2013. július 28., vasárnap

Love from the past

Sziasztok! Gondolom, sokan most kinn vagytok a Hungaroringen, ami miatt kicsit irigykedek, a többiek pedig a tévé előtt ülnek és szurkolnak. Én is csak beugrottam, itt a folytatás, igyekszem a következőkkel is. Jó szurkolást!!!

 
41. rész

(Mila szemszöge)
Békés, nyugodt éjszakám volt, a reggelem mégis rosszul indult. Hirtelen riadtam fel hatalmas csörömpölésre. Ijedten pattantam ki az ágyból és az émelygéssel nem foglalkozva nyitottam ki a hotelszoba ajtaját. Fogalmam sem volt, hogy mire is számítsak, mikor kilépek. Megálltam az ajtóban és felmértem a helyzetet.
A csörömpölés nem más volt, mint az asztalon lévő díszváza, ami azóta már apró pici darabokban hevert a földön. Azonnal Kimit kezdtem keresni, láttam is, kifelé rohant az erkélyre, mialatt már kereste elő a cigarettáját. Csak két alkalom van, amikor dohányzik: ha buliban már ivott és ha ideges.
-Mi történt?- sétáltam oda Markhoz, aki a kanapé mellett ácsorgott.
-Stephan átküldött egy cikket- fordította felém a notebookot. A képernyőn magammal találkoztam, rövid cikk volt rólunk, hogy a felesége vagyok.
-Nagyon kibukott?- néztem a férjem hátát.
-Csak azon, hogy valótlan dolgokat állítanak rólad- mutatott az újság weboldalára, ami valójában egy pénzéhes nőnek mutat be, aki gyerekfejjel tudatosan kezdett Kimivel és csak a pénzért szült neki gyermeket. – Ha a sajtó közelébe kerül, ki fog bukni.
-Beszélek Eric-kel, hogy a szabadedzés végéig ne kelljen nyilatkoznia- indultam újra a szoba felé. – Én pedig Stephan segítségével tervezek egy sajtótájékoztatót. Bevallok mindent, tisztázzuk a dolgokat most, egyszeri alkalommal. Ne szólj neki, jó?
-Biztos vagy benne, Mila?- pillantott rám a férfi kissé meglepetten.
-Teljesen biztos- bólintottam. Ideje volt, hogy én magam cselekedjek.
***
Meglepett, hogy egy szabadedzés alatt is mennyi kollégámat mozgósítja az az egyszerű és apró hír, hogy kiderült, kicsoda is Kimi Räikkönen felesége. A kis iroda tele volt emberrel, kamerával, mikrofonnal és diktafonokat szorongató emberrel. Habár remegett a gyomrom, féltem, felhúztam egy magabiztos, semmivel nem törődöm maszkot.
Kissé furcsa volt szembekerülni azokkal, akikkel normál esetben egy oldalon vagyunk. De mind a csapat, mind Riku támogatta, hogy rendezzem a dolgot. Valószínűleg Kimi nem fog örülni, talán meg is sértődik, amiért kihagyom mindebből, de eléggé régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam, képtelen lenne teljesen higgadtan kezelni a dolgot. A düh szikráját bármi fellobbanthatta volna.
-Jó napot!- köszöntem, miután elfoglaltam a helyem. – Milana Seppälä-Räikkönen vagyok, Kimi Räikkönen felesége- mondtam ki, amit hallani akartak. És akkor elkezdődött.
-Mrs. Räikkönen, hogy ismerte meg a férjét?- jött az első kérdés.
-Egy középiskolába jártunk- válaszoltam szűkszavúan.
-Mióta a felesége?- repült az újabb kérdés.
-Pont elég ideje ahhoz, hogy hivatalos és felbontathatatlan legyen a házasságunk- néztem a kérdező nőre.
-Maga Kimi lányának az édesanyja?
-Igen, Kaisa a mi lányunk- feleltem és egy kisebb sziklatömeg gördült le a vállamról, hogy kimondhattam.
-Hogyhogy hirtelen megint érdeklődik Räikkönen után?- kiabálta túl a többieket egy nő.
-Kimivel a kapcsolatom azóta szakadatlan, mióta ismerjük egymást- néztem a riporterre higgadtan, lekicsinylően. – Nem voltam végig a társa, sokáig csak a barátjaként éltem mellette, de ez nem jelenti, hogy elmúltak volna az érzéseim. Végig erős kapocs kötött össze minket: a családunk, a lányunk, az együtt megélt boldog és szomorú pillanatok. Mivel év elején az egyik legnevesebb finn sportmagazin engem jelölt ki mellé, hogy kövessem az évét, több időt töltöttünk együtt és rádöbbentünk, hogy a régi érzéseink nem múltak el.
-Mit gondol Jenniről?
-Nem foglalkozom vele, nem része az életünknek- igyekeztem azonnal rövidre zárni a kérdést.
-De része volt- kötözködött az újságíró. – A férjének az első felesége volt. A lánya mostohaanyja. Csak van valami véleménye!
-Igen, van, és nem tartozik magukra- intettem, hogy én ezzel befejeztem.
-Mila, még egy kérdést, kérem!- jött valahonnan hátulról a kérés. Normál esetben kisétáltam volna, de Heikki Kulta megérdemel annyit, hogy kérdezhessen. Ő ismeri Kimit és biztos, hogy nem tenne olyat, ami miatt haragudna rá. Ezért biccentettem. – Milyen a civil Kimi Räikkönen, aki nem pilóta, hanem férj és apa?
-Olyan, mint bármelyik másik családos ember- mosolyodtam el. – Segít a ház körül, foglalkozik a lányával, segít neki, ahol csak tud, elkényeztet engem apró meglepetésekkel. Mérgelődik, ha valami elromlik, órákig szórakozik bizonyos dolgok szerelgetésével, elmegy bevásárolni, hogy utána kétszer szedhessen a vacsorából. Csak egy hétköznapi férfi.
-Köszönöm!- mosolygott rám.
Körülöttem újra kiabálni kezdett mindenki, de felkeltem és kifelé indultam. Örüljenek, tudják, hogy ki is Mrs. Räikkönen. Pont elég ennyi. Az már a mi titkunk, hogy egy újabb baba van úton. És a kerekedő pocakom remekül fedte a lenge szabású nyári ruhám, ami kissé sem volt feltűnő a brazil melegben, divatos darab volt az ujjatlan maxiruha.
A napszemüvegem az orromra biggyesztettem és végigsétáltam a paddock-on a csapat rezidenciájáig. Utána egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy hátramegyek, de ha már minden kiderült és én is elismertem, akkor ideje volt büszkén viselni. Besétáltam a garázsba és felültem a szerelődoboz tetejére. A fiúk egy pillanatig meglepetten néztek, majd elfogadták, hogy ott vagyok.
A harmadik szabadedzés végén Kimi az utolsó helyen volt idő nélkül. Mikor kiszállt, láttam a mozdulatain, hogy ideges. Egy pillanatra megtorpant, mikor meglátott, majd elindult hátra. Mark mellett lépkedve követtem én is. Amint megszabadult a sisaktól, már öleltem is magamhoz nyugtatólag.
-Hogy kerültél ide?- fogta át a derekam.
-Tartottam egy kis sajtótájékoztatót rólunk- távolodtam el, hogy lássam az arcát.
-Hogy tessék?- emelte meg a hangját. – Eszednél vagy?
-Képzeld, igen- vágtam rá.
-Azt hittem, hogy ezt megbeszéljük, mivel kettőnkről van szó- forrongott tovább.
-Azért, hogy utána egy „mindent leszarok” stílusban benyögd, hogy tényleg elvettél és továbbra is akárkinek leírhassanak?- emeltem meg a hangom. – Bocs, már így is a pénzéhes liba és a szánalmas második feleség vagyok, nem vágyom még több hülye becenévre.
-Nem így intéztem volna- kezdett kiabálni.
-Remélem, valaki nyakon fog önteni egy vödör jeges vízzel- sziszegtem. – Elmentem!
Hátat fordítottam nekik és kimentem. Végigsiettem a VIP területeken, majd fogtam egy taxit és a szállodáig meg sem álltam. Elegem volt abból, hogy még mindig irányítani akar. Elhiszem, hogy félt, van is rá oka a múltunkat nézve, de van egy életünk, amiben elviekben egyenlők vagyunk. És én ezt az egyenlőséget szeretném megkapni.
***
(Kaisa szemszöge)
Benn ültem Sebastian pihenőjében, mikor anya küldött egy üzenetet, hogy visszament a szállodába. Már tudtam arról, hogy kiállt mindenki elé és elmondta, hogy mi is van vele meg apuval. Én azért voltam Sebbel, mert így talán nem keresnek, habár egy világbajnokról beszélünk. De nem vagyok velük és nem adok sokadik pletykaalapot.
-Szerintem összevesztek a szüleim- néztem fel, amikor a pilóta besétált.
-Britta mondta, hogy Mila mit csinált- nyomott egy puszit a homlokomra, mert Heikki is jelen volt. – Ha engem kérdezel, Kimit az zavarja, hogy vele nem beszélt.
-Apu ezt nem tudta volna ennyire higgadtan kezelni- jegyzetem meg.
-Azért nem minden esetben olyan hidegek a finnek- nézett ránk az edző.
-Nekem mondod?- nevettem fel.
Egészen az időmérőig velük voltam. Láttam néha még Gwent, a lányt, akit részben a kedvemért helyeztek át. Még mindig gyilkos pillantásokkal jutalmazott, de már nem tudott zavarni. Olyan helyzetben voltam, amilyenben ő soha nem lesz majd. Sebastian barátnője voltam – és ez számított akkor is, ha nem volt a nagy nyilvánosság előtt hivatalos.
Az időmérő idejére visszatértem a pihenőszobába és én is televízión keresztül követtem az eseményeket. Nem akartuk, hogy arról is irkáljanak, hogy mit is keresek a Red Bull háza táján. Jobb volt a békesség, főleg, hogy Seb vállán így is nagy volt a teher a világbajnoki cím miatt. A várakozás közben eszembe jutott a születésnapom utáni reggel.
„Reggel 10 óra múlt, mikor a Vettel-ház csengője megszólalt. Pontosan tudtuk, hogy csak anyu lehetett, aki megérkezett, hogy engem épségben hazaszállíthasson. Pont ezért én nyitottam neki ajtót. Bejött mellettem, de valamiért nagyon nézett. Majd amint meglátta Sebastiant, olyan komoly és szigorú arcot vágott, mint még talán soha.
-Csak kapott egy pólót tőlem aludni, mert semmit nem hozott- mondta higgadtan a kis német és akkor én is megértettem. Elég alulöltözött voltam.
-Ha nem ezt mondod, remélem, tudod, hogy nem elég, hogy csalódok benned, de biztosan örökre el is leszel tiltva tőle- mondta anya, majd leült a kanapéra.
-Eszem ágában sincs semmi olyat tenni, ami árthat neki. Még fiatal, ráér arra, hogy megismerje a felnőttek életét- ült le anyuval szemben.
-Megtennétek, hogy nem úgy beszéltek, mintha itt sem lennék?- álltam meg Seb mellett.
-Ne haragudj!- nyúlt a kezem után és lehúzott maga mellé.
-Csak nem akarom, hogy hibát kövess el- nézett rám anya, majd idegesen a hajába túrt. – Kicsim, nem akarlak megbántani- sóhajtott.
-16 évesen hiba volt, hogy megfogantam- mondtam ki én, ami neki nehezére esett. – Tudom.
-Te vagy a legnagyobb kincs az életünkben- folytatta. – És nem adnálak semmiért és senkiért. De ha újra 16 lennék, máshogy élnék és mást tennék. Csak azt szeretném, hogy neked ne kelljen megküzdened azért, hogy még egy kicsit élhess.
-Mila, vigyázok rá!- szorította meg a kezem Basi.
-Tudom, de meg kell értened! Egy 15 éves lány édesanyjaként, a saját fiatal életem és tapasztalataim után elfogadni, hogy olyan emberbe szeretett bele, aki idősebb nála 10 évvel, nem a legegyszerűbb- nézett ránk. – Tudom, hogy nem egy kisgyerekről beszélünk, hogy a mai 15 évesek szinte felnőttek, de ismerve a múltunkat én ezt máshogy dolgozom fel.
-Hidd el, eszembe sem jut bármi olyan- nézett kicsit félre Seb, de így is értettem, hogy mire gondol.
-Férfi vagy, eszedbe jut…- jegyezte meg anya somolyogva, én pedig éreztem, hogy mennyire elvörösödök.
-Akkor mondom másképpen. Nem fogom letámadni őt- ígérte meg.
-És még valami- nézett végig rajtunk. – Kiminek egyelőre egy szót sem- mondta ki, amire én is gondoltam. Mindketten helyeslően bólogattunk.”
Végiggondolva megértettem az aggodalmát. És hiába tudom magamról, hogy szinte hagyom a vágynak, hogy magával ragadjon, megbánnám, ha már odaadnám magam Sebastiannak. És nem azért, mert ne szeretne vagy ne vigyázna rám eléggé. A saját érzéseimet vizsgáltam, a saját gondolataimat és lehet, hogy sok mindenben felnőtt vagyok, de van, amivel jobb várni. Abban pedig teljesen biztos voltam, hogy Basi megvár engem.
-Igen?- vettem fel a csörgő telefonom. Közben észleltem, hogy lemaradtam az első etapról és a második nagy részéről is.
-Még mindig a Red Bullnál?- jött a kérdés anyától.
-Persze- válaszoltam. – De visszamegyek Stephannal, már megbeszéltük, 4-kor indul.
-Az úgy rendben lesz- sóhajtott. – Apádról tudsz valamit?
-Hívtam Markot, de azt mondta, ne menjek át, mert egyrészt tele van újságírókkal, másrészt nem annyira tudott lenyugodni- feleltem.
-Szerinted hiba volt?- kérdezte bizonytalanul.
-Anya…- suttogtam a telefonba.
-Nem kérhetlek, hogy te legyél a döntőbíró, igazad van. Ne haragudj!
-Nem haragszom- mosolyodtam el. – Hogy vagy amúgy? A baba?
-Vele minden rendben most, hogy ebédeltem- kuncogott. – A leginkább a vanília jégkrémet támogatta.
-Az nem is rossz ötlet- merengtem el. – Szerinted itt kinn találok valahol?
-Biztos- nevetett. – De elköszönök, azért érdemes lenne megnéznünk az utolsó szakaszt, nem gondolod?
-Valóban- helyeseltem, amikor láttam, hogy a képernyőre már kikerült a 10 perces óra. – Jó szurkolást!
-Neked is! Várlak!
-Szia, anya!- búcsúztam és letettem a telefont.
Egy negyedik és egy kilencedik hely lett a vége. Nem voltam éppen boldog és ahogy a képeket néztem, sem Seb, sem apa nem repesett az örömtől. Persze, ők sem így akarták kezdeni az utolsó versenyüket. Egy papírt tudtam csak hagyni Basinak, mert nem ért vissza, mire mennem kellett. Így apa sajtósával, feltűnés nélkül, simán jutottam ki a pályáról és indulhattam vissza a hotelbe. Nem tudtam, mi lesz a nap végén, csak azt, hogy a szüleimet valahogy közös nevezőre kell juttatnom.