Nem így terveztem - 15. rész

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: MEGŐRÜLTÉL? MEGŐRÜLTÉL!

„Tommi most írt nekem Milton Keynes-ből és azt mondja, hogy Thessa és Chloe a te leveledet vesézik ki szóról szóra. Hogy mertél írni neki? Kitől van meg a címe? Miért is nem lehetett elfogadni, hogy majd megismered, ha még hajlandó eljönni velem? Most éppen nagyon utállak…”

Feladó: rockynr1@redbullracing.com

Tárgy: Help, I need somebody Help!

„Szia!

Remélem, hogy nem zavarlak meg! A tárgyért elnézést kérek, Sebastian szoktatott rá arra, hogy Beatles-t hallgassak. De tényleg szükségem lenne a segítségedre. Mit vehetnék a feleségemnek karácsonyra, hogy ne érezze azt, hogy csak azért kapja, mert valamit adnom kellett. Azt akarom, hogy érezze az ajándékból, hogy szeretem. Te vagy az egyetlen esélyem, Chloe, az összes Red Bullos csaj megbukott, mikor megkértem, segítsen…

Guillaume”

Feladó: tommip@redbullracing.com

Tárgy: Szilveszter

„Szia, Henna!

Kimi írta, hogy szilveszterkor nálatok lesz a buli. Kell valami segítség? 27-én érkezem Svájcba és még Theresa is eljön aznap este hozzám. Szívesen beszállunk az előkészületekbe, hogy ne mindent ti csináljatok. Ha esetleg szükséges, akkor tudunk vinni néhány szivacsot, hogy elférjenek, akik nálatok akarnak aludni. Puszi, hugi!

Tommi

U.i.: Köszönöm a tippet az ajándékozáshoz, Christian el volt ájulva a vb tollaktól”

Feladó: adnewey@redbullracing.com

Tárgy: Re: Karácsonyi meglepetés

„Szia!

Biztos vagyok benne, hogy Eliza odalenne azért, ha egy kiskutyát kapna karácsonyra. De a dolognak akkor örülne a legjobban, ha te magad adnád oda neki. Mivel te Németországban karácsonyozol, mi pedig itt, Angliában, mit szólnál ahhoz, hogy januárban ajándékozod meg őt? Nem sértődne meg, ebben biztos vagyok. Szenteste pedig felhívhatsz minket nyugodtan, Chloe és Eliza is örülni fog neked!

Adrian”

*****

- Mit írsz, apa?- léptem mögé, de ő lehajtotta a laptopját.

- Csak egy e-mailt küldtem Christiannak- felelte nyugodtan.

- Biztos?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Miért mondanék neked mást, mint az igazat?- állt fel a székről és adott egy puszit a homlokomra. – Készen van a bevásárló lista?

- Igen, mindent felírtam- nyújtottam felé a papírt. – Biztos, hogy ne menjek veled?

- Nem kell kicsim- cirógatta meg az arcom. – Inkább hozd haza Elizát és menjetek el szánkózni. Napok óta rágja a fülem, de nekem már nincs annyi erőm hozzá. Elfáradtam az egész éves rohanásban.

- Rendben, elviszem szánkózni- adtam be a derekam.

Felmentem a lépcsőn és bementem a szobámba, hogy összeszedjek néhány melegebb holmit, amiket felvéve kevésbé fogok fázni, mikor kimegyek a hatalmas hóba. Be akartam menni a fürdőbe, hogy összeszedjem magam, de megtorpantam. Bár volt egy szoba a Thessy és az én szobám között, tisztán hallottam a lány kéjes sóhajait.

- Még jó, hogy olyankor csináljátok, mikor nincs itthon Liza- morogtam és lementem a földszinti fürdőbe, ahol alig lehetett hallani valamit.

*****

Feladó: chloenew@redbullracing.com

Tárgy: Ha itt lennél…

„Szia!

Te vagy az első, akinek írok erről a szuper új e-mail címemről. Remélem, hogy érzed, hogy mennyire nagy becsben tartalak.

Amúgy szükségem van arra, hogy hatni tudj a legjobb barátodra. Gondolom, te is tudod, hogy Tommi és Thessa most nagyon egy hullámhosszon vannak. Tudnál beszélni a kedves barátoddal? Mert a nap nagy részében tőlük zeng a ház. Még jó, hogy Eliza egyszer sem hallott olyanokat, hogy „Még, ne hagyd abba!” „ Csusszanj mélyebbre!” vagy „A következő menetben nem úszod meg ennyivel…”. És ezekhez még vedd hozzá a sóhajokat, a nyögéseket és a sikolyokat. Úgy érzem magam a saját házamban, mintha egy bordély lenne.

Próbáltam már beszélni Theresával, de nem hatott a dolog, azt mondta, hogy ők óvatosak és nem hangosak.

Kérlek, ments meg engem ettől!

Chloe”

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: A nagy macsó?

„Komoly az a hír, hogy Tommi lett a nagy macsó Milton Keynes-ben? Mikor utoljára beszéltem vele, azt mondta, hogy kavar a csajjal elég rendesen. És hogy a lány tudja, hogy egy pasi mitől vadul meg teljesen. Tényleg ennyire belevetette magát az életbe? Mert eléggé hihetetlen dolog számomra…

Kimi”

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: Re: A nagy macsó?

„Igen, Jégember, Tommi lekörözött téged. Most olvastam Chloe levelét, állítólag bordélyházként funkcionál lassan a Newey ház. A csaj valamit nagyon tudhat, ha Tommi is kiereszti a hangját. De Tommi sem kispályás, mert amiket az a csaj mond néha… (Chloe írt néhány példát, de nem osztom meg veled, mert ismerlek) Ideje felkötnöd a gatyádat, mert ha így haladunk, mindenki tudni fogja, hogy ki a legnagyobb csődör a finneknél. xD

Seb”

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: A probléma megoldva

„Szia!

Most tettem le a telefont, beszéltem Tommival. Először nem értette, hogy miért is zavar engem, hogy kissé hangosan élik a nemi életüket. Utána ecseteltem neki, hogy figyelhetne arra, hogy nem otthon van, hanem nálatok. És egy kicsit füllentettem, mert azt mondtam neki, hogy nemrégiben csak annak köszönhették, hogy Eliza nem hallotta meg őket, hogy hagytad egy kicsit tovább játszani az udvaron. Azt hiszem, hogy akkor megértette, hogy miért is akadtál ki te is, meg én is, mikor olvastam a leveled. Megígérte, hogy elnézést fog kérni és leállítja Thessy-t is. Örülök, hogy volt valami, amiben segíteni tudtam. :D Nagyon hiányoztok mindketten Lizával. :$:(

Millió Puszi!

Seb”

Feladó: theresajones01@yahoo.com

Tárgy: Ez egy nagyon gonosz dolog volt!

„Seb, ezt te tényleg komolyan gondoltad? Tommi most teljesen magába van fordulva és lelkiismeret-furdalás gyötri, mert azt hiszi, hogy Eliza majdnem hallott minket. Odafigyeltem rá, hogy olyankor essünk egymásnak, mikor ő nincs a ház közelében sem. És ha mégis otthon volt, amikor megkívántuk egymást, akkor szigorúan csak halkan szerettük a másikat. Most teljesen elvetted a kedvét attól, hogy velem legyen és haza akar menni, hogy ne keveredjünk bajba. Ezt nagyon gyorsan csináld vissza, ha nem akarod, hogy kitekerjem a nyakad!

Thessy”

Nem így terveztem - 14. rész

A könnyeim folyamatosan ömlöttek a szememből. Az arcomat Tommi vállába fúrtam, mert nem tudtam, hogy megláthat valaki ilyen állapotban. Nem akartam találkozni emberekkel, hogy utána mindig sajnálkozva nézzenek rám, amiért kiborultam. Nem akartam, hogy bárki tudjon arról, hogy miként viselkedett velem az a valaki.

- Itt biztonságban vagy- fektetett le egy ágyra. – Ez a szobám, az övé az épület másik felében van.

- Én…- rebegtem halkan, de nem nagyon tudtam mit mondani.

- Nem kell semmit megmagyaráznod- simogatta meg az arcom. – Csak pihenj!

Felemeltem a fejem és belenéztem a szemeibe. Aggódást, féltést és haragot láttam benne. Utóbbi nem nekem szólt, ebben is biztos voltam. Simogatni kezdte a hajam, amitől lassan el is szenderedtem. Nem aludtam nyugodtan és mélyen sem, de egy kicsit jobb volt ez az állapot. Arra ébredtem fel, hogy becsapódik az ajtó.

- Mi történt?- ültem fel egyből.

- Seb- adta meg a választ lemondóan a férfi. – Éppen megy és beveri Webber képét.

- Mi???- ijedtem meg és utána akartam rohanni, de a finn srác karjaiba rohantam.

- Ő és Rocky éppen lenn voltak a földszinten és bepillantottak a portára, mert beszélni akartak a személyzettel a belépő kártyád miatt. Véletlenül látták meg a kamerán a képet, ahol az az undorító ausztrál éppen téged zaklatott. Mire felértek, én már elvittelek onnan. Idejött, hogy kiderítse, hogy mi van veled és most meg elrohant utána. Guill vele van.

- Mennyi idő telt el?- rebegtem fásultan.

- Csak fél óra. Apád hazavitte Elizát magával- nyugtatott meg a lányom felől. – Azt mondtuk neki, hogy beszélni szeretnél velünk néhány olyan dologról, ami magánügy.

- Köszönöm!- hajtottam a fejem a vállára.

A szobában volt egy kis fotel, oda ültetett le, majd kaptam egy takarót, amibe bele tudtam bújni. Utána magamra hagyott néhány pillanatig, hogy szerezzen nekem kamillateát a büféből. Szerencsére Britta gyorsan megérkezett és velem maradt. Ahhoz képest, hogy nem akartam, hogy tudjanak róla, már Tommin kívül hárman biztos tudták.

A lány remekül bánt a szavakkal és gyorsan el is terelte a figyelmemet a történtekről. Elmesélte, hogy a földszinten az egyik termet átalakítják játszóházzá, hogy a csapat tagjai be tudják hozni a gyerekeiket, ha nincs más lehetőség. Liza odavolt a helyért és segített a mesefigurák festésében. Édesen állt rajta a hatalmas póló, amit azért kapott, hogy ne koszolja össze a ruháját.

- Miért nem fojthattam meg?- jött be a szobába Seb úgy 10 perc múlva. – Mindenki jól járt volna vele.

- Azért nem, mert az nem a te műfajod. Így is eléggé meg fognak majd lepődni, hogy betörted az orrát- vigyorgott Guill.

- Jól vagy?- léptem Seb elé, mert véres volt a szája.

- Semmiség- legyintett, de elkaptam a kezét és megnéztem az arcát. Kicsit felszakadt a szája.

- Azért annyira nem semmiség- mentem be a fürdőbe, ahol gyorsan találtam törölközőt, amivel le tudtam törölni a vért a szája mellől.

- Most nem én vagyok a lényeg- tolta el a kezem és leültetett az ágyára. – Jól vagy? Nem bántott? Nem ért hozzád egy ujjal sem, ugye?

Egy pillanatig meglepetten néztem a kék szemekbe. A csillogás, amit úgy szerettem benne, most sehol nem volt. Ijesztő volt tapasztalni a haragot, a féltést és a csalódást, amit a szemei tükröztek. Furcsa volt minden, hiszen mióta megcsókolt, nem beszéltünk egymással. Alig szóltunk a másikhoz néhány szót.

- Félek- hajtottam le a fejem és éreztem, ahogy a könnyek újra elkezdenek gyűlni a szememben.

- Nem hagyom, hogy még egyszer a közeledbe menjen- ígérte és óvatosan megsimogatta az arcom. – Vigyázni fogok rád!

- Ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani- pillantottam fel rá.

- Megoldom, hogy meg tudjam tartani- felelte elszántan.

- Itt a tea és a jég- lépett be Tommi. Én megkaptam a forró italt, míg Seb kissé hisztisen hajlandó volt a jéggel tompítani a száján lévő hatalmas puklit.

*****

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Egy zseni levele csak neked

„Üdvözlöm a Red Bull Racing legújabb tervezőjét!

Nem volt egyszerű megszereznem az e-mail címedet. Először meg kellett győznöm Hennát, hogy nem szándékom zaklatni téged, valamint, hogy eszembe sem jutottál, mint nő. Utána Sebastiant bombáztam a leveleimmel, de teljesen passzív volt, a végén már nem is nagyon válaszolt. Mi tettél vele? Mikor ez a terv befuccsolt, akkor írtam régi, kedves honfitársamnak, akit te Tommi néven ismerhetsz, hogy tud-e rólad valamit. Ő megkérdezte a kedves unokahúgodat, akitől kaptam egy e-mailt, hogy rossz ajtón kopogtatok, mert sem ő, sem Adrian, sem pedig Christian nem adja meg nekem a címed. És ilyenkor adok hálát, hogy létezik egy olyan nő a világon, mint az én drágám, akinek eszébe jutott, hogy a sajtósok mindent tudnak. És végül sikerült betörnöm Brittát, aki megadta nekem ezt a címet. Remélem, hogy te vagy és nem más. Ne haragudj rá, kicsit mást mondtam neki a miértekről. :)

És miért is akarok én veled beszélni? A válasz mindösszesen annyi, hogy Seb számára sokat jelentesz. Még most kijelentem, hogy nem akarok bekavarni abba, ami köztetek van (vagy nincs), csak kíváncsi vagyok. Mert ő egyszer úgy ír rólad, mint a legnagyobb támaszáról, máskor meg úgy fogalmaz, mint élete nagy szerelméről.

Nem hinném, hogy elszóltam magam ezzel kapcsolatban, mert a hétvégén talán leeshetett ezzel kapcsolatban valami. Azóta jól van, mert nem reagál semmire. Ez volt az utolsó mail, amit kaptam tőle vasárnap:

„Tegnap este csókolóztam vele, Tommi mondta, mert teljesen kiesett. Miután megtudtam, letámadtam a konyhájukban és addig csókoltam, amíg levegőt kapott. Megőrülök ettől a nőtől! És teljes a káosz bennem. Seb”

Jelenleg arra próbálok rájönni, hogy mi is van közöttetek. Nem egyszerű a dolog, mert rólad annyit tudok, hogy Chloe Newey vagy, Adrian lánya, a csapat új tervezője, van egy kislányod, és szombaton valamint vasárnap Seb a szádba mászott. Jelentett neked valamit, vagy nem? Én csak segíteni akarok nektek, de ha a terhedre vagyok, akkor válaszolnod sem kell. Remélem, hogy azért nem haragszol rám nagyon, amiért így letámadtalak. És abban is reménykedek, hogy eljössz hozzánk szilveszterkor, ahogy Seb ígérte. Alig várom, hogy megismerjelek!

Kimi Räikkönen”

Csodálkozva néztem a képernyőt az ágyamon ülve. Szívem szerint megmutattam volna az egészet Sebastiannak, de ő hazament Németországba tegnap este. Ez a csütörtök sem olyan lesz, mint általában, ebben is biztos voltam. Felkeltem az ágyamról és elsétáltam Theresa szobájáig, ahová halkan bekopogtam.

- Baj van?- jelent meg az álmos feje az ajtóban.

- Lenne valami, amit látnod kellene- néztem rá szépen.

Szusszantott egyet, majd kijött a szobából. Ahogy becsukta az ajtót, láttam, hogy a szőke finn meztelen felsőtesttel alszik nyugodtan az ágyon. A pólója pedig unokahúgom testét takarta el jelen esetben. A haját igazgatta, amíg elértünk hozzám. Odaültettem a notebook elé és mutattam, hogy olvassa el, amit kaptam.

- Imádni fogom ezt az embert- nevetett fel, mikor a végére ért.

- És mit szólsz a tartalmához?- pillantottam rá kérdőn.

- Én már régen mondtam neked, hogy adnod kellene Sebnek egy esélyt. Láttam, amikor megcsókolt. Mindkétszer- állt fel az ágyról. – És a mai napig azt mondom, hogy egy pasi két esetben tud így csókolni.

- Ha szerelmes vagy ha megőrül azért, hogy a nőt az ágyában találja- adtam meg én a két alternatívát.

- Pontosan, ahogy mondod. És ez tapasztalat- kuncogott fel. Nem ő volt a megtestesült szűziesség, az is biztos. – De belőle nem nézem ki a másodikat.

- Szóval szerinted szerelmes belém?- kérdeztem meg a dolgot, amit szívem szerint Sebinek szegeztem volna.

- Ha még nincs is tisztában vele, kezdi érezni, hogy nem vagy számára közömbös és a benne kialakuló érzelmek nem a baráti érzelmek felé húznak- ment oda az ajtóhoz, amit kinyitott, de még mielőtt kilépett volt egy megjegyzése. – Ha pedig csak egy vagy két éjszakára kellesz neki, ne habozz. Ez a pasi biztos, hogy tudja, mitől döglik a légy.

"írói közlemény"

Sziasztok!

Újabb komoly döntést kellett hoznom. Pillanatok alatt ráébredtem, hogy olyan történettel, aminek nem Sebastian Vettel a főszereplője, már nem lehet semmit elérni. Ti is olvassátok a Nem így terveztem részeit, mindenki odavan érte. Ez már a második történetem, amiben ő a főszereplő és második alkalommal érzem úgy, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Mióta Kimi kiszállt a Forma-1-ből, már nagyon kevesen vannak, akik igazán értékelnék őt. Így hiába ír bárki Kimivel, nem nagyon érdekel senkit. Én pedig nem tudok kifordulni önmagamból, a mai napig szívvel-lélekkel szurkolok neki. Igen, van kedvencem a Forma-1-ben is, de kicsit sem olyan ez a fajta szurkolás, mint régebben. Ezért arra jutottam, hogy rövid időn belül befejezem Madison történetét. 

Monshe

U.i.: Lejjebb megtaláljátok a Száguldó remény és a Nem így terveztem folytatását is. :)

Száguldó remény - 37. rész

Ne feledjétek, lejjebb megtalálhatjátok a Nem így terveztem új részét is. :)

----------------------------------------------------------------------------

Szerintem nálam jobban senki nem izgult. Hiába, a felborult hormonháztartásom ellen nem tudtam mit tenni. Úgy zakatolt a szívem, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről. De úgy tűnt, hogy hiába várunk, sem Sebastian, sem Mia nem fogja elmondani, amiért jöttek. Mocorogni kezdtem Kimi ölelésében, amit mindenki észre is vett.

-Jól vagy, Maddie?- kérdezte barátnőm.

-Nincs semmi bajom, csak mondjátok már!- fakadtam ki. - Nem jó ilyet játszani egy terhes kismamával- duzzogtam, mire ők ketten elmosolyodtak. - Akkor megkérdezem. Seb, eljegyezted őt?

- Nem- rázta meg a fejét, majd inkább felénk nyújtotta a kezét.

-Komolyan?- tátotta el a száját Kims. - Jól meggondoltátok ti ezt?

-Még annál is jobban- bólogatott Mia. - Azok után, ami veletek történt napokkal ezelőtt, végképp biztosak lettünk a döntésünkben. Csak a 2 tanú volt ott és mi.

-Azt hittem, hogy ha egyszer férjhez mégy, akkor lehetek a tanúd- néztem a lányra csalódottan és visszadőltem az engem ölelő karok közé.

-Lehetsz is- nyúlt felém barátnőm, de elhúztam a kezem. - Most Britta és Christian jött velünk, de össze akarunk házasodni Németországban is, hatalmas bulival összekötve.

- Jó- bólintottam, de nem mutattam, hogy örülnék neki.

-Maddie- kezdte volna újra Mia, mikor megcsörrent a telefonom.

-Ezt felveszem- kászálódtam fel az ágyról és kimentem a szobámból. Kisétáltam a nappaliba, hogy senkit ne zavarjak a telefonálással. - Igen?- vettem fel.

-Szia, kicsim!- hallottam meg Tommi hangját.

-Szia!- köszöntem vissza szűkszavúan. - Úgy emlékszem, hogy abban egyeztünk, hogy nem beszélünk, amíg nem térnek vissza az emlékeid.

- Anya nyaggat, hogy hol hagytam Ruthie-t- felelte azonnal. - Hiába mondom neki, hogy nem tudom, hogy ki az a kislány és mi közöm van hozzá, folyton velem pöröl miatta. Már nem bírom- panaszolta. - Megtennéd, hogy segítesz?

-A doki kijelentette, hogy mindenre neked kell rájönnöd- válaszoltam és vettem egy nagy levegőt. - Ezért nem fogok semmit mondani.

-Beleőrülök ebbe a várakozásba- sóhajtott fel. - És te is hiányzol nekem- lágyult el a hangja, nekem pedig összeszorult a torkom. - Miért nem vagy most is mellettem?

-Vannak dolgok, amikre neked kell rájönnöd. Kérlek, ne nyaggass ilyenekkel- hadartam, mert szerettem volna megszakítani ezt a beszélgetést.

-Kicsim, mi a baj? Miért vagy ilyen távolságtartó? Miért maradtál ott Kimivel, ahelyett, hogy velem jöttél volna? Azt hittem, hogy szeretjük egymást. Én szeretlek és bármit megteszek érted. Te miért nem akarod, hogy működjön ez közöttünk?- zúdította rám a kérdéseit. Kezdtem úgy érezni, hogy mondhatott nekem bárki bármit, meg fogom neki mondani az igazat.

-Tommi, ne legyél ennyire türelmetlen- kapta ki a kezemből egy férfi a telefont. Megfordultam és Sebastian állt velem szemben. - Madison remekül van. Azért maradt Angliában, hogy még véletlenül se mondjon el semmit, amire magadtól kell rájönnöd, és ezért távolságtartó. Úgyhogy nyugodj meg egy kicsit, ha lehet.

Nem hallottam a válaszát, csak láttam, hogy Seb fintorog egyet, majd felsóhajt, hogy egy újabb magyarázatba kezdjen. Ekkor gondoltam úgy, hogy visszamegyek a szobámba, de amint elindultam, elkapta a csuklómat és visszahúzott magához. Mérgesen pillantottam rá, de ő csak lemondóan megrázta a fejét és lehúzott a kanapéra maga mellé.

Csak ücsörögtem ott, hallgattam, ahogy Sebastian győzködi a barátját. Én úgy éreztem, hogy tovább már nem tudom tolerálni a finnt, bármennyire is szeretném. Én már lezártam magamban ezt a kapcsolatot, képes voltam barátként kezelni őt és csak fájó sebeket ejtett rajtam a viselkedésével, akaratlanul is.

-Megígérte, hogy nem fog hívogatni- adta vissza a mobilomat a német.

- Köszönöm!- mondtam és újra menni készültem, de még mindig nem engedett. - Seb, lennél kedves elengedni?

-Amint hajlandó vagy végighallgatni engem, azonnal- bólintott.

-Mit akarsz?- adtam meg magam, azt remélve, hogy hamarabb szabadulok.

-Mia teljesen kiborult és lelkiismeret-furdalása van, amiért nem szólt neked. Már lassan ott tart, hogy nem is akar a feleségem lenni, mert szerinte, ha mi ketten együtt vagyunk, akkor mindig rossz dolgok történnek- magyarázta Sebi.

-Nekem is rosszul esett, hogy még csak annyit sem mondtatok, hogy tervezitek, hogy összeházasodtok- fontam össze a karjaimat morcosan.

-Mert nem is terveztük- fordított maga felé szelíden. - Azok után, hogy láttunk titeket a kórházban, este csak annyit mondtam neki, hogy azt akarom, hogy örökké az enyém legyen. Reggel pedig mindketten azon gondolkoztunk, hogy miképpen is lehetne ezt megoldani. Én mondtam neki, hogy azonnal feleségül akarom venni.

-Legalább szólhattatok volna- kötöttem az ebet a karóhoz.

-Még a szüleink sem tudják- nevetett fel kissé idegesen. - Ti vagytok az elsők, akiknek szóltunk. És egy másodpercig sem akartunk kihagyni titeket a dologból. Maddie, te vagy az egyik legfontosabb ember Mia életében. Miért pont téged akarna kihagyni egy olyan dologból, mint az, hogy férjhez megy?

- Nem tudom- ráztam meg a fejem és éreztem, ahogy a könnyeim elkezdenek végigfolyni az arcomon. - Csak egy hisztis liba vagyok.

-Dehogy!- ölelt át és simogatni kezdte a hátamat. - Ilyen még véletlenül se jusson eszedbe! Csak érzékenyebb vagy a baba miatt, ami normális.

-De milyen barátnő az olyan, aki felelősségre vonja a másikat, csak azért, mert férjhez mert menni?- kérdeztem még elkeseredettebben.

- Meg fogja érteni, ebben teljesen biztos vagyok- ringatott a kis német. - Nyugodj meg, Maddie! Senkinek nem jó, ha te most kiborulsz.

-Mi történt?- jött ki Kimi, és azonnal éreztem, ahogy elhúz Sebastian karjaiból.

Belekapaszkodtam a nyakába és csak zokogtam. Nem figyeltem arra, hogy mit mondanak, csak magamat emésztettem még jobban a buta viselkedésem miatt. Kimster a karjaiba emelt, visszavitt a szobánkba és végigfektetett az ágyon. Egy másodpercig sem voltam hajlandó elengedni őt, így kénytelen volt lefeküdni mellém. Úgy éreztem, hogy a jelenléte már elengedhetetlen számomra.

Mikor legközelebb kinyitottam a szememet, megdöbbenve vettem észre, hogy az ablakon a függönyök be vannak húzva, rajtam pedig a pizsamám van. Oldalra pillantottam és Kimi nem volt sehol. Lassan felültem az ágyban és próbáltam beazonosítani, hogy milyen napszak is lehet. A merengésemből az ajtó halk nyílása zökkentett ki.

- Ébjen van- súgta hátra valakinek Ruth. - Bemejetek?

-Persze, hogy bemehetsz- hallottam meg anya hangját, aki szélesebbre tárta az ajtót és együtt jöttek be hozzám. - Jó reggelt, kicsim!

-Sziasztok!- köszöntem én is, és segítettem a kislánynak feljutni az ágyamra. - Többiek?

- Kimi nem vitt el oda, ajova menyt- jelentette ki Ruthie. - Azt monta, hogy pizsiben nem mejetek oda.

- Szóval itthon lettünk hagyva- húztam magamhoz és adtam az arcára egy puszit. - Akkor ki kell majd minket engesztelnie.

-Azt ígérte, hogy ebédre visszaér- mosolygott rám anya. - És arra kért, hogy mondjam meg neked, ne aggódj, nincsen semmi baj és ha éppen nem veszi fel a telefonját, akkor tárgyal.

-Azt sem mondta, hogy kivel és miről?- érdeklődtem.

-Csak ennyit közölt velem- adott a homlokomra egy puszit. - De most gyertek, mert szerintem mindannyian éhesek vagyunk.

-Ebben nem tévedsz- mosolyodtam el és a kezembe kaptam a kislányt is. - Mit szólnál sok-sok kakaóhoz, hercegnőm?

- Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó- ölelte át a nyakam és puszikkal kezdett lekenyerezni.

Az ebédlő asztalán szerintem ott volt az összes olyan étel, amit kapni lehetett Milton Keynes-ben. Végig volt pakolva péksüteménnyel, dzsemekkel, margarinnal, felvágottakkal, zöldségekkel, sajtokkal és minden nyalánksággal. Mi végül maradtunk a csokikrémnél, persze, ennek az lett a vége, hogy Ruthie egész arcát beterítette.

Kimi nem tévedett sokat, mikor nyugtató szavakat üzent nekem anyával. Milliószor próbáltam hívni, de egyszer sem vette fel a telefont. Habár azt kérte, hogy ne aggódjam, azért volt bennem egy kis félsz, hiszen nem tudom, hogy merre van, mit csinál és biztos nem esett-e valami baja. Mikor megjött fél 12 után, a nyakába vetettem magam és el sem akartam engedni.

- Jól vagyok, Dessy!- súgta a fülembe. - Nem csináltam semmi veszélyeset, kicsim!

- De a telefont sem vetted fel- válaszoltam és megengedtem, hogy letegyen a földre. - Egy csomószor hívtalak.

-Tudom! És bocsánatot kérek, amiért nem hívtalak vissza- ölelt át. - De tényleg komoly dolgokról volt szó.

-És nekem is elmondod, hogy miről?- húztam fel a szemöldökömet.

-Csak akkor, ha leülsz- húzott a kanapék felé. Nem tetszett nekem ez a titokzatoskodás. Ha valaki le akart ültetni, akkor mindig volt valami baj...

Nem így terveztem - 13. rész

Kedd délután 2:50 volt. Idegesen mászkáltam fel-alá a teljesen üres irodában, ami részben az enyém is volt. Még mindig nem tudtam semmit arról, hogy ki is fog vigyázni Elizára, amíg mi tárgyalunk és ez nyugtalanított. A kislányomnak csak annyit tudtam mondani támpontként, hogy keresse a Red Bull logóját, mikor kijön az iskolából.

- Itt vagyunk- lépett be apa és őt követte egy csinos, szőke nő. – Kicsim, ő a csapat sajtófőnöke, Britta Roeske- mutatta be a nőt. – Britta, ő a lányom…

- Chloe Newey- mosolygott rám. – Volt szerencsém elkészíteni a délelőtt folyamán az e-mail címet, ami Christian felé volt kérésként megfogalmazva.

- Köszönöm!- mosolyodtam el én is. – És hálás vagyok, hogy tudsz vigyázni a lányomra.

- Nem tart semeddig- biccentett. – Nektek viszont ideje indulnotok, hogy ott legyetek még Christian előtt.

- Igazad van- helyeselt apa és felvette a mappáit, ahogy én is. – Ma még találkozunk!

- Mindenképpen- intett nekünk a nő, majd elindult a folyosón az ellenkező irányba.

- Semmi kedvem ehhez- morogtam az orrom alatt.

Nem volt kedvem ahhoz a hivatalos öltözethez, amit magamra kellett öltenem. Apa szerint minden tárgyaláson illik csinosan megjelennem, amire hivatalos vagyok. Így történhetett meg, hogy egy fekete kosztümszoknya volt rajtam és egy fehér csapatblúz, valamint a hajamat próbáltam feltűzni, hogy ne tűnjek teljesen ziláltnak. A magas sarkú cipőmet meg sem említem.

A terembe belépve csak a két pilóta volt jelen. Biccentettem nekik, majd leültem a hatalmas asztal bal oldalára, egy széket kihagyva Sebastian és magam között. Szívesebben lettem volna a másik oldalon, de apa elég határozott volt ahhoz, hogy eltántorítson attól a szándékomtól, hogy oda menekülök.

A megmaradt 5 percben az előttem álló papírokat és terveket nézegettem. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy az általam megrajzolt vonalak is bele lettek szőve egy komoly, mérnöki pontossággal, a szabályokat teljesen a végsőkig kihasználva elkészülő csoda alapjaiba. Még nem fogtam fel a dolgot teljesen, de lesz időm megbarátkozni a helyzettel.

- Köszönöm a pontosságot!- lépett be Christian pontban 3-kor és neki is kezdett a megbeszélésnek.

Természetesen már a jövő év volt terítéken az új szabályokkal, amik komolyan befolyásolták az építést. Hiszen újra jön a KERS és ott vannak az állítható hátsó szárnyak. Valamint a 20 kg-mal megemelt minimál súly az elektronikus rendszer miatt. Ami jó esetben balanszok beillesztését jelentik a kocsi egyensúlyba hozásához.

Christian félórányi mondandója után átadta a szót nekem és apának. Felváltva magyaráztunk a többieknek a kiosztott rajzok és a 3D-s grafika alapján az autóról. Fontos volt, hogy már most elkezdjen tudatosulni bennük a dolog, hogy milyen is lesz a jövő évben használt gépük. Hiszen az életüket adják a kezünkbe azzal, hogy bíznak bennünk és abban, amit megtervezünk.

- A KERS akkor azt jelenti, hogy Alonso nem panaszkodik többet rádión, hogy előtte valaki nyomogatja a gombot?- pillantott fel Guill a papírok közül, mikor a rendszerről beszéltünk.

- Ha Sebastian vagy Mark a gombot nyomkodja és Alonso van mögötte, akkor ő is gombot fog nyomogatni. Ne felejtsük el, hogy a Ferrari már egyszer alkalmazta a rendszert- emlékeztettem a férfit 2009-re. – Tegyük hozzá, hogy a maláj esőben Kiminek nagyobb baja is lehetett volna, mikor beázott.

- Igen, rémlik. A Jégkrémember- kuncogott fel a férfi, amin jót nevettünk mindannyian. Kivéve Webbert.

A kis derültség után áttértünk a hátsó szárnyak állíthatóságára és a szabályok által a legjobban kihasználható tervezési formára. Felvázoltuk az általunk alkotott összes lehetőséget, mivel a szabály újdonsága miatt át kellett értékelnünk még a dolgokat. Utána pedig elővettük az első szárnyak kérdését is, amit gyorsan le akartam zárni, de nem mindenkinek tetszett ez.

- Ez az a szárny, amit Silverstone-ban levettetek a kocsimról?- állított meg engem Webber.

- Igen, annak a szárnynak a tervei- bólintottam rá látszólag higgadtan.

- Miért nem volt megfelelő a régi?- kötött belém, remélve, hogy nem tudok válaszolni.

- Mark, kérlek,…- kezdte apám, de a vállára tettem a kezét.

- Semmi gond, szívesen elmagyarázom- mosolyogtam rá. – Mindenki tudja, hogy te nem éreztél különbséget a két szárny között. Azt is mindenki tudja, hogy Sebastian szerint az új szárny jobban viselkedett az autón. Akkor a szárnyat a csapat a beleegyezéseddel cserélte le. Alá is írtál egy papírt róla- dobtam elé egy dossziét.

- Nem írtam alá semmit- tolta el a dokumentumokat.

- Ahogy akarod- léptem el a közeléből. – De ha nagyon érdekel, akkor azért ez a szárny van, mert a csapat érdekeit kell figyelembe vennünk. Te nem érezted azt, hogy más lenne ez a szárny, ergo, neked mindegy. Seb azt mondta, hogy ez jobb, mint a régi, ergo, neki ez a jobb döntés. A csapat célja, hogy a pilótái a legjobb autókban ülhessenek, ergo, nekik figyelembe kell venni minden információt. Összegezve, a csapat érdeke, hogy ezt a szárnyat használjuk. És az új fejlesztéseinkkel ez a szárny körönként nyer a régi szárnnyal szemben 0.04 másodpercet.

- Mindenre van valami okos kis válaszod, igaz?- emelkedett fel a székéből az ausztrál.

- Nem unod még?- kérdezte meg Seb halkan a hirtelen beállt feszült csendet megszakítva.

- Mi van?- fordult felé a férfi. – Már megint mit tudsz jobban?

- Itt ülünk 2 óra óta mindketten- emelte fel a fejét végre. – Az asztalon itt hevert mindenki mappája, amiben tökéletesen le voltak írva a legfontosabb információk tökéletes magyarázatokkal, amiket Chloe és Adrian csak kiegészítenek. Megtehetted volna, hogy elolvasod. Akkor nem lennének kérdéseid.

- Elolvastam- ráncolta össze a szemöldökét gondterhelten az ausztrál.

- Nem olvastad el, mert végig a telefonodat babráltad. Én elolvastam és nincs kérdésem, mert ami felmerülne, az meg van magyarázva. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de Ciaron sem kérdezett még bele a dolgokba, pedig ő szeret kötözködni.

- Sebastian, Mark, elég legyen!- vágott közbe Christian, mikor meglátta, hogy a pilótái kezdenek komolyan egymás ellen beszélni. – Chloe, kérlek, folytasd!

Úgy tettem, mint aki semmit nem vett észre az előző kisebb vitából és ott folytattam a magyarázást, ahol abbahagytam. Mikor elfogytak azok a részek, amelyeknek a tervezésében benne voltam, lerogytam a székemre és onnan figyeltem tovább apámat. A cipőm szorította a lábam és a magas sarkakban való mászkálás sem tett jót nekem.

A megbeszélés elhúzódott egészen 5-ig, ezalatt Webber tucatnyi nyílt és burkolt sértést fogalmazott meg velem szemben, amik nagyon rosszul estek. Nem éreztem úgy, hogy tettem volna bármi olyat ellene, amivel ezt kiérdemeltem volna. A legjobban talán az fájt, amikor a tárgyalás vége után a folyosón elkapott.

- Ne siess annyira!- fogta meg a karom és a falnak nyomott.

- Eressz el és kerüljük el egymást, amennyire lehet!- rángattam a kezem, de ő még mindig erősebb volt nálam.

- Fogalmam sincs, hogy az a taknyos kölyök mivel nyalta be magát nálad…- nézett végig rajtam. – Bár… lehet, hogy azzal, hogy tud nyalni.

- Neked elment az eszed- kapálóztam, de nem mentem semmire vele.

- Apucinak van neve és sok a pénze, igaz? Szét sem kellett tenned a lábad Christian előtt, hogy bekerülhess egy magas pozícióba- fogta meg a szoknyám szélét és feljebb húzta.

- Hagy engem békén!- próbáltam az anyagot visszahúzni a lábamra, de elkapta a kezem és a másikkal együtt a hátam mögé szorította.

- Ha arra vágysz, hogy egy igazi férfi megmutassa, hogy kell egy nővel bánni, én itt vagyok- kezdte el simogatni a combomat. – És ne feledd, velem nem leszel jóban, csak azért, mert szép a mosolyod. Az én támogatásomért küzdened kell- szorította nekem a csípőjét és körözött néhányat.

- Undorító vagy- suttogtam teljesen elborzadva és félelemtől reszketve.

- Ne felejtsd el, mit ajánlottam- nyalta végig az ütőeremet a nyakamon, majd elengedett és pillanatok alatt távozott.

Megalázottan hullottam a földre ott, ahol voltam. Éreztem, hogy nehezen fogom túltenni magam azon, hogy valaki útszéli repedtsarkúként kezelt egy olyan helyen, mint álmaim munkahelye. A szemeimből a könnyek szinte azonnal utat törtek maguknak, ezzel elmosva a sminkem és eláztatva az arcom.

- Gyere, Chloe!- emelt fel óvatosan két kéz. A könnyeimen át láttam a szőke hajat. – Nem kell mondanod semmit, mindent hallottam. Sebastiant akartam megkeresni, amikor megláttam, hogy téged a falhoz nyom. Sajnálom, hogy nem léptem közbe!- ölelt szorosan magához.

- Vigyél innen, Tommi!- kértem őt zokogva. – Vigyél innen minél messzebb.

Nem így terveztem - 12. rész

Mert annyit írtatok hirtelen :)

----------------------------------------------------------------------------------

A házunk és a gyár között félúton található volt egy pub. Méghozzá egy olyan pub, ahová nem engednek be akárkit. Akkor meg főleg nem, ha a Red Bull Racing valamelyik csapattagja kitalálja, hogy ideje egy kicsit ünnepelni. Most is így volt, a csapattagokon kívül csak elvétve lehetett látni bárkit. De így is voltunk legalább 50-en, ami teltházat jelentett.

Mire odaértünk a kis szórakozóhelyre, a csapat tagjaiban már volt egy adag alkohol, de még csak az a mennyiség, amitől jó kedvük támad. Egy embert tűnt teljesen józannak, ő Tommi volt. De Seb gyorsan tudatosította bennem, hogy ne lepődjek meg, ő finn és Kimivel együtt szokott inni, úgyhogy nehezen csapja szét magát.

Be lettem mutatva minden olyan embernek, akit nem ismertem… mondjuk úgy, hogy a bulizóknak. Thessy annyira nem törődött az ismerkedéssel, egyből lecsapott a legújabb hódításának tárgyára és attól a perctől kezdve nem is láttuk a szőke finnt nélküle. Meg is lepett, hogy ennyire gyorsan egy hullámhosszra kerültek.

- Mit adhatok a bajnokunknak és kísérőjének?- mosolygott ránk a 40-es éveinek közepén járó csapos.

- Helló, Tom!- köszönt neki Seb, majd felém fordult. – Mit iszol?

- Valami erőset, hogy ne akarjam kitekerni Theresa nyakát- morogtam.

Nem más volt az oka a harciasságomnak, mint a ruhám. Miután az én szekrényemben nem talált semmi „értékelhető” darabot, adott a saját szekrényéből. Kaptam egy ruhát, aminek nem volt pántja és alig ért le a combom közepéig. Szokatlan viselet volt, mert egyetemista koromban még nem volt divat, Eliza születése óta pedig nem vettem fel semmi kihívóbbat.

- Lehet, hogy neked nem tetszik, de mindenki más imádja- bökött a fejével a hátam mögé, ahonnan több szerelő is engem figyelt.

- Ne tegyél utalásokat, mert a te nyakadat is kitekerem- pillantottam rá mérgesen.

- A kisasszonynak legyen tequila- mondta Seb a csaposnak. – És a másik hölgynek is- tette hozzá, mikor meglátta Thessy-t integetni felénk.

- És neked? Valamint Tomminak?- tette le elénk az italokat, a sót és a citromot.

- Mi vodkát kérünk- vigyorgott Tommi, Sebi arcára pedig egy fintor ült ki. – Igyál te is, még úgysem koccintottunk erre a nagy gyerekre.

Tom bólintott egyet köszönetképpen, majd kitöltött 3 feles pohárba vodkát. Kettőt odaadott a fiúknak, a harmadikat ő maga emelte fel. Koccintottunk Seb címére, majd mindenki megitta a maga italát. Ahogy a tequila végigperzselte a torkom, éreztem, hogy végigfut a hideg a hátamon. Nem szerettem inni, tisztában voltam vele, hogy a fejembe fog szállni.

- Gyertek táncolni!- fogta meg a kezem Thessy, aki igencsak jártas volt a bulikban.

Berángatott a tömegbe, ahol megpróbált rávenni arra, hogy kezdjek el mozogni. Nem nagyon volt sikere ebben. Éreztem, hogy az alkohol kezdi feloldani a gátlásaimat, de elhatároztam, hogy semmiképp nem hagyom neki, hogy őrültségekre vegyen rá. Ez az elhatározásom egészen addig volt teljesen szilárd, ameddig meg nem érkeztek a szerelők a pezsgővel.

Mindenki kapott egy pohárral és ismételten koccintottunk, most az egész évre és a csapatra. A kezemben lévő karcsú pohár tartalma nagyon gyorsan elfogyott és még gyorsabban szívódott fel, ezzel feloldva bennem a gátlásokat. Thessy-nek már nem kellett könyörögnie, hogy táncoljak vele. Az eszem egy apró része tudta, hogy nem kellene ezt tennem, de a testem külön életet élt.

A jobbnál jobb és pörgősebbnél pörgősebb zenékre egyre többen csatlakoztak hozzánk a parketten. Majd amint elérkezett egy kissé erotikusabban hangszerelt szám, minden szem ránk szegeződött. A gátlásaimat a kukába dobva táncoltam unokahúgommal együtt, a lehető legvonzóbban és legcsábítóbban. Minden pasi minket bámult és nem egy volt, aki már a szemével vetkőztetett.

*****

- Anya! Anyuci, ébredj! Kész az ebéd!- suttogta Eliza a fülembe és a hajamat simogatta.

- Már ennyi az idő?- döbbentem meg és ültem fel.

- Igen, 1 óra van. Sebi most ment vissza a szobájába- mutatott az ágyam másik felére, ahol össze volt gyűrődve a takaró.

- Menj le nyugodtan, kicsim, én is megyek- mosolyogtam rá, majd a fejemre húztam a paplant, amint kiment a szobából.

Nagyon reméltem, hogy van valaki, aki emlékszik arra, hogy mi is történt velünk tegnap este, mert nekem kiesett minden attól a pillanattól kezdve, hogy a pezsgő után elmentünk táncolni. És abból, hogy van rajtam fehérnemű, nem tudok levonni semmi következtetést, ami sikeresen eljuttatna az éjszaka történtekhez.

Nagy nehezen feltápászkodtam, bementem a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Csak folyattam magamra a vizet és reméltem, hogy előbukkannak képek, amik alapján össze tudom rakni a kirakóst. Sajnos nem volt szerencsém, mert semmi nem ugrott be hirtelen. Csalódottan másztam ki a víz alól és szedtem össze magam, hogy lemenjek a földszintre.

Meglepve tapasztaltam, hogy az asztalnál ott ült Tommi is. Eliza persze élvezte a dolgot, főleg azt, hogy mindenki annyira fáradt, hogy nincs ereje beszélni és ő mesélhet nekünk. Végig járt a szája ebéd közben, hiába kértük, hogy egy kicsit egyen is, csak a desszertet tüntette el maradék nélkül a tányérról.

Apa jót mosolygott rajtunk és jött a megszokott: „aki éjjel legény, nappal is legyen az” beszólással, ami azért nem aratott osztatlan sikert. De azért annyi örömöm volt, hogy megoldotta nekem keddre Eliza felügyeletét. Azt mondta, hogy a legjobb kezekben lesz a Red Bullnál.

Az ebéd végeztével a fiúk gyorsan kivonták magukat a forgalomból, mondván, ők elmennek aludni. Apa ismételten az irodájába vonult vissza, Eliza pedig a nappaliban kezdett játszani egy újabb kirakóssal. Thessy-vel karöltve vonultunk be a konyhába, hogy eltakarítsuk az ebédünk maradványait és közben kifaggassam.

- Mi volt köztetek Tommival?- kezdeményeztem a beszélgetést kissé könnyedebb témával.

- Nem hittem, hogy tud ennyire laza és kötetlen lenni- jegyezte meg a lány. – Tudod, őt olyan pasinak néztem, aki a komoly kapcsolatokat részesíti előnyben, és ha tetszik neki valaki, akkor nem nagyon néz rá másik lányra.

- Miért, nem ilyen?- lepődtem meg.

- Nem teljesen. Van egy ilyen oldala is, de van egy kissé vadabb, lazább oldala. Aki élvezi az életet- pirult el. – Mint például tegnap este.

- Thessy, ezzel azt akarod mondani, hogy…?- akadt el a szavam.

- Tudom, hogy szinte nem is ismerem, meg alig találkoztunk még- kezdett el egyből védekezni. – De olyan helyes volt és annyira vonzó. És mikor a szobámba értünk, nem tudtam neki ellenállni. És ő sem állított meg, pedig millió meg egy alkalma lett volna.

- De ugye azért védekeztetek?- tettem fel a legfontosabb kérdést.

- Én szedek tablettát, de ettől függetlenül igen, óvatosak voltunk- nyugtatott meg. – Neked meddig rémlik az este?

- Honnan veszed, hogy bármi kiesett?- húztam fel a szemöldököm.

- Mondjuk, onnan, hogy alig kísértelek fel a szobádba és fektettelek le az ágyra, már aludtál is- kuncogott a lány.

- Addig van meg, hogy pezsgőzünk és táncolunk- adtam meg a választ neki.

- A tökéletes táncunk után minden pasi le akart minket támadni, de Seb kijelentette, hogy én Tommival jöttem, te meg vele, úgyhogy el a kezekkel tőlünk- kezdte a mesélést a lány. – Igazából nem nagyon tudom, hogy mikor is történt a dolog, mert Tommi elvonta a figyelmemet, de mikor legközelebb láttalak titeket, akkor te egy bárszéken ültél, Seb előtted állt és csókolóztatok.

- Hogy mit csináltunk?- ültem le az egyik székre.

- Csókolóztatok, smároltatok, felfedeztétek egymás száját, hogy fogalmazzak még?- nevetett fel a lány. – A lényeg az, hogy szét sem lehetett titeket szedni és szerintem Seb igazán jól feltérképezte a lábaidat meg a feneked.

- Szóval teljes mértékben taperolt, én meg nem tettem semmit, hanem élveztem?- bámultam a lányra.

- Igen, így is mondhatom, ha azt szeretnéd- mosolygott szelíden. – De nyugodj meg, csak ennyi volt. Mikor hazaértünk, akkor azért került melléd Seb, mert a lépcsőn felérve bevágta a szunyát és nem akartam, hogy Tommi még tovább cipelje.

- Azért jó tudni, hogy nem emlékszem az első csókunkra- jegyeztem meg, mialatt odamentem a pulthoz és a kezembe vettem egy konyharuhát.

Némán törölgettem a tányérokat és pakoltam őket a helyükre, mialatt az éjszaka történteken merengtem. Hiába erőltettem meg az agyamat, semmi nem jutott eszembe. Önmagamat is megleptem azzal, hogy ez csalódást okozott nekem. De örültem volna, ha nem felejtek el egy olyan csókot, amit tőle kapok.

A merengésemből az ajtó nyílása zökkentett ki. Ahogy hátrafordítottam a fejem, láthattam, ahogy Seb felém siet, a következő pillanatban pedig már a pultra ültetett fel és csókolt meg szenvedélyesen…

Nem így terveztem - 11. rész

Sziasztok! Ha a kommenteken múlna a folytatás. akkor nem hoznám most... Úgyhogy a folytatást köszönjétek meg sokszoros hurrával Zsaninak. Méghozzá azért neki, mert ő hagyta rajta a gépemen a tavaly Abu-Dhabi GP-t, amit megnéztem ráérő időmben most, délután. :D (Mondhatni készülök a hétvégére ;D) Úgyhogy a tavalyi dupla vb-cím örömére itt a folytatás!

---------------------------------------------------------------------------------

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Szilveszteri meghívó

„Kedves Sebastian! (csak szólok, hogy nem én fogalmazok)

Szeretettel meghívunk december 31-én hozzánk, a Villa Butterfly-ba a szilveszteri bulinkra. (Vedd úgy, hogy kötelező a megjelenés!) Hoznod nem kell semmit, csak magadat! (Magyarázom: hozz minimum egy üveg pezsgőt, mellé pedig bármilyen töményet… tudom, hogy te nem szoktál inni, így én ajánlom a vodkát. :P) Kérjük, hogy jelezz vissza nekünk, el tudsz-e jönni (Próbálj meg nemet mondani…!), valamint ha szeretnél valakit magaddal hozni, légy szíves, tájékoztass minket!

Üdvözlünk:

Henna és Kimi

U.i.: Igen, válaszolnod kell! És írhatnál arról, hogy mi a helyzet veletek ott Angliában. Valamint elküldhetnéd végre Chloe e-mail címét, mert már elég sok dolgot kellene neki mesélnem. És mi a helyzet a kiscsajjal? Mert róla szinte semmit nem mondtál. Mit titkolsz, Seb???”

- Vélemény?- pillantott rám Seb.

- Ez most komoly?- kérdeztem a nevetésem palástolva.

- Minden levele ilyen. Mármint, ha Henna diktálja, akkor mindenbe beleköt, ha meg ő ír, akkor az egész ilyen hangnemű- magyarázta a srác.

- Akkor írj vissza neki, nehogy ránk törje az ajtót- kuncogtam tovább.

- Eljössz velem?- bukott ki belőle hirtelen, majd ijedten pillantott rám. – Én csak…

- Szeretnéd, hogy veled menjek?- kérdeztem vissza.

- Nekem csak eszembe jutott egy pillanatig…- hajtotta le a fejét. – De nem kérlek meg rá, mert Eliza nem lehet egyedül.

- Apa nem szeret elmenni szilveszterkor, mióta anya nincs. Mindig velem volt itthon, majd mikor egyetemista lettem és elmentünk bulizni, akkor sem ment el sehová- meséltem neki.

- Akkor sem foglak megkérni rá, mert az nem rám vallana. Én nem kérek ilyenre egy anyát- tiltakozott.

- És ha én veled akarok menni? Ha nekem lenne kedvem hozzá?- csúsztam hozzá jóval közelebb annyira, hogy a térdünk összekoccant.

- Chloe, ne hozz ilyen helyzetbe! Szépen kérlek!- hunyta le a szemét.

- Ha nem akarsz magaddal vinni, akkor meghívatom magam Kimivel. Így legalább megtudja az e-mail címemet- hajoltam oda hozzá és súgtam a fülébe.

- Megírom neki, hogy nem egyedül megyek- sóhajtott fel végül megadóan.

Mosolyogva hagytam őt magára a nappaliban. Egészen Thessy szobájáig siettem, ahová kopogás nélkül léptem be. A lány az ágyon ücsörgött, előtte hevert a laptop. Valamit szorgosan pötyögött, de nem tudtam, hogy mit. Csak felpillantott, majd folytatta tovább az írást. Leültem vele szemben és vártam.

- Mi történt veled?- kérdezte meglepve, mikor befejezte az aktuális irományát.

- Nem tudom, hogy jól tettem-e, amit tettem- hajtottam le a fejem.

- Te nem szoktál ilyen lenni- rázta meg a fejét meglepve. – Mit csináltál?

- Rámásztam Sebastianra- suttogtam magam elé.

- Végre- sóhajtott fel a lány. – Azt hittem, hogy sosem lépsz felé.

- Most szakított a barátnőjével, én meg olyat teszek, amivel kísértésbe hozom. Ez kicsit sem jellemző rám- húztam magamhoz egy párnát és a fejem ráhajtottam.

- Nem tettél semmi rosszat- simogatta meg a hátam. – Elmeséled pontosan?

Nagy nehezen összeszedtem magam és elmeséltem neki az apró szikrákat, amik mindig kialakulnak közöttünk, a vacsora napjának esetét, mikor Seb egy szál törölközőben látott engem. Majd beszámoltam a reggeli kis akcióról, mikor lekerült rólam a felsőm és az előbbi kis csábítási műveletemről is.

- Nem is tudtam, hogy szoktad használni a női praktikákat- merengett el Theresa.

- Nem akarom használni őket- ráztam meg a fejem.

- Lehet, hogy neked még nem tűnt fel, de tetszel Sebnek- nézett rám komolyan a lány.

- Jó vicc- nevettem fel. – Majd pont velem akar kezdeni.

- Engem pillanatok alatt lekoptatott- rántotta meg a vállát. – És egyértelműen utalt arra, hogy neki jelenleg más tetszik. Te.

- Valamit nagyon félreérthettél. Annyi gyönyörű nő közül miért pont én kellenék neki?- álltam fel és sétáltam oda az ablakhoz.

- Ezt csak ő tudja megmondani. De egyértelművé tette számomra, hogy neki te kellesz. Ezért is vetettem szemet másra, mint ahogy észrevehetted- mosolyodott el.

- Igen, észrevettem- sóhajtottam fel, majd magára hagytam.

*****

- Szombat van, december, este és mi itt ülünk a fenekünkön- duzzogott Thessy.

- Miért, hol kellene lennünk?- kérdeztem vissza.

Én ültem a kanapé egyik végén, az ölemben egy párna volt, azon hevert Eliza feje. A lábait pedig hanyagul Seb ölébe helyezte, aki szintén a kanapén ücsörgött. Apa a dolgozószobájában volt, azt mondta, hogy van még néhány dolog, amit át akar nézni a keddi megbeszélésre. Theresa pedig az egyik fotelban ücsörgött és látványosan unatkozott.

- El kellene mennünk bulizni. Ne mondjátok, hogy senki nem bulizik Milton Keynes-ben- pillantott rám, majd Sebastianra.

A telefonjuk szinte egyszerre szólalt meg. Mindketten elolvasták a kapott sms-t, majd egymásra pillantottak. Úgy tűnt számomra, hogy hasonló lehet az üzenetek tartalma, mert mindketten felsóhajtottak. Seb nyomta az orrom alá a mobilját végül. Még mindig meg volt nyitva az üzenet.

„Utolsó esténk a gyárban. A szokott helyen vagyunk és a világbajnokunk sehol. Első tesztig nem látsz minket, úgyhogy told ide magad. El is mehetünk érted..! RBR- szerelőid”

- Ez most komoly?- fordultam felé. Csak bólintott. – Neked is hasonló?- néztem a lányra. Átnyújtotta a készüléket.

„Néhány sráccal együtt bulizunk. Gyere el Sebbel, én várlak! Tommi”

- Nincs mit tenni, ideje összeszednetek magatokat és elmenni- néztem rájuk.

- Azt hiszed, hogy itthon fogunk hagyni?- kérdezett vissza Thessy.

- Én ugyan el nem megyek- tiltakoztam.

- Eliza, eljöhet velünk anya táncolni?- fordult a kislányhoz unokahúgom.

- Anya tud táncolni?- ült fel a kislány meglepve.

- Anya remekül táncol, de szerintem már ő sem tudja, hogy mikor volt utoljára táncolni. Elvihetem őt ma estére?- érdeklődte meg Theresa.

- Persze- mosolygott rá Liza. – Megyek, szólok is a nagypapának- ugrott fel és a dolgozószoba felé vette az irányt.

- Szólj a fiúknak, hogy max. másfél óra és ott leszünk- mondta még Thess Sebastiannak, majd megragadta a karom és felhúzott az emeletre.

Nem így terveztem - 10. rész

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: Szólj, hogy ne hallgassak rád!

„Szia!

Van egy hatalmas kérdésem így mindenekelőtt. Miért is vagyunk mi haverok???

Azt mondtad, hogy semmi nem lehet abból, ha eljövök Angliába és Newey-éknál töltök néhány napot. Hagy világosítsalak fel: kész KÁOSZ az életem!

Hanna folyton zaklat a hívásaival és az üzeneteivel, így lehetetlen elfelejtenem őt, bármennyire akarom.

Ha ez nem lenne elég, akkor itt van még Theresa, Adrian keresztlánya, aki csinos meg aranyos és emellett rám hajtott néhány napja, most pedig éppen Tommit fűzi, aki benne van a dologban. Így van előttem egy páros, akik boldognak tűnnek.

És a sort azzal zárom, aki miatt a legtöbb bajom van. Chloe Newey. Nem elég, hogy segítettem neki, most már nem tudom, hogy mi is van közöttünk. Az egyik percben csak a barátja akarok lenni, a másikban meg szívem szerint azonnal leteperném, hogy az enyém legyen. Rajta még kiigazodni sem tudom, mert biztatott már arra, hogy keressek magamnak egy nőt, akivel boldog lehetek. És néha látom rajta és érzem a viselkedéséből, hogy nem lenne ellenére a dolog. A másik percben meg teljesen elutasító, mármint ezzel kapcsolatban. Most pedig éppen zuhanyozik és énekel a rádióval. Hogy honnan tudom? A szobám falának másik oldalán van a fürdője. És szívem szerint utána mennék…

Csoda, hogy ezek után nem tudom, mi is lenne a jó? Egyben vagyok biztos: tőled nem fogadok el több tanácsot!

Seb”

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Sosem mondtam, hogy hallgass rám…

„Helló!

Én csak annyit feleltem arra az e-mailedre, hogy elmenj-e, hogy ha úgy érzed, ott jobb, akkor menj. Nem tanácsoltam semmit.

Azzal, hogy az a nőcske zaklat, nem tudok mit tenni. Egyszer vedd fel és mondd neki, hogy éppen mással fetrengsz, akkor talán le fog kopni.

Theresára nem tudok mit mondani. Állítsd választás elé, hogy te vagy Tommi. És ha téged választ, add a tudtára, hogy neked nem ő kell, hanem a másik csaj.

A Chloe dologra meg nem tudom, hogy mit mondjak. Szerintem egyikőtök sincs tisztában azzal, hogy mit is akar pontosan a másiktól. Mert te még nem léptél túl, ő pedig hezitál, ahogy a viselkedését jellemezted. A fürdőbe 100%, hogy nem mentél át. Ha igen, akkor meztelenül fogok hómobilozni több tucatnyi újságíró előtt januárban.

Valakit amúgy kihagytál. Mi a helyzet a kiscsajjal? Azt írtad, hogy Newey-nak van egy unokája… róla nincs semmi infó?

Tanácsokat nem akartam adni most sem, de lett néhány. Bár, nem aggódom, azt mondtad, nem fogadod meg őket.

Henna kérdezi, hogy ugye még mindig biztos pont vagy a szilveszteri bulira? Mert már nagyban szervezi. Egyedül jössz vagy hozol valakit/valakiket? Ne bámuld a képernyőt, a drágám kérdezi, mert ha nem egyedül jössz, akkor úgy osztja a szobákat. Téged vagy titeket semmi pénzért nem akar elküldeni egy hosszú buli után. Szóval a válasz hamar kell.

Kimi voltam”

*****

Reggel arra ébredtem, hogy nyílik a szobám ajtaja. Tudtam, hogy ha Eliza jön, akkor van vele valaki. És biztos lehettem abban, hogy a kicsi lányom a látogató, mert mindig csoszogott a rózsaszín nyuszis mamuszában és ezt most is hallottam, amíg nem lépett át a szőnyegre. A másik személy annyira halk volt, hogy őt is sikerült beazonosítanom. De továbbra is feküdtem és úgy tettem, mint aki alszik.

- Halkabban!- hallottam meg a kislány suttogását, mikor az ajtó megnyikordult.

- Igyekszem, hercegnő- felelte Seb, majd becsukta az ajtót. – És most?

- Én odamegyek és felkeltem, te meg megleped- magyarázta a lányom.

Több beszéd nem volt. Éreztem, ahogy a kicsi kezek felkapaszkodnak a takarómon az ágyra. Utána négykézláb mászott hozzám közelebb, majd a kicsi kezével elkezdte simogatni az arcomat. Elmosolyodtam és csak utána fordultam felé. Magamhoz húztam és kapott egy nagy puszit. De nem tartott sokáig az idill, mert valami jeges siklott végig a hátamon.

- SEBASTIAN!!!- sikítottam fel és kiugrottam az ágyból. – MOST AZONNAL SZEDD KI!!!

- Nem szedem- rázta meg a fejét nevetve.

- SEB!!!- kezdtem el nyafogni, mivel a hatalmas hógolyó olvadni kezdett és elkezdett végigcsúszni a hátamon.

- Gyere!- enyhült meg a szíve.

Mögém lépett és a keze felkúszott a pizsama felsőm alatt a hátamat érzékien végigsimítva. Halk sóhaj szakadt fel a torkomból az érintésének köszönhetően. Éreztem, ahogy a jéghideg hógolyó eltűnik a testem közeléből, de a keze még mindig a hátamat simogatta érzékien, amitől kezdett leszállni a köd az agyamra.

- Ez vicces volt- jelentette ki Liza, ezzel mindkettőnkre a frászt hozva. Azonnal elléptünk egymás közeléből. – Haragszol rám, anya?

- Ezt te találtad ki?- pillantottam rá, majd Sebre.

- Igazából nem én, hanem Thessy- pirult el a kislány. – Csak ő Sebi arcába nyomott egy hógolyót ma reggel.

- Kellemes ébresztő lehetett- néztem a férfire.

- Az volt- húzta el a száját, majd belépett a fürdőbe, hogy megtörölje a kezét, ami tiszta víz volt az olvadt hótól.

- Megyek, megnézem a nagypapát. Már biztos megcsinálta a kakaómat- hagyott magunkra a leányzó.

- Remélem, nem haragszol rám- pillantott felém Seb ártatlan kiskutya szemeivel.

- Kissé kellemetlen volt. És még mindig fázom- jegyeztem meg és a karjaimmal körbefontam a testem.

Mellém lépdelt, majd óvatosan maga felé húzott, amíg nem találtam magam a karjaiban. Gyengéden dörzsölgetni kezdte a hátam, hogy gyorsabban felmelegedjen a testem és ne vacogjak annyira. Sajnos nem segített az átázott pizsama, amiből még csöpögött a jeges víz. De Sebastian ezt a problémát is megoldotta.

Mielőtt még tiltakozhattam volna, eltolt magától és lehúzta rólam a vizes anyagot. Ijedten kaptam a kezeimet a fedetlen kebleim elé, de úgy tűnt, eszébe sem jut engem bámulni. Megfordult, bement a fürdőbe és onnan a köpenyemmel tért vissza, amit felém nyújtott, majd elfordult, hogy felvehessem. Csak én nem vettem észre, hogy pontosan szemben vagyunk a tükörrel és az ő teste nem takarja az enyémet teljes mértékben.

*****

Feladó: chrishorner@redbullracing.com

Tárgy: Megbeszélés

Másolatot kap: adnewey@redbullracing.com, s.vettel@redbullracing.com, rockynr1@redbullracing.com, mwebber@redbullracing.com, cpilbeam@redbullracing.com

„Kellemes napot!

Mivel tudom, hogy mind Sebastian, mind Mark Angliában tartózkodik, szeretném, ha kedden 3-tól tartanánk egy zártkörű megbeszélést a két főtervezőnkkel. Remélem, hogy mindenki ráér, nem szeretnék hiányzókat!

Christian”

Feladó: chloenew@gmail.com

Tárgy: Re: Megbeszélés

„Helló, Christian!

Lenne 2 kérdésem. Az első: hová tegyem a lányomat, amíg megbeszélést tartasz úgy, hogy mind nekem, mind pedig apának ott kell lennie? Mert rábízhatnám Sebre, de ő is velünk lesz, vagy rábízhatnám az unokahúgomra, de ő akkor éppen az új állásáról beszélget Bedfordban a tánccsoportjával. Remélem, van valami nagyon jó ötleted. A másik: mikor lesz nekem is ilyen hiperszuper e-mail címem? Kérek egyet!!!

Chloe”

Gyorsan elküldtem a válaszomat, majd lecsaptam a laptopom tetejét. Nem voltam oda ezért a tárgyalásért. Főleg Eliza miatt nem. Mert oké, hogy suli van, de csak 4-ig. És Thessy egész nap oda lesz, mi meg mind benn leszünk a gyárban. És már a barátnőjéhez sem küldhetem, mert még nem oldódott meg a probléma, hogy ki kinek szurkol.

- Mit vétett szegény laptop ellened?- ült le mellém Seb.

- Olvastad az e-mailt?- fordultam felé.

- Amit Christian küldött?- kérdezett vissza.

- Miért, milyen más e-mailre gondolhatnék?- húztam fel a szemöldökömet meglepve.

- Kimi tervezi, hogy valahonnan kideríti a címedet és utána ő is levelezni kezd veled- rántotta meg a vállát. – Most éppen engem puhít a dolog érdekében. El sem hinnéd, hogy milyen kíváncsi.

- Már előre félek. Mi lesz velem, ha rám talál a gonosz Jégember és elkezd bombázni levelekkel?- kérdeztem teátrálisan.

- Ne akard megtudni, hogy milyen, mikor bepörög- húzta maga elé a gépemet és megnyitotta az e-mail fiókját, amiből egy levelet nyomott az orrom alá.

Nem így terveztem - 9. rész

Christian majdnem lezuhant a székről, mikor meglátta az elé rakott papírokat. Nem gondolta, hogy ennyi dolog lesz, amit kifogásolhatok. Nem tagadom, én sem vagyok egyszerű eset, de ő ragaszkodott annyira hozzám. Így viszont az én szabályaim szerint kell játszanunk.

A főbb pontok, amik mindenképpen fontosak a szempontomból, azok a részmunkaidő, a csapatmunka, az utazások minimalizálása, az egyenlő bánásmód és a pilótákkal való együttműködés. Bár, abban nem voltam biztos, hogy minden rendben fog menni Markkal, de ez még a jövő zenéje.

- Még valami kívánság?- emelte fel a fejét Christian, mikor nagyjából végiglapozta az egészet.

- Nincs semmi- ráztam meg a fejem.

- Akkor most jövök én- dőlt hátra a székében.

- Azt hittem, már örülni fogsz annak, hogy Chloe hajlandó velünk dolgozni- szólalt fel Sebi.

- Igen, örülök neki, de van 2 kikötésem- nézett rá, majd rám. – Ragaszkodom ahhoz, hogy egy irodában legyél Adriannal.

- Ez nem hinném, hogy nehézséget fog okozni- ingattam a fejem.

- A másik pedig, hogy neked is ellenőrizned kell és szignóznod az összes befutó tervet. Úgy gondolom, hogy te is és az apád is olyan plusszal rendelkeztek, ami nekünk csakis jót adhat.

- Nem probléma- ráztam meg a fejem újra. – De ne várd el tőlem, hogy több órát túlórázok olyan helyzetekben, mikor inkább Elizával kell lennem.

- Nem egyszerű, de bele kell ebbe törődnöm- válaszolta és már szóltam volna vissza, mikor felemelte a kezét. – Ne érts félre, mert tudom, hogy a kislányod a legfontosabb az életedben és ezt tisztelem benned. Mivel nekem még nincs gyerekem, nem tudom átérezni ezt a helyzetet és a közvetlen környezetemben a munkatársaim között senki nem neveli egyedül a gyermekét. Így nem tudom, hogy milyen lehet.

- Rendben, legyen így- bólintottam. – Hol kell aláírnom?

Miután aláírtam a szerződésemet 5 példányban, Sebivel a nyomomban hagytam el a nagyfőnök irodáját. És alig léptünk néhány lépést, mikor megjelent előttünk Guillaume. Nem értettem, hogy tud mindenhol ott lenni, ahol történik valami. Kérdőn nézett ránk egy percig, majd elvigyorodott.

- Azt hiszem, hogy minden pillanatban veled akarok majd autót tervezni- nevetett fel, majd kaptam 2 puszit és az utunkra engedett.

A következő utam apához vezetett, aki éppen az irodájában volt. Felkapta a fejét, mikor kopogás nélkül léptünk be az irodába. Elmeséltem neki nagy vonalakban, hogy mi történt, majd azt is megosztottam vele, hogy én is ebben az irodában leszek, amire az volt a válasza, hogy akkor összébb kell pakolnia.

*****

- Anya, anya, mi lesz ma a vacsora?- futott be a konyhába Eliza, mikor Sebastian és Thessy hazahozták.

- Meglepetés- mosolyogtam rá. – Inkább menj, és kérdezd meg Sebit, hogy ki jön vacsorára.

- Jön valaki vacsorára?- lepődött meg, majd rohant is kifelé. – SEBIIIIIIIIIIIIIIII!!!

- Ez valami elterelő hadművelet?- jelent meg Theresa.

- Valami olyasmi- mosolyogtam rá és közben a felszeletelt krumplit pakoltam a tepsibe.

- Segíteni tudok valamit?- pillantott a mögöttem lévő húsra.

- Nem hinném- ráztam a fejem. – Ezt leöntöm tejszínnel és megy a sütőbe, a kacsamellet már tegnap bepácoltam, most csak meg kell sütnöm, a leves fő egy ideje.

- És a süti?- húzta fel a szemöldökét a lány.

- A süti a gyengétek, ezért arról egy szót nem vagyok hajlandó ejteni- nevettem fel. – Indíts kifelé a konyhából!- kezdtem el az ajtó felé tolni, mikor a recepteket akarta megszerezni.

- SEBIIIIIIII!!!- kezdett el kiabálni Thessy is.

- Mint az oviban- ráztam meg a fejem vidáman és visszatértem a tűzhely mellé.

Szerencsére minden az előre megtervezett időpontban elkészült és ízre is olyan lett, amilyennek lennie kellett. Mikor sikeresen befejeztem a főzést, kimentem a konyhából, de előtte bezártam az ajtót és a kulcsot zsebre tettem. A nappali felé vettem az irányt.

- Most mi történt már megint?- állt Eliza Sebi mellett csípőre tett kézzel.

- Elnézést kérek kisasszony, de úgy tűnik, a játék beállításaiban ki van kapcsolva a törhetetlenség- hajtotta le a fejét Seb. – Így mikor belementem Webberbe, összetörtem az első légterelőmet és annyira szerencsétlenül jártam, hogy egy defekt miatt kipördültem én is.

- Akkor holnap majd úgy kell játszanunk, hogy beállítjuk azt a törésizét- jelentette ki komolyan Liza.

- Holnap lehet úgy játszani, de most ideje felmennünk és kerítenünk valami csini ruhát neked- kaptam a karjaimba. Seb is azonnal felpattant.

- Felviszem én, ha szeretnéd. Gondolom, most jól esne egy zuhany- nézett rám gyengéden.

- Oh, ez nem gond – mosolyogtam rá. – De utána hálás lennék, ha vigyáznál rá.

- Ez csak természetes- bólintott.

Felvittem a hercegnőmet és együtt kiválasztottunk egy sötétkék, forgós szoknyás ruhácskát, aminek az alján a Red Bull bikák voltak a díszítő minta. Még tavaly csináltattuk és azóta ez is volt a kedvenc. A haját gyorsan befontam 2 copfba, majd útjára engedtem, én pedig elvonultam a saját szobámba.

Bevonultam a fürdőbe, beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Jó esett ellazulni egy kicsit, mert tekintve, hogy én leszek a háziasszony, biztos, hogy egész este futkoshatok majd. Mikor készen lettem és felitattam az összes vízcseppet a testemről, a törölközőt a testem köré csavartam és kimentem a szobámba.

Majdnem felsikoltottam, mikor észrevettem, hogy az ablakom előtt ott ácsorog Sebastian. Nem tudtam eldönteni, hogy nem vette észre, hogy kijöttem vagy arra vár, hogy én lépjek. Odamentem mögé és óvatosan megsimítottam a karját. Beleborzongott az érintésembe, majd megfordult. Egyből elpirultam, mikor rádöbbentem, hogy miért is bámul annyira.

- Egy pillanat!- mondtam neki.

A szekrényemből kikaptam egy sötétszürke nadrágot és egy pezsgőszínű blúzt, majd visszasiettem a fürdőbe. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, de az arcom még mindig vörös volt. Muszáj volt megmosnom párszor hideg vízzel, hogy egy kicsit lehiggadjak. Nem számítottam egy ilyen találkozásra, főleg nem most.

- Mi történt?- tértem vissza néhány perc múlva. Nem mondott semmit, csak az orrom alá nyomta a telefonját.

„Seb! Sajnálom! Bocsáss meg nekem, hülye voltam! Kezdjük elölről, könyörgöm! Szeretlek! Hanna”

„Édesem! Te vagy a legfontosabb nekem a világon! Beszéljünk, kérlek! Imádlak! A te Hannád”

„Kicsim, kérlek, mondj valamit! Anyukád azt mondta, hogy nem tud rólad semmit. Hol vagy? Hanna”

- Mikor kaptad ezeket?- pillantottam fel rá.

- Azalatt az idő alatt, amíg te átöltöztetted Elizát és letusoltál- felelte halkan.

- És mihez akarsz kezdeni?- simogattam meg az arcát.

- Fogalmam sincs- rázta meg a buksiját. – Nem tudom, hogy mihez kezdhetnék.

- Azok után, hogy egyszer megcsalt, nincs rá semmi bizonyíték, hogy nem teszi meg újra. Azt pedig végképp nem tudja senki garantálni, hogy nem küldd újra a padlóra. Ha úgy érzed, hogy a szerelmed már múlt az irányába, akkor lehet, hogy jobb lenne, ha megmondanád neki, hogy részedről vége.

- És mihez kezdjek utána?- nézett a szemembe és tartotta fogva a tekintetemet.

- Keress valakit, akiért érdemes élned. És ha megtaláltad, akkor harcolj!- cirógattam meg az arcát.

Kivettem a kezéből a telefonját, kitöröltem az összes sms-t és lenémítottam, hogy még véletlenül se zavarhassa meg az a nő a mai estét. Utána visszaadtam neki a telefont, kapott egy puszit az arcára és lefelé indultunk. A lépcső előtt még elkapta a kezem és összefűzte az ujjainkat, majd csak utána indulhattunk el az ebédlőbe.

Nem így terveztem - 8. rész

Sziasztok! Mindenki nagyon aranyos, hogy így örül nekem, de szeretnék tisztázni egy dolgot: nem tértem vissza. Ez a történet már régóta meg van írva a negyven valahányadik részig, úgyhogy csak fel kell tenni. Még át sem olvasom előtte... A Száguldó reményt azóta sem nyitottam meg, rá sem pillantottam és ezt sem akartam eddig feltenni. De azért köszönöm!

-----------------------------------------------------------------------

Ebéd után felmentem a szobámba pihenni. Sebi és Thessy is azt mondta, hogy hasonlóan cselekszik. Egészen addig minden békés és nyugodt volt, míg meg nem hallottam a földszintről a zenét. Az órára néztem és láthattam, hogy 3 óra múlt. Valószínűleg Theresa gyakorol a nappaliban.

Nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam a földszint felé. De megálltam a lépcsőre vezető folyosó takarásában. Seb a lépcső korlátjának támaszkodott és onnan figyelte a lányt, aki a kissé átalakított nappaliban táncolt. Nem volt rajta sok ruha, csak egy sztreccs rövidnadrág és egy top. Minden porcikája tökéletesen kivehető volt.

Sebastian pedig férfiból volt, így gátlástalanul szemlélte a lányt. Sajnos csak oldalról láttam őt, így nem tudtam megállapítani, hogy milyenek a gondolatai és az érzései azokban a pillanatokban. Thessy hirtelen fordult hátra és egy pillanatra meg is fagyott, mikor meglátta az őt figyelő srácot. Megállította a zenét és közelebb lépett hozzá.

- Tetszett?- kérdezte kacéran. Bennem egyből életre kelt a féltékenység.

- Mire gondolsz?- kérdezett vissza Sebi.

- A táncra. Rám. Amit láttál- mosolyodott el a lány.

- Nem tagadom, hogy a legtöbb pasinak ez nagyon bejön. Nekem is- bólintott Seb.

- Valami mégsem olyan pontos a megfogalmazásodban- biccentette félre a fejét Theresa.

- Csinos vagy, szép, okos, és tetszel is, de van más- rázta meg a fejét a srác.

- Van más, mármint van valaki, aki sokkal mélyebb nyomot hagyott benned- pillantott a lány az emelet felé. Egy pillanatra azt hittem, hogy észrevett, de ahhoz túl gyorsan elkapta a tekintetét.

- Igen, pontosan úgy van, ahogy gondolod- egyezett bele Seb.

- Nem irigyellek. Nehéz dolgod lesz- húzódott el Thessy.

- Tudom. Megyek, megnézem Chloét, mert lassan ideje mennie az iskolába- fordult el a srác és elindult a lépcsőn.

Futólépésben mentem be a szobámba, feküdtem végig az ágyon és húztam magamra egy vékony plédet takarónak. Becsuktam a szemeimet és úgy tettem, mint aki alszik. Ezt még kislányként fejlesztettem tökélyre apa mellett, aki szeretett bejárni hozzám. Mindig anyáról mesélt és az érzéseiről, amiket nem mondott el napközben.

Hallottam az ajtón a halk kopogást, majd ahogy benyitott. A lépteit elnyelte a puha szőnyeg. Csak az ajtó kattanását hallottam, ahogy visszakerült a keretébe. Majd néhány pillanat múlva éreztem, ahogy az ágy besüpped mellettem, majd azt, ahogy egy kéz óvatosan megcirógatja az arcomat. Nem reagáltam egyelőre.

- Milyen gyönyörű vagy ilyenkor, mikor alszol- suttogta Seb. – Már értem, hogy Kimi hogy képes állandóan a barátnőjét bámulni alvás közben. Ilyenkor olyan ártatlan minden nő. És ha megtehetném, nem keltenélek fel.

A szívem hevesebben kezdett dobogni a hallottak után. Csak remélhettem, hogy nem vette észre a változást rajtam. Mert nem akartam, hogy tudja, mennyire jól esett minden, amit mondott nekem. Túlságosan fontos volt minden mondata. Minden, amiben nekem szerepem volt vele kapcsolatban.

- Chloe, ébresztő- éreztem meg a leheletét a fülem mellett. Nyöszörögtem valamit. – Ébredj fel, mert el kell menned Elizáért.

- Gyere velem!- kértem csukott szemekkel.

- Ha ezt szeretnéd, szívesen megyek veled- cirógatta meg az arcom újra.

- És utána eljössz vásárolni is?- nyitottam ki a szemeim, hogy belenézhessek a csodaszép kék szemekbe.

- Ha nem ruhákat akarsz próbálgatni órákon keresztül- húzott fel ülésbe.

- Kissé üres a hűtő- adtam meg a választ neki.

Gyorsan összeszedtem magam, majd együtt mentünk el, magára hagyva a még mindig táncoló Thessy-t. Ismételten átadtam a kormányt Sebastiannak, csak előtte elmagyaráztam neki, hogy merre is kell mennie. Az iskolánál viszont a kocsiban maradt, azt mondta, hogy szeretne meglepetés lenni.

A többi anyukával az udvaron ácsorogva és beszélgetve vártam a kicsi lányomra. Eléggé meglepődtem, hogy nem az elsők között sietett ki a legjobb barátnőjével, hanem a csoport végén lépkedett szomorúan. Odamentem hozzá és a karjaimba vettem őt.

- Mi a baj, édesem?- simogattam meg az arcát.

- Délután beszélgettünk Natalie-val. És mondtam, hogy nálunk fog majd ebédelni Sebi és hogy nagyon örült, hogy neki szurkolok…- magyarázta a kislány.

- És ebben mi a baj?- indultam meg a kocsi felé.

- Azt mondta, hogy az ő apukája Webber bácsinak, meg Alonso bácsinak szurkol. És ő is annak szurkol, akinek az apukája. És hogy nem vagyok már a barátnője- pityeredett el a kicsi.

- Sajnálom, kicsikém!- öleltem át őt. – De ha Natalie ilyet mondott, akkor nem is szeretett téged annyira. Ha nagyon szeretett volna, akkor még mindig a barátnőd lenne.

Amíg beszéltünk, odaértünk a kocsihoz. Seb egyből kiszállt, mikor látta, hogy nincs minden rendben. Kérdőn pillantott rám, én pedig csak megráztam a fejem. Odalépett szorosan elém, egészen úgy, hogy Eliza kettőnk közé szorult. Elkezdte simogatni a kislány hátát, aki meglepve emelte fel a fejét és nézett rám.

- Meglepetés a világ legjobb kislányának- mosolyodtam el.

- Sebiiii!- vidult fel azonnal a kicsi lány és már a srác nyakába kapaszkodott, aki elvette tőlem édes terhemet.

- Szia, angyalka!- mosolygott ő is, és mióta megérkezett, először láttam rajta azt, hogy boldog.

*****

2 hét telt el azóta, hogy megérkezett Sebastian és Thessy. A srác közben volt, hogy elutazott, például a Race of Champions-re, hogy Michael Schumacherrel karöltve ismételten megőrizzék a csapattrófeát a németeknek. Sajnáltuk, mikor kiesett az egyéni küzdelemben, de megmutatta, hogy tud ő, ha akar.

Szerda reggel pedig rávett, hogy menjünk végre be a csapathoz és beszéljük meg az ügyvéddel a szerződést. Mert e-mailben elküldtem az egyik ügyvédjüknek azokat a dolgokat, amik mindenképpen kellenek a szerződésembe. Ezt már megtettem lassan egy hete, de bemenni nem nagyon akartam.

Ő volt az, aki benyitott hozzám reggel, hogy azonnal szóljak be a munkahelyemre, hogy sürgős ügyet kell elintéznem, ezért nem tudok menni dolgozni. A főnökömnek nem tetszett a dolog, mert mostanában nagyon sok volt a sürgős és halaszthatatlan dolgom. De ezzel nem szabadott törődnöm.

10 óra is elmúlt, mikor megérkeztünk a gyárhoz. A recepciónál lévő lány nagy mosollyal az arcán köszöntötte Sebastiant, majd közölte vele, hogy a személyi edzője, Tommi éppen lenn van a tervezőrészleg pihenőjében. Ez az információ mentett meg egy kis időre attól, hogy besétáljak egy irodába.

Ugyanabba a pihenőszobába mentünk be, amelyikben a múltkor is rátaláltam a lányomra és apámra. A szembejövő dolgozók legtöbbje észre sem vett engem, pedig Seb kezét szorongattam végig. Az első, aki köszöntött, az a férfi volt, aki a múltkor útbaigazított. Ezt természetesen Sebi is észrevette és örömmel konstatálta, hogy vannak még illemtudó emberek a csapatnál.

A kis terembe benyitva láthattam egy tucatnyi pasit, akik jókedvűen beszélgetnek elég hangosan ahhoz, hogy a háttérben szóló zene csak valami zörej legyen. Egy pillanatig kellett csak a számot figyelnem, hogy felismerjem, mi is szól. Nem is volt olyan nagy meglepetés a We no speak americano. Még apa is hallgatta otthon néha a vb-cím óta.

- Ez valami himnusz vagy csapatdal?- húzódtam közelebb Sebhez.

- Mondhatjuk úgy is- vigyorodott el, mialatt Tommi is megérkezett mellénk, majd köszöntött minket. És valahonnan hirtelen előkerült Guill is.

- Ha már nem bírják abbahagyni ezt a számot, kell egy kis vicc is- vette elő a mobilját a mérnök.

A 3 fiú 5 mobillal a kezében ácsorgott. Mindannyian nyomkodtak valamit, majd egymás után 2 másodperccel megnyomták a hívás gombot. A szoba másik végében voltak a telefonok. Egymás után kezdtek el rezegni. Már az elsőnél felugrott az összes szerelő, én pedig alig tudtam visszafogni a nevetésemet. Mindenkinek ugyanaz a szám volt a csengőhangja. Méghozzá mindenkinek az előbb említett „himnusz”.

A fiúkkal karöltve jót derültünk rajtuk. Seb beszélt még 2 mondatot Tommival, majd karon ragadott és elkezdett húzni a lift felé. Ideje volt meglátogatnunk az ügyvédet…