másiknak.

-Sebastian!Mondtam, hogy ne gyere.-ült le a lány.

-Énmeg megmondtam, hogy melletted a helyem.-foglalt helyet és megfogta a lány kezét. Mélyen egymás szemébenéztek, és várták, hogy ki szólal meg előbb. De egy nem várthang mindkettejüket visszahúzta a mindennapokba.

-Sebastian!Mit keresel te Finnországban?-kérdezte Heikki. Most szállt le a gépünk. Fáradtan követtemunokabátyámat. Az utunk sima volt, lelkileg sokkal jobbanmegviselt. Azt hittem, már mindent tudok a családomról és amúltamról. De Heikki közölte, hogy van valami, amit még nemközölt velem. Már említette korábban, hogy mikor egy évesvoltam, a szüleim szétmentek egy kis időre. Most elmesélte aztis, hogy ebben a kis időben apám egy régi barátnőjénél volt,akitől született egy lánya. Elfogadta és nevelte a húgom, anyais tudott róla, de nekem nem mondták meg. A miértet ő sem tudta,ezek mind a tények voltak. Azt mondta, hogy majd megkeresi és akkormegismerhetem. Míg én gondolkoztam, addig megálltunk.

-Abarátnőmhöz jöttem. Kissé nehéz időt él mostanában.-állt fel a srác és kezet fogtak. Unokatesóm szeme a lányrasiklott.

-Leena?-kérdezte kissé meglepve.

-Szia,Heikki!-állt fel a lány és adott neki 2 puszit.- Merrejártál?

-Svájcbanvoltam, mert Kimi hívott.-nyögte ki nagy nehezen. Eközben én álltam és néztem azismeretleneket.

-Éski az a lány ott mögötted?-kérdezte Seb.

-Ehhezle kellene ülnötök. Főleg neked.-nézett a fiatal nőre. Ő úgy is tett.- Azértvoltam Svájcban, mert kiderült, hogy Kimi edzője, Mark Arnallnevel egy lányt. Egy lányt, aki remekül rajzol, aki 8 éveérkezett az országba és aki túlélt egy autóbalesetet, bármindenki úgy tudta, meghalt.-vázolta fel a helyzetet Heikki.

-Aztakarod mondani, hogy megtaláltad a nővérem?-pattant fel Leena. Arrébb lökte az előtte álló pilótát ésmegállt közvetlenül előttem. Csak nézett, nem mondott semmit. Énis megnéztem a szép, de elgyötört és fáradt arcát, fiatalos,sportos és nőies ruháit. Hirtelen ő szólalt meg.- Anyánakigaza volt.-jelentette ki és hátrált egy lépést.

-Mirecélzol?-kérdezte egyszerre a 2 férfi.

-Mikor10 éves voltam, azt mondta, hogy ha egyszer összefutok az utcán anővéremmel, tudni fogom, hogy ő az, mert pont olyan, mint apa.-nézett rám.- Aszemei mandulavágásúak, kékek, mint a tenger és az arcánakminden porcikája Vuolera.

-Heikki!Megmondanád, hogy ki ez a lány és a srác?-szólaltam meg.

-Asrác Sebastian Vettel, a jövő szezontól a Red Bull Racingpilótája. A lány pedig……-állt meg a bemutatásban. Ő maga sem volt erre felkészülve.

-LeenaVuolera vagyok…

-Ahúgom.-vágtam a szavába és megöleltem. Jó volt érezni, hogy vanvalaki, akivel összetartozom. Együtt mentünk el a reptérről. Akocsit, amellyel a húgom jött, Sebastian vezette. Éreztem astílusán, hogy ez nem csak a szakmája, hanem a szenvedélye is. Hanem sokat, de azt megtanultam Mark mellett, hogy milyen, mikor valakicsak annak él, hogy ő legyen a legjobb abban, ami a munkája és ahobbija is egyben. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg.- Mikorlátlak újra?-kérdezte Leena.

-Majdholnap felhívlak, jó?-néztem a lányra. Szinte semmit nem tudtunk egymásról, de márisolyan közel éreztem magamhoz, mint az unokatesómat.

-Heikkitudja a számom.

-Rendben.-bólintottam és kiszálltam az autóból. Megvártuk, mígelhajtanak, majd bementünk a házba. Szétnézni sem volt erőm,annyira elfáradtam. Amint megkaptam a szobámat, bezuhantam az ágybaés elaludtam.

14.rész

Reggelarra ébredtem, hogy elnyomtam a nyakam. Gyorsan kikeltem az ágybólés elmentem tusolni. Sokáig folyattam magamra a vizet. Ezalattelgondolkoztam az életen. Tudtam, hogy szerencsés vagyok, amiértnem haltam meg és kell lennie valaminek vagy valakinek, aki miattmaradtam. És ha személyről beszélünk, csak egy ötletem van…Miután kellőképpen kiáztam, elzártam a vizet és magam körécsavartam egy törcsit. Kimentem a szobámba és gyorsan felvettemegy fekete farmert és egy piros pólót, majd a konyha felé vettemaz irányt. Heikki álmosan pislogott rám.

-Szia!-köszöntem vidáman és adtam az arcára egy puszit.

-Nekedis jó reggelt!-köszönt ő is a szemét dörzsölve. Öntöttem magamnak kávét ésleültem vele szemben. Magam elé húztam az újságot és gyorsanátlapoztam. Nem volt benne semmi érdekes. Ekkor megszólalt azunokatesóm mobilja. Alig pillantott rá, máris felém tolta. Én isránéztem a kijelzőre és Mark nevét láttam kiírva.

-Szia!-köszöntem vidáman.

-Jóreggelt! Milyen ott, Finnországban?-kérdezte.

-Eddigjó. Alighogy megérkeztünk, összefutottunk a húgommal ésSebivel.-feleltem.

-Mitkeres ott Sebastian Vettel?-döbbent meg.

-Ahúgom pasija és hozzá jött. De te miért kerestél?

-Csakszólni akartam, hogy a gépünk délután 2-kor száll le és vanegy bőröndnyi holmid, amit viszünk neked. Közte vannak arajzcuccaid is.

-Akkorkimegyünk elétek. Addig is szia!

-Szia!-köszönt el és bontotta a vonalat.

-Na?Mi a helyzet?-élénkült fel Heikki is. Elmondtam neki, hogy hogyan állnak adolgok és megbeszéltük, hogy mikor megyünk. Utána felhívtamLeenát, aki azt mondta, hogy kijönnek ők is a fiúk elé, mertSebastian beszélni akar Kimivel. Így fél 2-kor találkoztunk areptéren. Üdvözöltük egymást, majd elmentünk a kilépőkapuhoz és beszélgettünk, amíg le nem szállt a gép. Nem sokkalutána meg is jelent Mark és Kimi. A tekintetem egyből elkaptam,mivel a kék szemek csak engem bámultak. Kissé zavarba is jöttem.

-Üdvmindenkinek!-lépett oda a nevelőapám és átölelt, majd kezet rázott afiúkkal és összeismerkedett a húgommal. Kimi is gyorsan elintéztea dolgot 2 kézfogással, meg 1-1 puszival. Seb egyből félre isvonta, én pedig megkaptam a bőröndöt a holmimmal.

-Köszi,hogy elhoztad.-mosolyogtam a férfire.

-Ugyan,nem tartott semeddig. A Ferrari pedig…-magyarázott Mark, de a végét nem hallottam egy kiáltástól.

-Mivan itt, pilótatalálkozó?-kiabált valaki legalább 100 méterre tőlünk.

-Kiez az idióta néger pasas?-néztem először unokatesómra, majd a másik kettőre. Mindegyikteljesen le volt döbbenve, szólni sem tudtak.

-ŐLewis Hamilton, a világbajnok.-súgta Leena egy grimasz kíséretében.

-Szeva,csapattárs!-lépett Heikkihez és hátba veregette.

-Temeg mit keresel itt?-bökte ki nagy nehezen Kimi.

-Nemmindegy, kedves bukott bajnok!-hahotázott. Nekem annyira nem jött be a vicce, de nagyon senkinek100 kilométeres körzetben.- Amúgya csajom bandája itt fog fellépni, hozzá jöttem.

-Inkábbfulladtál volna meg valahol.-krákogott Sebi mögöttünk.

-Mondaszvalamit, kisgyerek?-kapta oda a fejét.- Éski ez az édes cica?-mérte végig Leenát.

-Abarátnőm, úgyhogy legeltesd máson a szemed!-csattant fel a „kisgyerek”.

-Akkorazt áruljátok el, hogy a vadmacskának mi a neve.-nézett rám. Majdnem csorgott a nyála.

-Anevemet nem mondom meg, de abban biztos vagyok, hogy jobban vezetek,mint te.-néztem rá gonoszul. Tudtam, hogy kihúztam a gyufát.

-Milyennagy a szája valakinek! Ha ennyire fogadkozol, ki is állnálellenem?-lépett elém.

-Hagydmár abba a gyerekeskedést, Hamilton!-jött oda hozzám Kimi.

-Indulhatunkmost azonnal.-fordultam el és a bejárat felé vettem az irányt. A hozzámtartozók meglepve és kissé idegesen követtek. A legközelebbigokart pályára hajtottunk.

Ismeretlen ismerős - 11-12. rész

2012-02-25T20:18:00.000+01:00

Sziasztok! Bevallom őszintén, tegnap elfelejtettem megnézni, hogy mennyi kommentet írtatok, ezért nem hoztam részt. :$ De most itt a folytatás! A díjat pedig nagyon-nagyon köszönöm, de nem éppen vagyok oda azért, hogy kitegyem, ha nem baj. :$ És nem azért, mert nem örülök neki. :)

---------------------------------------------------------------------------------

11.rész

Miez a világosság? Ha megfordulok, talán nem lesz ilyenelviselhetetlen. De tévedtem. Akkor is az maradt.

-Álomszuszék,ébresztő!-hallottam egy lágy hangot.- 10óra is elmúlt.

Széplassan sikerült kinyitnom a szemem. A világosság még mindigzavart, így beletelt néhány pillanatba, amíg képbe kerültem. Aszobámban voltam és 2 férfi ült mellettem.

-Elaludtam?-kérdeztem halkan.

-Nagyonúgy tűnik.-felelt Heikki.- Denincs semmi baj.

-Csakfurcsa volt, hogy máskor már 8-kor ébren vagy.-szólalt meg a másik férfi is. Felé néztem és Kimi arcabontakozott ki. Hirtelen beugrott az éjszaka. Mikor bementem hozzá.Legalább fél óráig csókolóztunk. Végül én voltam, aki végetvetett az élvezeteknek. És a hosszú beszélgetés végén abbanmaradtunk, hogy csak barátok leszünk… egyelőre.

-Rosszulaludtam.-ültem fel. Ekkor belépett Mark is.

-Látom,felkeltettek.-mosolygott és lerakott elém egy tálcát kávéval és pirítóssal.

-Köszönöm!-néztem rá és gyorsan el is fogyasztottam mindent. A kisvendégsereg kivonult, én pedig bementem a fürdőbe. Letusoltam,majd összeszedtem magam. Egy farmer és egy fekete póló mellettdöntöttem, hogy erősítsem Heikki-t, mert Kimin és Markonferraris csapatpóló volt, unokatesómon meg fekete mercis. Az enyémcsak egy egyszerű fekete póló volt, de legalább nem piros. Anappaliban találtam rá a kis bandára. Alig értem le, Kimiösszegyűrte az újságot és elhajította.

-Mivan veled?-nézett rá meglepve Mark.

-Ígysegítsen az ember a csapattársának. Én mindent megtettem, hogy őbajnok lehessen, még el is engedtem, erre ő azt nyilatkozza, hogynem érti, miért keresek háromszor annyit. Inkább mondott volnaegy köszit és fortyogna magában.-pattant fel a pilóta. Közben én felvettem az újságot ésbeleolvastam. Felipe a gazdasági válság miatti költségcsökkentésekkapcsán kérdőjelezte meg, hogy miért keres többet a világbajnokfinn. Az említett közben kiviharzott a házból és kocsibapattant.

-Mark,kérem a kulcsokat!-néztem a férfire és közben a cipőmet vettem.

-Biztosvagy benne, Hannah?-kérdezte riadtan Heikki.

-Megtudom nyugtatni.-vettem el a slusszkulcsokat és a garázsban bepattantam a sajátFerrarimba. Egy F430-asba. Marktól kaptam nemrég, miután meglett ajogsim. Nem volt nehéz követnem a bajnokom. Ezek az autók kitűnteka többi közül. Legalább fél órája kergetőztünk, mikorhirtelen megállt. Én is besoroltam mögé és kiszálltam. Egykülvárosi bezárt üzlet parkolójában álltunk. Csak mi ketten,senki más.

-Miértjöttél utánam?-kérdezte nyersen.

-Énmagam sem tudom.-pillantottam rá. Ideges volt.

-Nemakarok beszélni senkivel. Nyugalomra van szükségem.-mordult rám.

-Nemkértelek, hogy beszélj. Csak azt akarom, hogy megnyugodj.-támaszkodtam a kocsim oldalának és keresztbe fontam a karjaimat. Őelindult az üzlet felé. Egyre távolodott, de nem mentem utána.Elég volt, hogy láttam és figyelhettem. Az idő még egészen jóvolt ahhoz képest, hogy december van. Rajtam azért volt kabát,rajta viszont csak a ferraris egyenpulcsi. De nem fázott. „Miértis fázna?”-kérdeztem magamtól.- „Hiszenő a Jégember.”És tényleg úgy viselkedett. Még csak meg sem rezdült az egyreerősödő szélben. Csak állt tőlem olyan 500 méterre ésgondolkozott. Semmire nem reagált. Én pedig türelmesen vártam.Nem akartam nélküle hazamenni. Az idő pedig amilyen jó volt, úgykezdett egyre romlani. Már egy órája lehettünk ott, mikor havaznikezdett és a szél is folyamatosan süvített. Ekkor indult felém.Úgy tűnt, sikerült megnyugodnia.

-Miértmaradtál itt?-állt meg előttem.

-Nekérdezz olyat, amire nem tudhatom a választ.-néztem a szemeibe.- Azthiszem, nem akartam elfogadni, hogy nem tudok segíteni.

-Mindiglesznek helyzetek, amelyekben nem tudsz segíteni, bárhogyan isakarsz.-simította meg az arcom. Beleremegtem az érintésébe. Tudtam,bármit tesz, nem leszek képes barátként kezelni.

12.rész

Mígén megpróbáltam megoldani Kimi és a saját problémámat, a világegy másik pontján néhány ember egy kávézóban beszélgetett…inkább vitázott.

-Nemhagyom, hogy a Vuolera vagyont olyan dolgokra használják, aminek azapám nem örülne.-állt fel egy nálam fiatalabb lány az asztaltól. Hosszú, szőkehaja a vállára omlott, a kék szemeiben égett a gyűlölet és azelutasítás.

-Kérem,Leena, gondolja meg, mit mond.-érintette meg a kezét egy kopaszodó, 50 körüli férfi. A nőegyből elrántotta a kezét az asztalról.

-Meghaltaz apám és a nővérem is. Nem fogom engedni, hogy beszennyezzék anevüket. Én kezelem a pénzt és én azt mondom, hogy ebbe azüzletbe nem vágok bele.-vette fel a táskáját és kisétált a kávézóból. Szabadlevegőre volt szüksége és megértő emberekre. Az apját aligismerte, de ragaszkodott hozzá, mígnem 8 évvel ezelőtt Svájcbanéletét nem vesztette. Tudta, hogy volt egy 2 évvel idősebbnővére, Hannah, de ő is meghalt a balesetben. Az apja és annakfelesége, Lotta egy végrendeletet írtak, melyben mindenüket alányra hagyták, de ha vele történne valami, akkor a pénzt neki,Leenának kell kezelnie, de azért jutott egy megfelelő összeg a nőfiának, Tobiasnak is. Ott állt Helsinki közepén 22 évesen egyhatalmas vagyon tulajdonosaként és csak annyit szeretett volna,hogy valaki szabadítsa fel a terhek alól. Nem is sejtette, hogy mégaznap este az élete gyökeresen megváltozik. Ezalatt Svájcban iszajlott az élet. Visszamentünk a házba és elkezdtem pakolni,mivel az este 9-kor induló géppel hazautazom a hazámba. Némánpakoltam a ruháimat a legnagyobb bőröndbe és a következőbe isnéhányat, meg a legfontosabb tárgyakat, amelyekhez kötődök.Délután 2-kor valaki kopogott az ajtón.

-Hannah,nem vagy éhes?-kérdezte Heikki.

-Nem.-feleltem fel sem nézve a csomagjaimból.

-Hamégis megéheznél, van kaja a konyhában.-mondta, majd távozott. Az idegesség és az ismeretlen miattifélelem olyannyira eluralkodott rajtam, hogy képtelen voltam mégcsak gondolni is az evésre. Mikor úgy gondoltam, hogy mindenmegvan, ami jelenleg fontos, leültem az ágyamra és az arcomat akezeim közé temettem. Az időeltolódással nem hinném, hogy sokgondom lesz, hiszen csak egy óra plusz az egész. De nem tudom, hogymilyen emberekkel fogok találkozni, ők hogyan fogadnak, milyen lesza környezet és mit fogok csinálni. Egyre nagyobb lett bennem akétely az utazással kapcsolatban. Ekkor nyitott be hangtalanulKimi. Látta a szeretett lányt kétségek között gyötrődni.Hangtalanul becsukta maga mögött az ajtót és leguggolt a lányelé. Megérintette a karom, mire hirtelen rá néztem. Fel semfogtam, hogy mi történik körülöttem, a nyakába vetettem magamés megcsókoltam. A lendületemtől elterültünk a földön, de egypillanatra sem engedtük el a másikat. A keze lassan csúszottlejjebb a derekamra, majd a combomra. Az én kezeim a pólója alattjártak, a hátát simogattam. Mindkettőnkben egyre inkább nőtt avágy. De ő rá tudta venni magát, hogy megálljon.

-Nemszabad!-nyögte ki nagy nehezen és lemászott rólam. Mellém feküdt aföldre.

-Miért?-kérdeztem halkan és a kezem az övét kereste. Az ujjaink szorosanegymásba fonódtak.

-Korailenne. Nekem is és neked is. Nem tudhatod, hogy milyen vagyok, amígnem ismersz meg más férfiakat.-pillantott rám.

-Nekemnem kell más! Ezt már mondtam az éjjel is.-engedtem el a kezét és felültem. Mélyen sértett, hogy aztgondolta, találnék helyette mást, akit szerethetek.

-Tudom.És nem akarlak megsérteni, de azt el kell ismerned, hogy fejlődnödkell a pasik terén. Adj magadnak egy kis időt, legyél egy kicsitszabad, pasizz! Utána pedig visszatérhetünk oda, ahol mostabbahagytuk.-érintette meg a vállam. Lesöpörtem a kezét.

-Úgykérhetsz, ahogy akarsz, nem fogok pasizni. Nem érdekel, mitmondasz, várok, ameddig úgy gondolod, hogy elég jó vagyok neked.-keltem fel és otthagytam a szobámban. Átmentem Markhoz, akinélott volt Heikki is.

-Mindenrendben van, Hannah?-kérdezte a nevelőapám.

-Persze.Csak lenne néhány kérésem az itt maradó holmikkal kapcsolatban.-ültem le az ágyra. Elmondtam, hogy mit hogyan kellene elpakolnia éscsomagolnia, hogy ne sérüljenek, mikor utánam küldi őket. Majdlementünk a konyhába, ettem néhány falatot az unszolásukra.Végül eljött a búcsúzás ideje. Kimitől hidegen, egy gyorsöleléssel búcsúztam. Mark kivitt minket a reptérre, ott könnyesbúcsút vettem tőle, majd felszálltam a Helsinkibe tartó gépre.Az életem új szakasza ekkor kezdődött.