Sziasztok! A mai legfontosabb dolog az ajánlás, vagyis: Boldog születésnapot a fogadott hugicámnak, Dorkának! <3 Továbbá neki köszönhetitek az új szereplőt is, ő találta ki, habár azért némileg átalakítottam egy kicsit a jellemzőit az engedélyével. :) Oldalra kitettem a képét és ha érdekel titeket, ajánlom Dorka blogját, hogy olvassátok: http://lucyesazelet.blogspot.com/ :) Keddtől péntekig nem leszek, ha esetleg nagyobb számú komment gyűlik össze, akkor holnap este vagy kedd reggel még tudok írni folytatást nektek :)
--------------------------------------------------------------------------
Rengeteg kérdésem és kételyem volt ezzel a bulival kapcsolatban. Minden másodpercben változott az, hogy miképpen láttam a hétvégémet. Néha otthon, néha a buliban akartam lenni, de nem tudtam mit mondani. Féltem odamenni Kimi miatt, féltem, hogy ő és Tommi újra egymásnak esnek, nem tudtam, hogy mi lesz Ruth-tal.
Végül pénteken este már Svájcban voltam Tommi házában a kislánnyal együtt. Ruth rettentően élvezte, hogy az apukájának a házában lehet, ami szerinte hatalmas és sok hely van a játékainak. Én már ismertem a helyet és tudtam, hogy a dolgok itt indultak el nagyon negatív irányba. Sajnos Heather elérte a célját, mi már nem vagyunk egy pár.
- Elaludt- jött ki megnyugodva Tommi.- Te jól vagy?
- Igen- bólintottam. - Csak fáradékonyabb vagyok, mint korábban. De ez egy semmiség- mosolyodtam el és megsimogattam a hasam.
- Nem bánod?- ült le mellém, de nem nézett rám.
- Miért bánnám?- húzódtam közelebb és megemeltem a fejét, hogy rám pillantson. - A méhemben növekszik egy kisbaba, aki a miénk, aki nekünk köszönheti az életét, aki örökké össze fog kötni minket- soroltam, amit gondoltam. - Te vagy az, aki megadja nekem, amire már régóta vártam. Egy csöpp gyermeket, aki az enyém.
- Mindig úgy képzeltem, hogy ha találok magam mellé valakit, akit szeretek, akkor először elveszem és utána lesznek közös babáink- igazgatta el a hajamat. - Erre itt vagy te, akivel valamiért nem alakult úgy, ahogy kellett volna és itt van Ruthie, aki mellett nem lehettem ott az elejétől kezdve.
- Nézd, én tudom, hogy tökéletes apa leszel, mert már most az vagy- bújtam oda hozzá. - És abban is biztos vagyok, hogy rád fog találni az a lány, aki a tökéletes párod lehet az életben.
- Ha esetleg valami hülyeséget készülnék csinálni, amíg meg nem találom vagy mikor már mellettem van, kérlek, akadályozd meg!- simogatta meg az arcom.
- Ne aggódj, meg fogom tenni- néztem fel rá.
Összekapcsolódott a tekintetünk és egy pillanatig elfelejtettem lélegzetet venni. Azzal már tisztában voltam, hogy a kék szemek teljesen levesznek a lábamról, de most más volt, ami megdöbbentett. Ahogy megláttam Tommi szemeit, eszembe jutott Kimi pillantása, ami szerelemmel vont körbe és nyugtatott meg minden alkalommal.
Rá kellett döbbennem, hogy szükségem van Kimire, hogy mellettem legyen, hogy segítsen túllépni azon, amit érzek. Ki akartam bogozni az érzelmeimet, véget akartam vetni a káosznak, ami bennem tombolt. Szükségem lenne a nyugalomra, ami egyelőre hiányzott az életemből. Kellett valaki, aki mellettem van és tudom, hogy mindenben számíthatok rá.
- Én elmegyek aludni- húzódtam el gyorsan, mert tudtam, ha még egy pillanatig maradok, Tommi megcsókol és azt nem akartam megvárni. - Jó éjszakát!- nyomtam az arcára egy puszit és magára hagytam.
Másnap reggel, mire felkeltem, a kislány már a reggeli meseadagját nézte, miközben a dohányzóasztalon lévő papírokra rajzolt. Nyakig tollas volt, mivel megtalált egy golyóstollat is, valamint a szája szélén nyoma maradt a reggeli kakaóivászatnak. Elmosolyodtam és bementem a konyhába, ahol a házigazda pakolta el a reggeli maradványait.
- Nem kellene menned anyukádért?- néztem rá, miután láttam, hogy mennyi az idő.
- El akartam pakolni, utána felkeltettelek volna, hogy Ruth ne maradjon egyedül- fordult felém.
- Hagyd, majd én – vettem ki a kezéből a műanyagbögrét. - Minden rendben lesz, menj nyugodtan!
- Biztos, hogy nem baj?- kérdezte, én meg serényen bólogattam.
Elköszönt a kislánytól, tőlem és már ment is a repülőtérre. Én gyorsan ettem néhány falatot (ami azért több volt, mint amennyit általában reggelire elfogyasztottam), majd sikeresen rábeszéltem a kislányt, hogy menjünk be a fürdőbe és mosakodjunk meg. Végül addig pancsolt és játszott, hogy neki is és nekem is át kellett öltöznünk. Utána elpakoltam előle a tollakat, hogy biztos ne akarjon tovább rajzolni.
A megismerkedés Tommi anyukájával nem volt olyan zökkenőmentes, mint amilyennek reméltem. Addig nem volt baj, amíg csak be kellett mutatkozni neki. Azt hitte, hogy mi még mindig együtt vagyunk és nem tudott semmit arról, ami történt. Mikor megtudta, hogy már nem vagyunk egy pár, akkor kissé elkeseredett, majd mindkettőnket kiosztott, mikor kiderült, hogy terhes vagyok.
Komolyan pánikba estem, mert nagyon féltem, annyira kiborult Tommi anyukája. Mindennek lehordott minket és olyan dolgokkal fenyegetőzött, hogy elveszi tőlünk a babát is és Ruthie-t is. Ez kicsit sem tett jót nekem, és inkább küldtem egy rövid üzenetet Kiminek, hogy jöjjön értem. Reméltem, hogy hamar meg fog érkezni.
Csak akkor maradt abba a kiabálás, amikor csengettek. Erre már a kislány is felébredt, aki szerencsére végigaludta a nagymamája kiborulását. Tommi elment kinyitni az ajtót és beengedte a honfitársát, habár láttam rajta, hogy nem örül neki, hogy idejött. Én azonban amint megláttam őt, a karjai közé bújtam, ami megnyugtatott.
- Maddie, jól vagy?- ölelt át szorosan Kimi.
- Veled akarok menni- pillantottam fel rá. - Most azonnal!
- Persze, mehetünk- bólintott rá a kérésemre, de közben meglepve nézett rá Tommira.
Nem értette, hogy mi is történt. Én azonban nem kezdtem el magyarázkodni, csak magára hagytam a fiúkat és elsiettem pakolni. Ruthie jött utánam, a nyomomban volt végig. Nem tudtam, hogy is kellene a kicsinek elmondanom, hogy most elmegyek. Végül az ölembe ültettem és megpróbáltam mindent, hogy megértse a dolgot.
- Ruth is megy- jelentette ki minden egyes alkalommal.
- Nem kicsim, te most nem jöhetsz velem- simogattam meg a fejét.
- Én is mejek anyávaaaaaaaal- kezdett el sírni és kimászott a kezemből. - Apaaaaaaa! Én is mejek anyávaaaaaaaal- futott ki a nappaliba.
- Anya holnap jön vissza- mondta neki Tommi, mikor kiértem. - Ma te itt leszel velem és a mamával, jó? Utána alszunk egyet, holnap pedig jön vissza anya hozzád.
- Nem- rázta a fejét a kicsi. - Én is mejek- hajtogatta.
- Ruthie!- guggoltam le elé. - Te maradsz apával, jó? Ígérem, hogy visszajövök és ha holnap hazamegyünk, akkor utána meglátogatjuk majd apát, mikor dolgozik, jó?
- Jó- szipogta és megölelt. - Anya, ugye tényleg jössz holnap?
- Igen, babám, jövök- nyomtam az arcára egy puszit. - Szeretlek!
Kikísértek minket Kimivel, aki némán figyelte az eseményeket. Mikor beültem a kocsiba, úgy éreztem, hogy megszakad a szívem, amiért sírni láttam a kicsit. A szemeimből elkezdtek peregni a könnyek, miközben integettem neki. Szerencsére mellettem a finn gyorsan indított és elhajtott. Meg sem álltunk egészen a házáig.
- Jól vagy?- kérdezte halkan. Csak akkor vettem észre, hogy a garázs előtt állunk és ő mellettem guggol.
- Csak ölelj át szorosan, jó?- csatoltam ki a biztonsági övet és nagy nehezen kikászálódtam az autóból.
Alig álltam a két lábamon, már éreztem is a két erős kart, ami a derekam köré fonódott. Az arcomat a vállába fúrtam és kitört belőlem a zokogás. Nem zavarta őt egy kicsit sem, csak csitított és biztosított, hogy mindig mellettem lesz. Mire elapadtak a könnyeim, a pólóján már hatalmas folt lett, amit én okoztam.
- Jobban vagy?- törölte meg az arcomat.
- Túl elnéző vagy velem- ráztam meg a fejem és kiszedtem a táskámat az ülésemről.
- Nem vagyok az- mosolyodott el. - Gyere, megmutatom, hogy mit hol találsz, utána pedig lepihenhetsz.
- Nem akarok annyira lepihenni- tiltakoztam azonnal, mialatt beléptem a hatalmas villába.
- Jót tenne a babának is- ölelte át a derekam és úgy kezdett terelgetni.
Hatalmas volt a ház, ha nem mutatja meg, hogy mit merre találok, biztos, hogy eltévedek. Végül felvezetett az emeletre, ahol a hálószobája és a vendégszobák voltak megtalálhatóak. Az előbbibe vezetett be engem, azzal magyarázta, hogy sokan leszünk este és megígérte, hogy mindentől megóv engem.
Ahogy kérte, valóban lefeküdtem pihenni és meglepően hamar elpilledtem. Mélyen, álomtalanul aludtam és valószínűleg fel sem ébredek, ha a finn pilóta nem jön fel, hogy felébresszen. Óvatosan és lágyan simogatta az arcomat, ami felébresztett. Lassan nyitogattam a szemeimet, mialatt felé fordultam. Az arca nem messze volt az enyémtől.
- Szia!- mosolyodott el. - Beszéltem Tommival, Ruth megnyugodott és már nincs semmi baj.
- Ennek örülök- tornáztam fel magam ülő helyzetbe. - Mennyi az idő?
- Fél 6- felelte. - Arra gondoltam, hogy most vacsorázhatnánk és utána elkezdhetnénk készülődni, mert fél 8 körül jönnek az első vendégek.
- Jó- bújtam ki a takaró alól. - Van valami nagyon édes dolog nálad?
- Vacsora utánra tudok ajánlani vaníliafagyit csokiöntettel- húzott fel álló helyzetbe.
- Ha így haladsz, meg sem kell dolgoznod azért, hogy melletted kössek ki- öleltem át őt és nyomtam egy puszit az arcára.
Nem kaptam választ, csak nézett engem nagy szemekkel. Inkább elvonultam mellette le, a földszintre és a konyhában a pult már tele volt alkohollal. A tűzhely mellett viszont ott hevert két tányér rajta néhány egészségesnek és laktatónak tűnő szendviccsel. Elvettem az egyik tányért, felültem a konyhapultra, ahol hely volt és nekifogtam enni.
Mire megettem a nekem készített adagot, úgy éreztem, hogy nem bírok többet enni. Ez az érzés csak addig tartott, amíg meg nem láttam a doboznyi fagyit és csokiöntetet Kimi kezében. Ő persze elkezdett kihátrálni a konyhából és hosszas kergetőzés után az lett a vége, hogy ő a kanapén feküdt, én a hasán ültem és falatoztam a hideg édességet.
- Sajnálom, de nem fog maradni- néztem rá, mikor láttam, hogy kevés van már a doboz alján.
- Nem baj- rázta meg a fejét. - Jó volt látni, hogy egy nő ennyire jóízűen eszi a hizlaló fagyit a csokival.
- Csak a baba miatt- tettem a mellkasára a fagyit és nem ettem tovább.
- Nem azért mondtam, hogy ne fejezd be- tiltakozott azonnal. - És biztos vagyok abban, hogy gyönyörű kismama leszel.
- Nem eszem meg- keltem fel róla és el akartam indulni, de utánam nyúlt és visszazuhantam mellé.
- Nyisd ki a szád!- kért és felém tartotta a fagyit.
Nemlegesen ráztam a fejem és nem tettem, amit kért. Sikerült neki addig kötözködni velem, amíg a fagyisdoboz tényleg kiürült és mindent én ettem meg. Utána felvezetett a hálóba, ahol összeszedte a saját dolgait, majd magamra hagyott, hogy készülődjek. El is mentem zuhanyozni és hajat mosni, majd kivonultam a szobába.
Megpróbáltam kitalálni, hogy melyik ruha lenne a legjobb. Gyorsan megtörölköztem, felvettem a fehérneműmet és magamra húztam a ruhát, amit kinéztem. A 10. hétben jártam a terhességemben és a hasam minimálisan már kezdett gömbölyödni. Pont annyira, hogy egy szűk ruha kiemelje ezt rajtam.
- Csinos- hallottam meg Kimi hangját. Felé fordultam, ő pedig ott állt a fürdő ajtajában.
- Nem megfelelő ehhez a bulihoz- ráztam meg a fejem.
- Pedig remekül áll- lépett mögém és a kezét a hasamra fektette. - És csak még szebb vagy most, hogy már kezd látszani rajtad a terhesség.
- A csapat még nem tudja- vallottam be. - Nem most akarom mutogatni.
- Akkor keressünk valami mást, jó?- húzott ki a szobába.
Véleményt mondott minden ruhámról, amit magammal hoztam és rá kellett jönnöm, hogy nem fog menni, nem találok olyat, ami ne hangsúlyozná ki a hasam. Már kezdtem feladni a reményt, mikor Kimi kiemelt egy darabot a kupacból. Mell alatt végigfutott rajta egy vastagabb szalag és a hasam helyett a melleimen volt a hangsúly.
Mikor ez is megvolt, a finn összeszedte a fürdőből a borotválkozáshoz szükséges dogait és újra magamra hagyott. Ekkor megszárítottam a hajam és néhány tincset feltűztem. Utána nekiálltam és készítettem egy szolid, visszafogott sminket, majd belebújtam a ruhámba és a lábamra húztam a lapos talpú cipőt.
A megmaradt időmben a cuccaimat visszapakoltam a táskámba, hogy ne úgy nézzen ki a szoba, mint ahol bombát robbantottak. Mikor ezzel is megvoltam, átvonultam abba a vendégszobába, ahol Kimi öltözött. Az ajtó nyitva volt és láttam, ahogy a tükrös szekrényajtó előtt éppen azzal szenved, hogy megkösse a nyakkendőjét.
- Segíthetek?- léptem mögé és végigsimítottam a hátán.
- Azzal megmentenél- fordult felém és gyorsan megkötöttem a nyakkendőt. Utána megigazítottam az inggallért is, hogy jól fessen.
- Remek- mosolyodtam el. - Álmomban mintha egy ilyen félisten udvarolt volna nekem- hagytam őt magára és vonultam le a földszintre.
Pontban fél 8-kor meg is érkeztek az első vendégeink, akik Seb szerelői voltak. Hirtelen tesztoszteron túltengés jellemezte a házat és rengeteg poén, ami a nőkkel és a szexszel kapcsolatos. Már kezdtem teljesen feladni, mikor megjelent egy számomra idegen lány, valamint vele jöttek egyszerre a pultos csajok a csapattól, így máris kellemesebb volt a légkör.
Fél 9-re minden meghívott jelen volt, már csak az ünnepelt hiányzott. Felhívtam Miát, aki azt az ígéretet tette, hogy 20 percen belül már itt is lesznek. Amíg nem érkeztek meg, beszélgettünk, majd ahogy hallottuk, hogy ráfordulnak a bejáróra, néma csend lett. Mintha csak haza menne, Seb úgy nyitott be a házba.
- Meglepetééééééééééééééééééééés!- kiáltotta mindenki, amikor belépett.
Percekig nem tudott megszólalni a döbbenet és a rengeteg köszöntés miatt. Láttam a mellette álló Mián, hogy mennyire jól szórakozik barátja arckifejezésein. Egészen addig így volt, amíg az idegen, vörös hajú lány a nyakába nem ugrott. Úgy tűnt, ők ismerik egymást, mert barátnőm hatalmas örömmel fogadta őt.
- Maddie!- jöttek oda hozzám és Mia átölelt. - Még nem ismered az egyik legjobb barátnőmet. Ő itt Lucy Button.
- Button?- kérdeztem vissza, mikor kezet fogtunk a lánnyal.
- A nagybátyám- válaszolta azonnal. - Ne aggódj, mindenki ezt kérdezi- kacsintott, majd már arrébb is állt.
- Kicsit nagyszájú és önfejű- mosolygott rám Mia, majd Kimi megjelent előttünk 2 pohár pezsgővel.
- Nem iszom- ráztam meg a fejemet azonnal, mikor az egyiket felém nyújtotta.
- Kölyökpezsgőt sem?- érdeklődött. - Direkt azért vettem, hogy senki ne mondhassa, hogy nem koccintasz az ünnepelttel.
- Nem hiszek neked- kapta ki a kezéből a poharat barátnőm és megkóstolta. - Ez tényleg gyerekpezsgő.
- Köszönöm!- hajoltam oda Kimihez és adtam az arcára egy puszit.
Együtt mentünk oda Sebhez, akivel koccintottunk a születésnapjára, majd jöhetett a hatalmas torta, amit felvágtak és enni kezdett mindenki. Kimi és Tommi mellett arany életem volt, mert amikor észrevették, hogy a marcipán mennyire ízlik nekem, mindketten odaadták azonnal. Persze, ráfogták, hogy csak azért, mert a babának akarnak jót.
Amint a torta is elfogyott, kezdetét vette a határtalan nagy tombolás. Elindult a zene, a villanyokat felváltották a diszkókból ismert neonfények és mindenki táncolni indult. Én kimentem a kertbe Tommival beszélni, akivel végre le tudtuk zárni a kapcsolatunkat és azt is kijelentette, hogy ha Kimivel akarok lenni, ő nem fogja a dolgokat megakadályozni.
Amint bejutottam a házba, a srácok már rángattak is táncolni. El is felejtettem, hogy mennyire szeretnek bulizni és mennyire nehéz megúszni, hogy belekeverjenek valami hülyeségbe. Most is felváltva volt mellettem valaki, általában alkohollal, de mindenkit visszautasítottam, aki meg akart kínálni, esetleg hozni akart inni valamit.
- Ha nem akar inni, akkor hagyjátok!- jelent meg mellettem Lucy. - Gyere!- fogta meg a kezem és az egyik kanapé felé húzott. - Úgy láttam, hogy már nem sokáig bírsz velük.
- Általában hallgatni szoktak rám...- gondolkoztam el. - De azért köszi!
- Tényleg semmi alkohol?- húzta fel a szemöldökét.
- Jobban járok, ha nem iszok- néztem rá komolyan.
- Rendben, én nem erőltetem- kelt fel mellőlem. - Élvezd a bulit egy kicsit, jó?- kérte, majd már magamra is hagyott.
Láttam, ahogy a többiek táncolnak, élvezik a bulit és az alkohol egyre jobban felszabadítja őket. Észrevettem néhány új párt is, akik valószínűleg a hatalmas alkoholmennyiségnek köszönhetik, hogy egymásba gabalyodtak. Szerencsére nem kellett senkihez odamennem, hogy észhez térítsem őket, mert valamelyikük éppenséggel kapcsolatban volt.
- A fél házat körbejártam, hogy megtaláljalak- ült le mellém Kimi.
- Már nem bírom annyira a bulizást- jelentettem ki és rámosolyogtam. - Jó kedved van.
- Panaszkodjak?- kérdezte és nevetett. - Attól rettegtem, hogy örökre elveszítettelek, erre te kijelented, hogy van esélyem. Minden okom megvan arra, hogy boldog legyek.
- Akkor ideje, hogy egy kicsit törődj velem- húztam fel. - Az első dolog, hogy elvihetsz táncolni.
Nem kellett kétszer mondanom, már benn is voltunk a csapat szerelői között és táncoltunk. Persze, a fiúk azonnal ugratni kezdtek, mikor meglátták, hogy Kimi kezei átölelnek engem, ezzel magához láncol. Volt néhány játékos sértődés is, hogy nekik ezt nem engedtem meg, erre egy visszavonult világbajnoknak megengedem.
Persze, nem vettem őket komolyan és ők is végig csak bohóckodtak, így senki nem sértődött meg semmin. Stu volt, aki eltűnt pár pillanatra a szemem elől, majd miután visszajött, csak olyan számok szólaltak meg, amikhez feltétlenül egymáshoz kellett simulnunk Kimsterrel. Erre mindketten rájöttünk és egyszerre mutattuk a középső ujjunkat a szerelőnek, aki jót nevetett rajtunk.
De nem csak minket hozott ennyire közel a zene. Az meg sem lepett senkit, hogy Seb és Mia teljesen egymásba voltak gabalyodva és nem láttak senkit maguk körül. Az már sokkal feltűnőbb volt, hogy az egyik kanapén ott ült Tommi, az ölében pedig Lucy és ők is vadul feltérképezték egymás száját. Egy kicsit gyomorszájon vágott a szemeim elé táruló kép.
- Minden rendben van?- kérdezte Kimi, aki hozzásimult a hátamhoz. - Menjünk arrébb? Féltékennyé tesz?
- Nem!- jelentettem ki határozottan. - Csak reméltem, hogy bánkódik egy kicsit miattam. De így nekem sincs okom távolságot tartani.
- Ezzel mire...?- kezdte a kérdését, de a következő pillanatban a fenekemet nekinyomtam a csípőjének, amitől felnyögött.
Pontosan tudtam, hogy mennyire nehéz neki tartania magát úgy, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz és mindenki lát minket. Azonban én voltam az első, aki felrúgta a néma és kimondatlan szabályainkat, miszerint nem hozzuk egymást kínos szituációban. Alig kellett egy percig kicsit erotikusabban táncolnom és már éreztem is, hogy merevedése van. És a buli még csak most vette kezdetét.
