2012. február 29., szerda

Ismeretlen ismerős - 17-18. rész


Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most, de nem mindig van időm mindenre, amire akarom... Remélem, hogy azért még megmaradtok itt. :)

--------------------------------------------------------------------------

17. rész

A kanapén ültek és X-boxszal játszottak.
-Vigyázz, Seb, az Kimi, őt kerüld ki!- röhögött Heikki.
-Előtted meg ott van Hamilton! Menj már bele!- felelt a német még nagyobb nevetéssel.
-Heikki! Egy bizonyos Catherine keres.- léptem oda a telefonhoz. Egyből kivette a kezemből a készüléket.
-Szia, szívem! Örülök, hogy hívtál!- kezdtek el csevegni és vagy 10 perc múlva hagyták csak abba.
-Mégis ki ez a csaj?- néztem unokatesómra.
-A menyasszonyom. Majd holnap megismered. Imádni fogjátok egymást!- lelkendezett a férfi és újra a játékra figyelt.- Hol is tartottam?
-Most akartál nekimenni annak az idiótának.- tájékoztatta Sebi és már ment is tovább minden. Én visszamentem a konyhába Leenához.
-Nem volt valami jó az első benyomás, igaz?- kérdezte húgom.
-Majd holnap kiderül, hogy milyen.- sóhajtottam.
-Ne is említsd a holnapot! Mennem kell egy tárgyalásra. Tuti, hogy megint valami idiótaságba akarják fektetni az apu pénzét.- grimaszolt.
-Miért nem vásárolsz valamit a Forma-1-ben?- vetettem fel az ötletet.
-Nem is rossz gondolat. De mostantól szeretnélek magam mellett tudni.
-Megegyeztünk. Holnap azért még maradok, mert jön Tobias és Sonja.- mosolyodtam el.
-El is felejtettem! Pedig itt akartam lenni veled.- szomorodott el.
-Semmi gond, hugi!- öleltem meg.
-Kimi! Mi a fenének vezetsz olyan jól még virtuálisan is?- kiáltott fel Heikki.
-Képtelen hibázni. Még videojátékban is.- jött felénk Seb. Mosolyogva fogadtuk őket.
-Pont időben. Megteríthettek!- nevettünk. Barátjuk annyira elvette tőlük a játékkedvet, hogy dalolva teljesítették a kérésünket. A vacsi nagyon finomra sikeredett, el kellett ismernem, hogy Leena tökéletes konyhatündér. Sebi is dicsérte rendesen. Utána közösen néztünk tévét, majd a srácok hazamentek. Mi visszavonultunk a szobánkba. Letusoltam, majd még néztem egy kicsit a tévémet. Láttam egy Pussycat Dolls klipet. Egyből kiszúrtam, hogy melyik lehet Hami barátnője. Még főzés közben tájékoztatott húgom erről. És nem értettem, hogy ez a csaj hogy lehet egy olyan emberrel, mint az a nyomorult. Inkább kikapcsoltam a készüléket és lefeküdtem aludni. Álmomba azért végig mellettem volt a Jégember. Reggel szokásomhoz híven keltem időben, majd megreggeliztem, felöltöztem és elkezdtem kipakolni, amit tegnap hoztak a srácok. Ahogy vettem ki a dolgokat, kezdtem érezni, hogy az életem sínen van, bár nem teljesen. A rajztömbömet is sikerült elejtenem és persze Kimi képénél nyílt ki. Ekkor jött be Heikki.
-Nagyon megbántott?- guggolt le mellém és felvette a füzetet.
-Nem az bánt, hogy nem akar engem, hanem az, hogy arra kér, keressek magamnak mást.- álltam fel.
-Akkor keresünk majd valaki mást, akivel láthat. Ha féltékeny, akkor majd újra téged akar. Ebben biztos vagyok.- kelt fel ő is és lerakta a tömböt. Én pedig kinyitottam a mappámat és elővettem egy rajzot.
-Ezt neked adom.- nyújtottam oda egy puszi kíséretében. Az a kép volt, amelyiket otthon kerestem, mikor először láttam őt egy elájulásomkor.
-Hogy… és mikor… és miért?- döbbent meg.
-Marknál, évekkel ezelőtt és csak azért, mert rémlett az arcod a balesetem után. És rakd el nyugodtan, majd csinálok még jó párat.
-Nem lenne gond, ha nekiadnám Catherine-nek?- érdeklődött.
-Miért is lenne gond?- kérdeztem és tovább pakolásztam.


18. rész

Szép lassan eljött a délután 3, amikorra ígérték magukat a bátyámék. Nem tudták, miért jönnek, csak annyit, hogy Heikki be akar mutatni nekik valakit. Ők szintén rokonok voltak, mert anyai ágon kapcsolódtunk a Kovalainenekhez. Idegesen doboltam a fotel karfáján, mikor csengettek. Unokatesóm ment ajtót nyitni.
-Sziasztok!- ölelte át az érkezőket.
-Ki az a csodabogár, akit meg kell ismernünk?- kérdezte kíváncsian Sonja.
-Csak én.- léptem eléjük. Láttam, ahogy kitágulnak a szemeik.
-Hannah?- kérdezte szinte suttogva Tobias.
-Igen, én vagyok!- rohantam oda hozzá és a nyakába ugrottam. Percekig ölelgettük egymást az ajtóban, majd nagy nehezen beljebb mentünk.- A kicsik merre vannak?
-Elvittük őket anyáékhoz, vigyáznak rájuk.- felelte barátnőm.- El sem hiszem, hogy itt vagy.
-Én is alig.- mosolyogtam. Millió kérdéssel terheltek, de türelmesen válaszoltam, majd fordítva is így történt. Közben unokatesóm is elment a menyasszonyáért.
-Itt vagyunk!- kiáltott, mikor visszaértek.- Srácok, ő Catherine, életem nagy szerelme. Kicsim, ők pedig Tobias, a felesége, Sonja, és Hannah, akivel már beszéltetek.
-Sziasztok!- mosolygott a lány és leültek közénk. Mi folytattuk a cseverészést, Heikki pedig beavatta lányt a történetembe. És szép lassan befutott Leena meg Sebastian is.
-És mikor láttad utoljára apádat?- néztem Tobiasra.
-Két hete jöttem haza. Nála voltam Miami-ban 4 hetet.- mosolygott.
-Mutasd meg azt is, hogy mit szereztél, míg ott voltál.- nézett rá a felesége.
-Tudni kell a sztorihoz azt is, hogy mikor kinn voltam 2 éve, akkor ismertem meg Kat von D-t. És most is ő segített, hogy megszülessen ez.- vette le a pólóját és a hátán egy nagy portré volt a két kicsiről.
-Ez… gyönyörű.- mondtam, mikor felébredtem a kábulatból.
-És egy igazi művész készítette.- tette hozzá Leena. És megcsörrent egy telefon.
-Ez a tied, Tobi.- nézett a férfire Sonja.
-Ha már a művésznőt emlegetjük,- mondta, miután elolvasta az sms-t,- itt van Helsinkiben 2 hétig.
-Akkor holnap el kell vinned hozzá.- pillantottam rá.
-Csak nem tetováltatni akarsz?- döbbent meg unokabátyám.
-Nem is akármit… és nem is egyet.- álltam fel.- De ez a jövő zenéje. Ha megengeditek, most visszamegyek a szobámba, nem vagyok valami jól.
-Készítsünk valamit?- kérdezte Cathy.
-Köszönöm, nem kell semmi.- mosolyodtam el.- Csak elfáradtam. Túl sok mindent tudtam meg magamról rövid idő alatt. Kell egy kis magány, hogy megemésszem a dolgokat.
-Délelőtt 10-kor itt vagyok érted.- nézett rám Tobias.
-Várlak!- pillantottam rá, majd elbúcsúztam és mentem a szobámba. Fenn pedig eldőltem az ágyamon és elkezdtem kigondolni, mit is akarok magamra varratni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű elviselni a fájdalmat, de mindenféleképpen megéri majd, hogy örökre velem legyen mindenki, aki fontos nekem. Elmentem letusolni, majd bezuhantam az ágyamba. Az agyam addig zakatolt, mígnem elaludtam. Ezalatt odalenn Heikki beavatta a társaságot a Kimivel való zűrös kapcsolatomba. És azt is elmondta, hogy szerinte és Sebastian szerint az említett csak akkor lesz hajlandó újra küzdeni a szerelemért, ha azt látja, hogy mással vagyok boldog. És Sonja erre egyből tudta a megoldást. Elhatározta, hogy másnap elkíséri férjét, mikor értem jön és beavat a tervébe, amellyel visszahódíthatom a lovagom.

2012. február 27., hétfő

Ismeretlen ismerős - 15-16. rész


Sziasztok! 5 komment és már itt is az újabb rész. :) Lehet egy pici kérésem? :$ Aki nem jelentkezik be, annyit megtenne, hogy aláírja nekem? Akár keresztnév, akár valami becenév, csak egy kis jelzés, jó? :$

U.i.: oldalt szavazás, ne felejtsétek! :))

-------------------------------------------------------------------------------

15. rész

Beléptem és szétnéztem a pályán. Ismerős volt a vonalvezetése.
-Nem vagy normális!- fogta meg a karom Mark.- Simán lenyom!
-Csak hiszed.- néztem rá nyugodtan.
-Hannah! Menni fog?- kérdezte idegesen Kimi.
-Heikki! Voltunk már itt?- fordultam felé.
-Itt nem, de az otthoni pálya pont ugyanilyen.- mosolyodott el egy pillanatra.
-Ez az előnyöm.- néztem nevelőapámra és Leenával az oldalamon elindultam az öltözőbe. Ott felvettem az overált, ami a bőröndömben volt. Kimentem és a kezembe nyomtak egy sisakot. Közben a pálya teljesen kiürült, mindenki a fal mellett ácsorgott. Azt hiszem, már elterjedt a párbajunk híre. Hamilton is kijött az öltözőből egy McLarenes overálban.- Szégyent hozol rájuk.- mondtam neki.
-Ne legyél olyan biztos, kislány!- nyalta meg a szája szélét. Visszafordultam a kis csapathoz. A 3 pilóta egyszerre kezdett tanácsokat osztogatni.
-Elég már!- szólt Leena.
-Köszi!- öleltem meg.- Megengeditek, hogy a saját szabályaim szerint menjek?- kérdeztem. Csak bólintottak. Beültem a gokartba és elindultam. Az érzés, amely magával ragadott, leírhatatlan. Újra tizenévesnek éreztem magam. És minden megvolt, amit a pályáról tudni lehetett. Mentünk néhány kört, hogy felmérjük a közlekedési viszonyokat. Odagurultam a falhoz és levettem a sisakom. Kimi nem volt sehol.
-Na? Hogy érzed magad?- kérdezte Heikki.
-Úgy, mint mikor régen együtt tapostuk a gépeket! Higgyétek el, nyerek!- mosolyogtam. És ekkor befutott a Jégember.
-Versenyezz ebben! Kérlek!- nyújtott felém egy sisakot. Megfogtam, körbeforgattam és nagyon tetszett.
-Ez a tiéd! Amiben versenyezni szoktál!- szólalt meg döbbenten Seb.
-Igen és nem. Ugyanolyan, mint az F-1-es bukóm, de ez a gokartos. Benn volt a szekrényemben. És tudom, hogy azt az idiótát nagyon zavarja a festése.- mosolyodott el. Egyből a fejemre húztam a sisakot és elmentem a rajt-célvonalig. Az ellenfelem már ott várt. Láttam, ahogy kitágul a szeme, mikor meglátott. A fények pedig szokás szerint kigyulladtak, majd elaludtak. A kis versenyünk 15 körös volt. A végéig hagytam neki egy lépésnyi előnyt.
-Mondtam, hogy nem kellene belevágnia. Én megmondtam!- idegeskedett Mark.
-Nagyon remélem, hogy az utolsó körben behozza.- szólt Sebastian.
-Én már nézni sem bírom!- aggódott Leena és a fejét a barátja vállába fúrta.
-Most fogja megverni!- mondta egyszerre a két finn. Nekem pedig bejött a stratégiám. Elérkeztünk az utolsó körig és már a zsebében érezte a győzelmet. Ekkor gyorsítottam és elsuhantam mellette. Mire észlelte, hogy előtte vagyok, volt 2 kanyarnyi előnyöm és a végén ennyivel nyertem. Boldogan hajtottam a falhoz.
-Te, Kimi, ki ez a szupertehetséges csaj?- jelent meg hirtelen Toni.
-Hát, haver, ő Heikki unokahúga.- nevetett Kimi. A lány ekkor parkolt le eléjük.
-És hogy került hozzá a bukód?- lépett oda Atte is.
-Ti mindenhol ott vagytok?- nevetett tovább a finn.- Amúgy én adtam neki.
Kiszálltam a gokartból, levettem a sisakom és felültem a falra Kimi elé.
-Mit is mondtatok? Hogy nem fog menni?- néztem a kis társaságra.
-Igazad volt, jobb vagy!- felelte Mark és megölelt.
-Hannah! Ők Toni Vilander és Atte Mustonen a legjobb barátaim.- mutatott a két újonnan érkezettre Kimster.
-Sziasztok!- küldtem feléjük egy mosolyt. Ekkor érkezett meg a porig alázott „bajnok”.
-Okos vagy, de nem jobb.- lépett oda hozzánk.
-Ennyire nem tudod elviselni a vereséget?- kérdezte Toni röhögve.
-Megnéznélek téged ilyen helyzetben.- szólt oda a csokimajom.
-Én gratulálnék. Főleg annak a csajnak, aki elérte a haveromnál, hogy odaadja neki a szeretett bukóját, amit nem ad még a kezembe sem, nemhogy máséba.- nézett ránk a férfi. A kezemben tartott sisakra, majd a tulajdonosára néztem. Az arca tűzvörös volt.
-Húzz el innen és be se tedd a lábad többé az országba.- pillantottam az általam megvert ellenfélre, majd visszamentem átöltözni. Előtte azért odaadtam a sisakot a tulajának.


16. rész

Ahogy becsuktuk az öltöző ajtaját, Leena máris kérdésekkel bombázott.
-Mi van köztetek?- ült le és rám nézett.
-Kire gondolsz?- tetettem az ártatlant.
-Te is tudod, Hannah. Az egyetlen emberre, aki még véletlenül sem mozdult volna el a közeledből. Mi a helyzet Kimivel?
-Ha én azt tudnám!- sóhajtottam fel.- Nem tudom, hogy mit akar. Már majdnem minden összejött, mikor azt mondta, hogy kezdjek el pasizni és ha nem találok mást, akkor majd lehet valami köztünk is.- ültem le mellé és felvettem a pólóm.
-De ez így nem normális. Szeret, nem?- nézett rám meglepetten.
-Azt mondta, hogy igen.- hajtottam le a fejem.
-Mondtad neki, hogy nem akarsz mást, csak őt?
-Mondtam hát, de visszautasított. Nekem viszont nem kell más.- tettem el a cuccaimat.
-Akkor majd beszélünk Sebastiannal és Heikkivel, hogy mit szólnak a dologhoz. De most menjünk.- állt fel és együtt kivonultunk. Még ott volt mind a hat férfi.
-Azt hittük, sosem lesztek készen.- lépett elénk Mark.
-Csak volt mit megbeszélnünk.- feleltem és odamentem a betonfalhoz. Csak néztem azokat, akik köröznek, miközben a többiek csevegtek.
-Akkor mi megyünk!- jött elköszönni Toni és Atte.
-Remélem, még összefutunk.- mosolyogtam rájuk.
-Biztos vagyok benne.- ölelt meg Toni.- Ha máskor nem, akkor azután, hogy Kimi megértette, hogy neked ő kell.- mondta már halkabban. Elköszöntek mindenkitől, majd elmentek.
-Nekünk is mennünk kellene. Anya már biztosan halálra aggódja magát miattam.- nézett Markra a Jégember.
-Előtte még beszélnünk kell.- fogtam meg a karját és kirángattam a parkolóba.
-Tegnap már megbeszéltük a dolgokat.- állt előttem és a karjait keresztbe fonta a mellkasán.
-Semmit nem beszéltünk meg! Te csak kijelentetted, hogy pasizzak.- néztem mélyen a szemeibe.
-Fiatal vagy! Meg kellene ismerned az életet!- nézett a bejárat felé.
-Miért nem ismerhetem meg mellőled?- fordítottam az arcát magam felé. Most már muszáj volt a szemembe néznie.
-Jobban jársz, ha nem így teszed.- válaszolt halkan.
-Addig nem nyugszol, amíg nem látsz mellettem valakit, igaz?- sóhajtottam fel. Nem válaszolt.- Miért akarod kínozni magad?
-Nem kínzom magam. Így lesz a legjobb neked.- indult el befelé.
-És veled mi lesz?- kiáltottam utána. A felelet már nem érkezett meg. Odabent elköszöntek a többiektől, majd kinn Mark még búcsút vett tőlem és ők el is hajtottak. A bent maradottak pedig kijöttek hozzám.
-Menjünk hozzám, jó?- kérte unokatesóm. Csak bólintottam és a kezemet nyújtottam felé. Egyből meg is kaptam a Merci kulcsait és a navigációjával épségben hazaértünk.
-Mit eszünk vacsira?- kérdeztem már benn.
-Van ötleted? A hűtőt feltöltöttem, még mielőtt elmentem.- nyitotta ki előttem a frigó ajtaját.
-Mit szólnátok egy zöldségragus tésztához?- kérdezte Leena.- Egyszerű és nagyon finom.
-Rendben!- mondta a két fiú és el is iszkoltak, hogy ne kelljen segíteniük. Ekkor csörgött a telefon. Odamentem a pulthoz és felvettem.
-Kovalainen lakás! Kivel beszélek?- kérdeztem.
-Catherine vagyok. És te ki vagy?- lepődött meg a lány.
-Hannah vagyok, Heikki unokahúga.
-Beszélhetnék vele? Elvégre is ez az ő háza.
-Adom.- feleltem a nőnek és kimentem a nappaliba a 2 mókamesterhez.

2012. február 26., vasárnap

Ismeretlen ismerős - 13-14. rész

Sziasztok! Látom, mindenki siet, hogy hamar olvashassatok és még hamarabb jöjjön az új történet. :)) Ma egy kicsit visszaolvastam ezt a történetet és megállapítottam, hogy néha hatalmas marhaságokat írtam, ezt nézzétek el nekem, jó? :$ :)

---------------------------------------------------------------------

13. rész

Éjjel 1 óra volt. Leena a repülőtéren ült. Délután felhívta a férfit, csak hogy a hangját hallja. De elárulta, hogy szenved és ezért iderepül hozzá, pedig milliószor kérte, ne tegye. Hiszen csak most lett vége a szezonnak. Alig volt a családjával. Érezte, hogy fontos a srácnak. És ekkor megjelent. Sietve húzta maga után a bőröndjét. Leena felállt, hogy üdvözölhesse. Szorosan ölelték egymást, majd rövid csókot adtak a másiknak.
-Sebastian! Mondtam, hogy ne gyere.- ült le a lány.
-Én meg megmondtam, hogy melletted a helyem.- foglalt helyet és megfogta a lány kezét. Mélyen egymás szemébe néztek, és várták, hogy ki szólal meg előbb. De egy nem várt hang mindkettejüket visszahúzta a mindennapokba.
-Sebastian! Mit keresel te Finnországban?- kérdezte Heikki. Most szállt le a gépünk. Fáradtan követtem unokabátyámat. Az utunk sima volt, lelkileg sokkal jobban megviselt. Azt hittem, már mindent tudok a családomról és a múltamról. De Heikki közölte, hogy van valami, amit még nem közölt velem. Már említette korábban, hogy mikor egy éves voltam, a szüleim szétmentek egy kis időre. Most elmesélte azt is, hogy ebben a kis időben apám egy régi barátnőjénél volt, akitől született egy lánya. Elfogadta és nevelte a húgom, anya is tudott róla, de nekem nem mondták meg. A miértet ő sem tudta, ezek mind a tények voltak. Azt mondta, hogy majd megkeresi és akkor megismerhetem. Míg én gondolkoztam, addig megálltunk.
-A barátnőmhöz jöttem. Kissé nehéz időt él mostanában.- állt fel a srác és kezet fogtak. Unokatesóm szeme a lányra siklott.
-Leena?- kérdezte kissé meglepve.
-Szia, Heikki!- állt fel a lány és adott neki 2 puszit.- Merre jártál?
-Svájcban voltam, mert Kimi hívott.- nyögte ki nagy nehezen. Eközben én álltam és néztem az ismeretleneket.
-És ki az a lány ott mögötted?- kérdezte Seb.
-Ehhez le kellene ülnötök. Főleg neked.- nézett a fiatal nőre. Ő úgy is tett.- Azért voltam Svájcban, mert kiderült, hogy Kimi edzője, Mark Arnall nevel egy lányt. Egy lányt, aki remekül rajzol, aki 8 éve érkezett az országba és aki túlélt egy autóbalesetet, bár mindenki úgy tudta, meghalt.- vázolta fel a helyzetet Heikki.
-Azt akarod mondani, hogy megtaláltad a nővérem?- pattant fel Leena. Arrébb lökte az előtte álló pilótát és megállt közvetlenül előttem. Csak nézett, nem mondott semmit. Én is megnéztem a szép, de elgyötört és fáradt arcát, fiatalos, sportos és nőies ruháit. Hirtelen ő szólalt meg.- Anyának igaza volt.- jelentette ki és hátrált egy lépést.
-Mire célzol?- kérdezte egyszerre a 2 férfi.
-Mikor 10 éves voltam, azt mondta, hogy ha egyszer összefutok az utcán a nővéremmel, tudni fogom, hogy ő az, mert pont olyan, mint apa.- nézett rám.- A szemei mandulavágásúak, kékek, mint a tenger és az arcának minden porcikája Vuolera.
-Heikki! Megmondanád, hogy ki ez a lány és a srác?- szólaltam meg.
-A srác Sebastian Vettel, a jövő szezontól a Red Bull Racing pilótája. A lány pedig……- állt meg a bemutatásban. Ő maga sem volt erre felkészülve.
-Leena Vuolera vagyok…
-A húgom.- vágtam a szavába és megöleltem. Jó volt érezni, hogy van valaki, akivel összetartozom. Együtt mentünk el a reptérről. A kocsit, amellyel a húgom jött, Sebastian vezette. Éreztem a stílusán, hogy ez nem csak a szakmája, hanem a szenvedélye is. Ha nem sokat, de azt megtanultam Mark mellett, hogy milyen, mikor valaki csak annak él, hogy ő legyen a legjobb abban, ami a munkája és a hobbija is egyben. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg.- Mikor látlak újra?- kérdezte Leena.
-Majd holnap felhívlak, jó?- néztem a lányra. Szinte semmit nem tudtunk egymásról, de máris olyan közel éreztem magamhoz, mint az unokatesómat.
-Heikki tudja a számom.
-Rendben.- bólintottam és kiszálltam az autóból. Megvártuk, míg elhajtanak, majd bementünk a házba. Szétnézni sem volt erőm, annyira elfáradtam. Amint megkaptam a szobámat, bezuhantam az ágyba és elaludtam.


14. rész

Reggel arra ébredtem, hogy elnyomtam a nyakam. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem tusolni. Sokáig folyattam magamra a vizet. Ezalatt elgondolkoztam az életen. Tudtam, hogy szerencsés vagyok, amiért nem haltam meg és kell lennie valaminek vagy valakinek, aki miatt maradtam. És ha személyről beszélünk, csak egy ötletem van… Miután kellőképpen kiáztam, elzártam a vizet és magam köré csavartam egy törcsit. Kimentem a szobámba és gyorsan felvettem egy fekete farmert és egy piros pólót, majd a konyha felé vettem az irányt. Heikki álmosan pislogott rám.
-Szia!- köszöntem vidáman és adtam az arcára egy puszit.
-Neked is jó reggelt!- köszönt ő is a szemét dörzsölve. Öntöttem magamnak kávét és leültem vele szemben. Magam elé húztam az újságot és gyorsan átlapoztam. Nem volt benne semmi érdekes. Ekkor megszólalt az unokatesóm mobilja. Alig pillantott rá, máris felém tolta. Én is ránéztem a kijelzőre és Mark nevét láttam kiírva.
-Szia!- köszöntem vidáman.
-Jó reggelt! Milyen ott, Finnországban?- kérdezte.
-Eddig jó. Alighogy megérkeztünk, összefutottunk a húgommal és Sebivel.- feleltem.
-Mit keres ott Sebastian Vettel?- döbbent meg.
-A húgom pasija és hozzá jött. De te miért kerestél?
-Csak szólni akartam, hogy a gépünk délután 2-kor száll le és van egy bőröndnyi holmid, amit viszünk neked. Közte vannak a rajzcuccaid is.
-Akkor kimegyünk elétek. Addig is szia!
-Szia!- köszönt el és bontotta a vonalat.
-Na? Mi a helyzet?- élénkült fel Heikki is. Elmondtam neki, hogy hogyan állnak a dolgok és megbeszéltük, hogy mikor megyünk. Utána felhívtam Leenát, aki azt mondta, hogy kijönnek ők is a fiúk elé, mert Sebastian beszélni akar Kimivel. Így fél 2-kor találkoztunk a reptéren. Üdvözöltük egymást, majd elmentünk a kilépő kapuhoz és beszélgettünk, amíg le nem szállt a gép. Nem sokkal utána meg is jelent Mark és Kimi. A tekintetem egyből elkaptam, mivel a kék szemek csak engem bámultak. Kissé zavarba is jöttem.
-Üdv mindenkinek!- lépett oda a nevelőapám és átölelt, majd kezet rázott a fiúkkal és összeismerkedett a húgommal. Kimi is gyorsan elintézte a dolgot 2 kézfogással, meg 1-1 puszival. Seb egyből félre is vonta, én pedig megkaptam a bőröndöt a holmimmal.
-Köszi, hogy elhoztad.- mosolyogtam a férfire.
-Ugyan, nem tartott semeddig. A Ferrari pedig…- magyarázott Mark, de a végét nem hallottam egy kiáltástól.
-Mi van itt, pilótatalálkozó?- kiabált valaki legalább 100 méterre tőlünk.
-Ki ez az idióta néger pasas?- néztem először unokatesómra, majd a másik kettőre. Mindegyik teljesen le volt döbbenve, szólni sem tudtak.
-Ő Lewis Hamilton, a világbajnok.- súgta Leena egy grimasz kíséretében.
-Szeva, csapattárs!- lépett Heikkihez és hátba veregette.
-Te meg mit keresel itt?- bökte ki nagy nehezen Kimi.
-Nem mindegy, kedves bukott bajnok!- hahotázott. Nekem annyira nem jött be a vicce, de nagyon senkinek 100 kilométeres körzetben.- Amúgy a csajom bandája itt fog fellépni, hozzá jöttem.
-Inkább fulladtál volna meg valahol.- krákogott Sebi mögöttünk.
-Mondasz valamit, kisgyerek?- kapta oda a fejét.- És ki ez az édes cica?- mérte végig Leenát.
-A barátnőm, úgyhogy legeltesd máson a szemed!- csattant fel a „kisgyerek”.
-Akkor azt áruljátok el, hogy a vadmacskának mi a neve.- nézett rám. Majdnem csorgott a nyála.
-A nevemet nem mondom meg, de abban biztos vagyok, hogy jobban vezetek, mint te.- néztem rá gonoszul. Tudtam, hogy kihúztam a gyufát.
-Milyen nagy a szája valakinek! Ha ennyire fogadkozol, ki is állnál ellenem?- lépett elém.
-Hagyd már abba a gyerekeskedést, Hamilton!- jött oda hozzám Kimi.
-Indulhatunk most azonnal.- fordultam el és a bejárat felé vettem az irányt. A hozzám tartozók meglepve és kissé idegesen követtek. A legközelebbi gokart pályára hajtottunk.

2012. február 25., szombat

Ismeretlen ismerős - 11-12. rész


Sziasztok! Bevallom őszintén, tegnap elfelejtettem megnézni, hogy mennyi kommentet írtatok, ezért nem hoztam részt. :$ De most itt a folytatás! A díjat pedig nagyon-nagyon köszönöm, de nem éppen vagyok oda azért, hogy kitegyem, ha nem baj. :$ És nem azért, mert nem örülök neki. :)

---------------------------------------------------------------------------------

11. rész
Mi ez a világosság? Ha megfordulok, talán nem lesz ilyen elviselhetetlen. De tévedtem. Akkor is az maradt.
-Álomszuszék, ébresztő!- hallottam egy lágy hangot.- 10 óra is elmúlt.
Szép lassan sikerült kinyitnom a szemem. A világosság még mindig zavart, így beletelt néhány pillanatba, amíg képbe kerültem. A szobámban voltam és 2 férfi ült mellettem.
-Elaludtam?- kérdeztem halkan.
-Nagyon úgy tűnik.- felelt Heikki.- De nincs semmi baj.
-Csak furcsa volt, hogy máskor már 8-kor ébren vagy.- szólalt meg a másik férfi is. Felé néztem és Kimi arca bontakozott ki. Hirtelen beugrott az éjszaka. Mikor bementem hozzá. Legalább fél óráig csókolóztunk. Végül én voltam, aki véget vetett az élvezeteknek. És a hosszú beszélgetés végén abban maradtunk, hogy csak barátok leszünk… egyelőre.
-Rosszul aludtam.- ültem fel. Ekkor belépett Mark is.
-Látom, felkeltettek.- mosolygott és lerakott elém egy tálcát kávéval és pirítóssal.
-Köszönöm!- néztem rá és gyorsan el is fogyasztottam mindent. A kis vendégsereg kivonult, én pedig bementem a fürdőbe. Letusoltam, majd összeszedtem magam. Egy farmer és egy fekete póló mellett döntöttem, hogy erősítsem Heikki-t, mert Kimin és Markon ferraris csapatpóló volt, unokatesómon meg fekete mercis. Az enyém csak egy egyszerű fekete póló volt, de legalább nem piros. A nappaliban találtam rá a kis bandára. Alig értem le, Kimi összegyűrte az újságot és elhajította.
-Mi van veled?- nézett rá meglepve Mark.
-Így segítsen az ember a csapattársának. Én mindent megtettem, hogy ő bajnok lehessen, még el is engedtem, erre ő azt nyilatkozza, hogy nem érti, miért keresek háromszor annyit. Inkább mondott volna egy köszit és fortyogna magában.- pattant fel a pilóta. Közben én felvettem az újságot és beleolvastam. Felipe a gazdasági válság miatti költségcsökkentések kapcsán kérdőjelezte meg, hogy miért keres többet a világbajnok finn. Az említett közben kiviharzott a házból és kocsiba pattant.
-Mark, kérem a kulcsokat!- néztem a férfire és közben a cipőmet vettem.
-Biztos vagy benne, Hannah?- kérdezte riadtan Heikki.
-Meg tudom nyugtatni.- vettem el a slusszkulcsokat és a garázsban bepattantam a saját Ferrarimba. Egy F430-asba. Marktól kaptam nemrég, miután meglett a jogsim. Nem volt nehéz követnem a bajnokom. Ezek az autók kitűntek a többi közül. Legalább fél órája kergetőztünk, mikor hirtelen megállt. Én is besoroltam mögé és kiszálltam. Egy külvárosi bezárt üzlet parkolójában álltunk. Csak mi ketten, senki más.
-Miért jöttél utánam?- kérdezte nyersen.
-Én magam sem tudom.- pillantottam rá. Ideges volt.
-Nem akarok beszélni senkivel. Nyugalomra van szükségem.- mordult rám.
-Nem kértelek, hogy beszélj. Csak azt akarom, hogy megnyugodj.- támaszkodtam a kocsim oldalának és keresztbe fontam a karjaimat. Ő elindult az üzlet felé. Egyre távolodott, de nem mentem utána. Elég volt, hogy láttam és figyelhettem. Az idő még egészen jó volt ahhoz képest, hogy december van. Rajtam azért volt kabát, rajta viszont csak a ferraris egyenpulcsi. De nem fázott. „Miért is fázna?”- kérdeztem magamtól.- „Hiszen ő a Jégember.” És tényleg úgy viselkedett. Még csak meg sem rezdült az egyre erősödő szélben. Csak állt tőlem olyan 500 méterre és gondolkozott. Semmire nem reagált. Én pedig türelmesen vártam. Nem akartam nélküle hazamenni. Az idő pedig amilyen jó volt, úgy kezdett egyre romlani. Már egy órája lehettünk ott, mikor havazni kezdett és a szél is folyamatosan süvített. Ekkor indult felém. Úgy tűnt, sikerült megnyugodnia.
-Miért maradtál itt?- állt meg előttem.
-Ne kérdezz olyat, amire nem tudhatom a választ.- néztem a szemeibe.- Azt hiszem, nem akartam elfogadni, hogy nem tudok segíteni.
-Mindig lesznek helyzetek, amelyekben nem tudsz segíteni, bárhogyan is akarsz.- simította meg az arcom. Beleremegtem az érintésébe. Tudtam, bármit tesz, nem leszek képes barátként kezelni.


12. rész

Míg én megpróbáltam megoldani Kimi és a saját problémámat, a világ egy másik pontján néhány ember egy kávézóban beszélgetett… inkább vitázott.
-Nem hagyom, hogy a Vuolera vagyont olyan dolgokra használják, aminek az apám nem örülne.- állt fel egy nálam fiatalabb lány az asztaltól. Hosszú, szőke haja a vállára omlott, a kék szemeiben égett a gyűlölet és az elutasítás.
-Kérem, Leena, gondolja meg, mit mond.- érintette meg a kezét egy kopaszodó, 50 körüli férfi. A nő egyből elrántotta a kezét az asztalról.
-Meghalt az apám és a nővérem is. Nem fogom engedni, hogy beszennyezzék a nevüket. Én kezelem a pénzt és én azt mondom, hogy ebbe az üzletbe nem vágok bele.- vette fel a táskáját és kisétált a kávézóból. Szabad levegőre volt szüksége és megértő emberekre. Az apját alig ismerte, de ragaszkodott hozzá, mígnem 8 évvel ezelőtt Svájcban életét nem vesztette. Tudta, hogy volt egy 2 évvel idősebb nővére, Hannah, de ő is meghalt a balesetben. Az apja és annak felesége, Lotta egy végrendeletet írtak, melyben mindenüket a lányra hagyták, de ha vele történne valami, akkor a pénzt neki, Leenának kell kezelnie, de azért jutott egy megfelelő összeg a nő fiának, Tobiasnak is. Ott állt Helsinki közepén 22 évesen egy hatalmas vagyon tulajdonosaként és csak annyit szeretett volna, hogy valaki szabadítsa fel a terhek alól. Nem is sejtette, hogy még aznap este az élete gyökeresen megváltozik. Ezalatt Svájcban is zajlott az élet. Visszamentünk a házba és elkezdtem pakolni, mivel az este 9-kor induló géppel hazautazom a hazámba. Némán pakoltam a ruháimat a legnagyobb bőröndbe és a következőbe is néhányat, meg a legfontosabb tárgyakat, amelyekhez kötődök. Délután 2-kor valaki kopogott az ajtón.
-Hannah, nem vagy éhes?- kérdezte Heikki.
-Nem.- feleltem fel sem nézve a csomagjaimból.
-Ha mégis megéheznél, van kaja a konyhában.- mondta, majd távozott. Az idegesség és az ismeretlen miatti félelem olyannyira eluralkodott rajtam, hogy képtelen voltam még csak gondolni is az evésre. Mikor úgy gondoltam, hogy minden megvan, ami jelenleg fontos, leültem az ágyamra és az arcomat a kezeim közé temettem. Az időeltolódással nem hinném, hogy sok gondom lesz, hiszen csak egy óra plusz az egész. De nem tudom, hogy milyen emberekkel fogok találkozni, ők hogyan fogadnak, milyen lesz a környezet és mit fogok csinálni. Egyre nagyobb lett bennem a kétely az utazással kapcsolatban. Ekkor nyitott be hangtalanul Kimi. Látta a szeretett lányt kétségek között gyötrődni. Hangtalanul becsukta maga mögött az ajtót és leguggolt a lány elé. Megérintette a karom, mire hirtelen rá néztem. Fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem, a nyakába vetettem magam és megcsókoltam. A lendületemtől elterültünk a földön, de egy pillanatra sem engedtük el a másikat. A keze lassan csúszott lejjebb a derekamra, majd a combomra. Az én kezeim a pólója alatt jártak, a hátát simogattam. Mindkettőnkben egyre inkább nőtt a vágy. De ő rá tudta venni magát, hogy megálljon.
-Nem szabad!- nyögte ki nagy nehezen és lemászott rólam. Mellém feküdt a földre.
-Miért?- kérdeztem halkan és a kezem az övét kereste. Az ujjaink szorosan egymásba fonódtak.
-Korai lenne. Nekem is és neked is. Nem tudhatod, hogy milyen vagyok, amíg nem ismersz meg más férfiakat.- pillantott rám.
-Nekem nem kell más! Ezt már mondtam az éjjel is.- engedtem el a kezét és felültem. Mélyen sértett, hogy azt gondolta, találnék helyette mást, akit szerethetek.
-Tudom. És nem akarlak megsérteni, de azt el kell ismerned, hogy fejlődnöd kell a pasik terén. Adj magadnak egy kis időt, legyél egy kicsit szabad, pasizz! Utána pedig visszatérhetünk oda, ahol most abbahagytuk.- érintette meg a vállam. Lesöpörtem a kezét.
-Úgy kérhetsz, ahogy akarsz, nem fogok pasizni. Nem érdekel, mit mondasz, várok, ameddig úgy gondolod, hogy elég jó vagyok neked.- keltem fel és otthagytam a szobámban. Átmentem Markhoz, akinél ott volt Heikki is.
-Minden rendben van, Hannah?- kérdezte a nevelőapám.
-Persze. Csak lenne néhány kérésem az itt maradó holmikkal kapcsolatban.- ültem le az ágyra. Elmondtam, hogy mit hogyan kellene elpakolnia és csomagolnia, hogy ne sérüljenek, mikor utánam küldi őket. Majd lementünk a konyhába, ettem néhány falatot az unszolásukra. Végül eljött a búcsúzás ideje. Kimitől hidegen, egy gyors öleléssel búcsúztam. Mark kivitt minket a reptérre, ott könnyes búcsút vettem tőle, majd felszálltam a Helsinkibe tartó gépre. Az életem új szakasza ekkor kezdődött.